Üvöltő elhallgatás

A Lázadni veletek akartam a marosvásárhelyi Yorick Stúdió felkavaró produkciója. A gyengeségeinkkel, a némaságunkkal szembesítő kíméletlen történet a Ceaușescu-diktatúra utolsó heteiben játszódik.

Sebestyén Aba független színháza a Yorick Stúdió több emlékezetes előadást tudhat magáénak. A napokban az új előadásukkal vendégeskedtek Budapesten. A három személyes produkció Bódi Attila a Lázadni veletek akartam című regényének színpadi adaptációja, melyet Barabás Olga jegyez. A történet valamennyire hasonlít Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című drámájára, amelyet a Katona József Színházban mutattak be nálunk először. Ott egy osztály a főszereplő. Itt inkább három középiskolás kamasz. De mindkettő visszatekintés, a személyes sorsok és a történelem gyötrő ütközése. A környezet a Ceaușescu-diktatúra utolsó időszaka a nyolcvanas évek végén. Középiskolás fiatalok lázadnak a rendszer ellen, az először csak könnyed fricskának tűnő tettüknek aztán szörnyű következményei lesznek. A gyerekes csíny elképesztő krimibe torkollik. A darab kerete egy harmincéves osztálytalálkozó. Ez alkalmat ad arra, hogy felszakadjanak az évtizedekre jegelt sebek.

Az előadást hárman játsszák. A monológokat, illetve a dialógusokat László Csaba és Sebestyén Aba mondják. Mikrofonba beszélnek, semmi más nem történik, mégis elképesztően hatásos. Harmadik társuk, a zenész Szász Csaba (Zeneszerző: Cári Tibor), aki végig együtt rezdül a két előadóval. A szöveg nem kegyelmez, jó lenne ha nem lenne ennyire kíméletlen, de a szerző nem könnyít a néző lelkén. Arcába vágja a brutális valóságot. Az előadás legfőbb tanulsága, hogy mennyire nem akarunk még most sem szembenézni a bűneinkkel. A másik pedig, hogy amiről azt hittük, hogy ilyen nem fordulhat elő, illetve a hatalom már nem tarthat minket fogva, mégis egymás után találkozunk mindenféle történettel, amelyben újra szerepel titkosszolgálat, megfélemlítés és zsarolás.

László Csaba és Sebestyén Aba egészen komoly színészi teljesítményt nyújtanak. Nem hagyatkoznak másra, mint a szavakra és a színészi jelenlétre. Zsótér Sándor rendez gyakran szó színházat. Most Sebestyén Aba is ilyet tett, csakhogy az a jó hír, hogy nagyon is működik. Ahogy haladunk előre, úgy megyünk egyre mélyebbre. Amikor már azt gondoljuk, hogy mindent tudunk jön az újabb meglepetés. A színészi játék, nevezzük inkább ahogy előbb, jelenlétnek egyre fokozódik és sűrűsödik. László Csaba és Sebestyén Aba jeleníti meg a többi szereplőt is, az osztálytársaikat, a tanárukat, a beszervezést végzőket.

Az előadás nem utolsósorban a lázadásról szól, arról, vajon mikor van értelme és mi az ára. Teszi ezt a didaktikusságot elkerülve, szívbemarkolóan. Nem ítélkezik, csupán közöl. És rólunk mesél, a bátorságunkról, aztán a megalkuvásainkról, a kompromisszumainkról. És legüvöltőbben az elhallgatásainkról.

Infó:

Lázadni veletek akartam

Yorick Stúdió (Marosvásárhely)

Vendégjáték az Aranytízben a Magyarság Háza szervezésében

Rendező: Sebestyén Aba