Orbán Viktor rendezi, Magyarország fizeti, mi az?

Magyarország jóval magasabb polcra pozícionálja magát a világversenyek folyamatos rendezésével, mint azt gazdasági ereje, piaca, vásárlóereje indokolná, de a költségek nem számítanak.

Egészen biztos, hogy a vizes világbajnokság rendezését beugróként vállaló magyar kormány semmilyen előzetes egyeztetés nem folytatott az érintett területek, ágazatok vezetőivel: erről árulkodnak információink és maguk a sport- és közszférában dolgozó irányítókkal folytatott háttérbeszélgetéseink is. A legvállalhatatlanabb helyzetbe dr. Szabó Tünde, az EMMI sportállamtitkára került, aki a rezsim kevés őszinte politikusának egyikeként azt mondta, amit valóban gondolt, vagyis az igazat: „Sajnos ennek nincs realitása (mármint annak, hogy a főváros 2017-hez hasonlóan ismét mások helyett legyen házigazda, akkor Guadalajara pénzügyi gondok miatt lépett vissza – a szerk.).

Amikor beugrottunk a mexikóiak helyére, jóval több idő állt a rendelkezésünkre, most három és fél hónap alatt lehetetlen volna felkészülni egy ekkora esemény megrendezésére, még úgy sem, hogy a Duna Aréna valóban rendelkezésre áll. Nem, Budapest nem fog jelentkezni Fukuoka helyére” – közölte az Indexszel az olimpiai ezüstérmes úszóból lett politikus. Érvelése megdönthetetlennek tűnt – de két hét alatt nagyot fordult a világ: Orbán Viktor miniszterelnök és Husain Al-Musallam FINA-elnök bejelentette, Budapest átveszi a világbajnokságot, azt június 18. és július 3. között a fővárosban és több magyar nagyvárosban (Debrecenben, Sopronban és Szegeden) rendezik meg.

Információink szerint a döntés még belső körökben is hatalmas meglepetést okozott: több sportvezetővel folytatott háttérbeszélgetésünkből kiderült, hogy az érintettek sem tudtak a vb előkészítéséről. Konkrétan volt olyan eset, amikor a következő párbeszéd hangzott el az egyik létesítményvezető és beosztottja között, amikor az lóhalálában berohant az irodába.

– Főnök, látta, hogy világbajnokságot rendezünk?

– Persze, majd három év múlva.

– Nem, három hónap múlva.

– ?…

Az eljárás amúgy nem teljesen idegen a hatalomtól, nem először fordul elő hasonló, amikor mások feje fölött úgy születnek rendezési kérdésekről döntések, hogy maguk az érintetteknek sincs tudomásuk erről. Ráadásul a konkrét költvégvetéssel kapcsolatos hírek kommunikálása sem az erőssége a kormánynak, menetrendszerűen utólag derül ki, hogy az eredetihez képest valójában mekkora áremelkedéssel sikerült megrendezni az eseményt. Ehhez a mostani vizes világbajnokság esetében is konzekvensen tartja magát a kormányzat, hivatalosan egyetlen szám sem hangzott el a kiadásokról.

A kérdés örök, vajon megéri? Egy hazai Eb vagy vb rendezése nehezen úszható meg tízmilliárd alatt, és ebben nyilvánvalóan nincsenek benne az infrastrukturális kiadások. A megtérülés esélye egy-egy világverseny rendezése esetén elenyésző, de ha ezek sorozattá állnak össze, akkor elvileg értelmezhető marketingértéket képviselnek. De még így sem egyértelmű a megtérülési mutató, hiszen a világjárvány berobbanása lenullázta a várható külföldi bevételeket. Teljesen kizárt, hogy az idelátogató külföldi szurkolók által generált fogyasztásnövekedés adóbevétele ellensúlyozza a kiadásokat, az meg pláne nehezen hihető, hogy a vizes-vb miatt a bejelentett plusz százezer vendégéjszakával valóban kalkulálhat a turizmus, közvetve az államháztartás. A legnagyobb helyszín az ötezres Duna Aréna, a nézők kétharmada magyar lesz. Legfeljebb országimázs szempontjából lehet pozitív a szaldó, de azt meg a járvány miatt nehéz reálisan mérni. Az biztos, hogy a folyamatos rendezéssel Magyarország jóval magasabb polcra akarja magát pozícionálni, mint amit gazdasági ereje, piaca, vásárlóereje reálisan lehetővé tenne.

De az egész morális következménye is van olyan pusztító, mint az anyagi: Szabó Tünde a jövőben már százszor megfontolja majd, hogy a fehérre ne mondja azt, fekete.