oktatás;cigányok;kétnyelvűség;felzárkózás;

- Cigánykerék

A társadalmi mobilitás elősegítése az iskola legfontosabb célja. Ezért hozták létre az ingyenes és kötelező közoktatást a polgári átalakulás idején. Egyszerűen szólva azért, hogy a gyerekek sorsát ne határozza meg fátumszerűen, hova születtek, hogy többet tudhassanak, többre vihessék, mint a szüleik.  

A mai Magyarországon a közoktatás nem tudja teljesíteni alapvető feladatát, különösen nem a szegény, gazdaságilag elmaradott vidékeken. Ilyen településeken él a roma lakosság nagy része is. Itt a szülők a tanulásban csak keveset tudnak segíteni a gyerekeiknek, hiszen maguk is hátrányos helyzetből indultak, kevés iskolát végeztek. Egész családok, nagyobb közösségek jutottak gazdaságilag kilátástalan helyzetbe, a gyerekek pedig napról napra ebben szocializálódnak.

A pandémia tovább rontott a helyzeten. A cigány családok otthonaiban alig vannak laptopok, amelyeken követni tudnák a tanítást, bele tudnának kapcsolódni a közös tevékenységekbe. Sok házban még villany sincs. Az igényes munkára jogosító iskolai végzettség, érettségi, diploma megszerzése így szinte lehetetlen.

A roma gyerekek egy részének helyzetét tovább nehezíti, hogy a családban nem magyarul, hanem romani vagy a beás nyelven beszélnek. Első nyelvként a gyerekek ezt sajátítják el. Amikor aztán iskolába kerülnek, külön nehézséget okoz nekik a magyarra való áttérés. Így lesz súlyos hátrány egy valódi előnyből. A pszicholingvisztikai vizsgálatok ugyanis bebizonyították, hogy a kétnyelvű emberek fürge gondolkodásúak, hiszen hozzászoktak két nyelv eltérő grammatikai rendszeréhez, szókincséhez.

De szerencsére voltak emberek, akik rájöttek a magától értetődőre: nem kizárni kell az iskolából a cigányok által beszélt nyelveket, hanem bevonni az oktatásba.

Lakatos Szilvia romani nyelvű anyagokat dolgozott ki, Orsós Anna beás meséket ismertetett meg a pedagógusokkal.

Egy tiszavasvári általános iskolában pedig bevezették a „transzlingválást”, a gyerekek romani nyelven is felelhetnek a kérdésekre, beszélhetnek az anyanyelvükön az osztályteremben is. Ehhez persze a tanároknak is meg kellett tanulniuk valamennyire romaniul. De a gyerekek, sőt a szülők is örömmel segítettek nekik ebben. Derűs együttműködés jellemzi a mindennapokat, mióta a szülők és a gyerekek megértették, az ő sajátos tudásuk nem valami szégyellni való dolog, hanem becsülni való érték.

Egyelőre az órákon együtt használják a két nyelvet, de később nyilván megtanulják a két rendszer világos elkülönítését, a fordítást az egyikről a másikra. Így válhat belőlük kettős identitású, két nyelvet, két kultúrát őrző magyar állampolgár.

Időközben tudományos vizsgálatok épültek erre a kiváló iskolai gyakorlatra. Egy Erasmus projekt keretében nemzetközi kutatás bontakozott ki. Magyar részről Heltai János Imre, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója a projekt vezetője, amelybe belekapcsolódtak szlovák, finn és angliai kutatók is.

Nyilván fejleszteni kell még az oktatás módszertanát, speciális tananyagok is születnek majd. A nemzetközi összefogásnak nagy lehetőségei vannak, hiszen nemcsak nálunk, hanem több európai országban is beszélik a romanit. Egyelőre az egyes közösségekben beszélt nyelvi változatok eléggé eltérnek egymástól, de tervek vannak a minden országban érthető, szóban és írásban is használható sztenderd nyelv kialakítására is.

Addig is örüljünk annak, hogy egyre több roma kisgyerek megy szívesen az iskolába, hogy sokuk számára a tanulás már nem kudarcok sorozata, hanem a világ és egymás megismerésének érdekes terepe.

Ha „élet zengi be az iskolát”, sikeres, életre való fiatal emberek kapják meg ott a végbizonyítványt. És akkor a közoktatás is megérdemli a nevét: a közé, azaz mindenkié lesz végre.