Kossuth nóta

CSOMAGOLNAK II.

Érzékelték a taxisok hangulatváltozását? Ritkán utazom taxival, most is csak az kényszerített erre, hogy térdemben lévő Baker ciszta megrepedt, és járásom nem volt a régi. Ez az esemény éppen elég induló sztori volt ahhoz, hogy a sofőrrel beszédbe elegyedjünk.

Szerencsére a szigorú maszkviselés, meg a hideg idő miatti kötött sísapka elég volt ahhoz, hogy „felismerhetetlenné” váljak. Kiderült, hogy sofőröm „szintén zenész”, már ő is átesett artroszkópos térdműtéten, így önfeledten csevegtünk a kórházba vezető úton. A sorstársi kapcsolat bátorított fel, hogy megkérdezzem, a benzin árának befagyasztása valóban fellendítette-e a taxizást, vagy másképpen: megfordult-e az emelkedő benzinárak miatti forgalomcsökkenés?

Aztán folytatta: a benzin ára – mi, taxisok aztán tudjuk – mozog, azt nem lehet egyszer befagyasztani, egyszer meg szabadon engedni. El kell dönteni, hogy mi a rendszer, és mindenki tartsa magát ahhoz. Ám ha háborúba kavarodunk, azt nem lehet egyik napról a másikra befagyasztani.

Némileg döbbenten, némán ültem néhány pillanatig, aztán megkérdeztem: mire gondol? Arra gondolok, hogy ne nézzék már hülyének az embereket, hogy a kazahoknál is Soros kavarta a balhét, és ezért vonultak be az oroszok, és hogy mi ezzel a szöveggel nemcsak egyetértünk, de papagájkommandó módjára még ismételgetjük is. Mit keres Moszkvában Orbán, amikor az oroszok talpig fegyverben csak az ürügyre várnak, hogy támadjanak? – dohogott tovább. Nekem egy fiam meg egy lányom van, én még nem láttam háborút, és nem is akarok. Ez meg bekavar ebbe a zűrös helyzetbe, hogy hátha leesik nekünk is valami. Én már akkor is Sportot olvastam, amikor nem volt még Nemzeti, mert akkor csak az volt nemzeti, a miénk, a sport. Emlékszik, hogy még a Sportba is beletettek szuronnyal támadó katonákról egy rajzot, hogy készüljünk? Én már akkor éreztem, nem lesz ennek jó vége, most meg Orbán Moszkvában, mi meg Pesten.

Szerencsére megérkeztünk a kórházba, így nem kellett válaszolnom a taxis kifakadásaira. Fizettem és búcsúztam, amikor utánam szólt, majd meglátja, „mindnyájunknak el kell menni.” Nem értetettem, miért a Kossuth nótát idézi. Miért és hová kellene mindnyájunknak elmenni? Menekülnünk kell? Vagy majd elfogy Orbán regimentje is, mint Kossuthé?

Ezen füstölögve sántikáltam be a kórházba, és az jutott eszembe, hogy vajon miért nem a Kossuth nóta refrénjét ismétli Orbán minden beszéde végén? Talán ne éljen a magyar szabadság? Ne éljen a haza?