Fokozódik az alkotmányos válság Tunéziában: a rendőrség hétfőn lezárta a Legfelsőbb Bírói Tanács irodáinak bejáratát, miután Kais Saied államfő a hétvégén elrendelte a testület feloszlatását, anélkül, hogy erre bármiféle törvényi felhatalmazása lenne.
A elnök - aki tavaly szeptemberben önkényesen közel teljhatalommal ruházta fel magát - arra hivatkozott, hogy a tanács nem végzi megfelelően a feladatát, vagyis nem biztosítja a bírák függetlenségét. A testület vezetője, Youssef Bouzakher azonban állítja: az egész arról szól, hogy Saied saját befolyása alá akarja vonni az igazságszolgáltatást. Több párt, köztük a felfüggesztett parlamentben a legnagyobb frakcióval rendelkező mérsékelt-iszlamista Ennahda (Újjászületés) mozgalom is, tiltakozását fejezte ki az államfő lépése miatt és szolidaritásáról biztosította a bírákat.
A szimbolizmusra különösen ügyelő Saied szombaton késő este jelentette be a Legfelsőbb Bírói Tanács megszüntetését a belügyminisztériumban. Az időzítés aligha volt véletlen, hiszen másnap volt egy, a tunéziai politikát sokkoló politikai gyilkosság kilencedik évfordulója. Az akkor kormányon lévő Ennahda mozgalmat bíráló Chokri Belaidet 2013 február 6-án lőtték le otthonában. Noha az akciót a magát Iszlám Államnak nevező dzsihádista terrorszervezet vállalta magára, a meggyilkolt baloldali-szekularista politikus támogatóinak jelentős része az Ennahda mozgalmat sejti a háttérben. A merénylet pontos körülményei máig tisztázatlanok és az ügyben senkit sem ítéltek el - az államfő erre is kitért, amikor a bíró tanács elleni fellépést indokolta. Belaidhoz hasonlóan a 2013 őszén megölt szintén baloldali-szekularista politikus, Mohammed Brahimi ügyében is várat magára az elkövetők felelősségre vonása.
Habár az említett példák bizonyítják a tunéziai igazságszolgáltatás hiányosságait, egyben a 2011-es jázminos forradalmat követően meghonosodott demokrácia tökéletlenségét, mégsem kezelhető pozitív fejleményként, hogy az elnök hadat üzent a bírói tanácsnak. Hiába hangoztatja Saied azt, hogy a közélet megtisztítása célja, egyelőre csak az látszik, hogy saját önkényuralmát építi ki és erősen kétséges, hogy valaha visszaadja a kezében összpontosuló hatalmat.
A közvélemény azonban továbbra is bízik az államfőben, egy friss felmérés alapján, ahogyan 2019-ben, most is magabiztosan fölénnyel nyerné meg az elnökválasztásokat - a szavazatok 76 százalékára számíthatna, miközben a teljes lakosság nagyjából 58 százalékának támogatását élvezi. Népszerűsége azonban egy csapásra visszaeshet, ha a gazdasági helyzet rosszabbra fordul. Márpedig Tunéziát államcsőd fenyegeti és a nemzetközi hitelintézmények csak abban az esetben hajlandóak mentőövet biztosítani országnak, ha Saied a demokratikus intézményrendszer rombolása helyett végre elkezd az alkotmány válság megoldására törekedni.
