Az Európai Unió közvéleménye arra számít, hogy Oroszország még idén támadást intéz Ukrajna ellen, és a többség elvárná, hogy a NATO, az EU és az Egyesült Államok az ukránok védelmére keljen, miközben saját hazájára nézve is fenyegetőnek érzi mostani válságot - ezek a legfontosabb megállapításai a berlini székhelyű Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) friss páneurópai közvélemény-kutatásnak, amelyet Magyarországon a Népszava ismertethet először.
Az adatok az uniós polgárok egységét mutatják - állapította meg Mark Leonard, az ECFR igazgatója, a reprezentatív felmérést kísérő tanulmány egyik írója. Szerzőtársa, Ivan Krasztev, a szófiai Liberális Stratégiai Központ vezetője szerint mindez erősíti az EU elszántságát arra, hogy határozott választ adjon egy esetleges orosz támadás esetén.
A két, széles körben elismert külpolitikai szakértő úgy vélte, az uniós közvélemény európai problémának tekinti a háborús feszültséget, amit az ukrán határ menti orosz csapatösszevonások teremtettek. Ez számottevő változás 2014-hez képest, amikor az EU lakossága inkább távoli válságként fogta fel az ukrán krízist, és az uniós vezetők ennek megfelelően viszonylag enyhe szankciókkal sújtottak Moszkvát a Krím-félsziget megszállásáért és annektálásáért. Akkor az európai hatalmak igazán csak azután keményítettek be, hogy az Oroszország támogatta ukrán szeparatisták lelőtték az MH17-es utasszállító gépet. Noha az ECFR kutatása azt bizonyítja, hogy azóta átformálódott az európai közhangulat, mégsem lehet mérget venni arra, hogy az EU határozottabban reagál, ha Oroszország megindítja csapatait Ukrajna ellen. Jelentős attitűdbéli különbségek figyelhetőek meg ugyanis az unió belül, amiből arra is lehet következtetni, hogy éppen a legbefolyásosabb tagállamokon bukhat el egy erőteljesebb válaszlépés.
A II. világháború óta megrögzötten pacifista Németország lakosságának például nagyjából fele helyeselné azt, hogy egy orosz offenzíva esetén a NATO - nem feltétlenül katonai eszközökkel - fellépjen az ukránok védelmében, az uniós és a német választ pártolói kisebbségben vannak. A másik véglet, az Oroszországgal kapcsolatban keserű történelmi tapasztalatokkal rendelkező Lengyelország, ahol az emberek csaknem kétharmada saját hazájától is elvárná az orosz agresszió elleni fellépést, és még többen követelik meg az EU-tól és a NATO-tól a válaszlépéseket.
Szintén többen vannak a lengyel társadalmon belül azok, akik az orosz kibertámadásokkal, ukrán menekülthullámmal, magasabb energiaárakkal, sőt, még Oroszország közvetlen katonai fenyegetésével is készek szembenézni. Svédországban és Romániában is hasonlóan bátor hozzáállást mértek. A hét vizsgált ország átlagát tekintve a katonai fenyegetés kivételével minden esetben többen voltak a válaszadók között a kockázatot felvállalók, mint az azt elutasítók. Négy EU-tagállam ugyanakkor sebezhetőnek mutatkozott. Az olaszok a felmérés alapján a felsorolt öt potenciális negatív következményből kizárólag kettőt hajlandóak kockáztatni, az energiaárak növekedését és egy menekülthullámot, a németek csak utóbbit, a finnek egyedül kibertámadásokat, a franciák pedig egyiket sem. Mindez Krasztev szerint azt jelzi, hogy
Bár az ECFR felmérése alapján úgy látszódhat, hogy a berlini és a párizsi vezetés számít gyenge láncszemnek, azért egyik országot sem szabad leírni. Olaf Scholz német kancellárnak van némi mozgástere, hiszen saját pártja, a szocialdemokrata SPD szimpatizánsainak relatív többsége, illetve a nagyobbik koalíciós partner Zöldek szavatáborának a zöme is úgy véli, hogy Németországnak védelmet kell nyújtania Ukrajnának egy orosz támadás esetén. Ugyanezt vallja Franciaországban az áprilisi választásra készülő Emmanuel Macron francia elnök legtöbb támogatója is
A kutatást jegyző külpolitikai szakértők szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök sikerrel járt, amennyiben az Ukrajna megtámadásával való fenyegetéssel arra akarta késztetni az európaiakat, hogy gondolkodjanak el a hidegháború utáni biztonsági rend életképességéről. Kardcsörtetése azonban valószínűleg nem a kívánt reakciót váltotta ki, az derült ki ugyanis, hogy az európaiak meglepően erősen kötődnek Ukrajnához és hajlandóak az ország védelmére kelni. Moszkva ennek éppen az ellenkezőjét szerette volna elérni - azt, hogy a háborús veszélytől megrettent európai közvélemény elforduljon Ukrajnától és a poszt-szovjet térségtől. Az emberek gondolkodása ugyanakkor mellékes, lényegesebb kérdés, hogy a döntéshozók hogyan cselekednek. A következő hetek kulcsfontosságúnak ígérkeznek Európa jövője szempontjából - eldőlhet, hogy az EU és annak tagállamai képesek-e rendet tartani saját szomszédságában.
