A szíriai polgárháborúban elért sikerek bátoríthatták fel Oroszországot arra, hogy emelje a tétet Ukrajnában - állapította meg cikkében a közel-keleti térséggel foglalkozó Al-Monitor portál.
A szerző, Kirill Szemenov, a moszkvai székhelyű Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának vendégkutatója rámutatott, hogy az ezredfordulón hivatalba lépett Vlagyimir Putyin orosz elnök egy legyengült, elavult fegyverzettel rendelkező hadsereget örökölt elődjeitől. Az orosz katonák nehezen voltak képesek legyőzni a csecsen gerillákat, és ugyancsak súlyos hiányosságok merültek fel 2008-ban, a Grúzia jóval kisebb haderejével megvívott háborúban is. Oroszország azóta fokozatosan modernizálta védelmi képességeit, ám igazán a Szíriában szerzett tapasztalatok bizonyították be, hogy készen áll akár erősebb ellenfelekkel is konfrontálódni. Az orosz hadsereg komoly harctéri tapasztalatokat szerzett annak köszönhetően, hogy Putyin 2015-ben úgy döntött, az Aszád-rezsim kérésére beavatkozik a szíriai polgárháborúba. Moszkva a legfejlettebb fegyvereinek kipróbálásán túl a közel-keleti országban önbizalmat is szerzett a nagyhatalmi játszmákhoz. “Oroszország bebizonyította, hogy képes döntő módon beavatkozni, miközben a Nyugat inkoherens választ ad” - mondta az Al-Monitornak Samuel Ramani, a brit Royal United Services Institute kutatóintézet munkatársa.
Putyinéknak szintén a hasznára vált, hogy Szíriában egy NATO-tagállam, a felkelőket támogató Törökország lett a legfőbb ellenfele. Noha mindez rányomta a bélyegét a két ország viszonyára, több olyan pillanat is volt, amikor a közvetlen orosz-török katonai konfliktus sem tűnt elképzelhetetlennek, a szembenálló felek idővel mindig képesek voltak kompromisszumot kötni. A Kreml úgy tűnik, hogy ebből azt a tanulságot vonta le, hogy érdemes eszkalálni, elvégre azzal leginkább csak saját alkupozícióját tudja javítani.
Habár az Al-Monitor következtetései logikusak, azt sem szabad elfelejteni, hogy jelentős különbségek vannak Ukrajna és Szíria helyzete között - a Nyugat földrajzilag és kulturálisan közelebb áll Kelet-Európához, mint a Közel-Kelethez. Arról nem is beszélve, hogy az ukrán válságot Putyin kifejezetten azért robbantotta ki, hogy megtorpedózza az ország NATO-csatlakozását, vagyis - a szíriai polgárháborúval ellentétben - az Egyesült Államok és Európa számára is világos tétje van a konfliktusnak. Ebből következően Oroszország ezúttal koherensebb és keményebb nyugati válaszra számíthat, ha katonái ténylegesen átlépik a határt.
