Ha valakinek netán kételyei lettek voltak azt illetően, hogy Orbán Viktort alattomos szándékok vezették a rendeleti kormányzást lehetővé tevő járványügyi veszélyhelyzet decemberi meghosszabbításakor, most már ő is tisztán láthat. A kocsmák, éttermek, sportrendezvények a közelgő törvényhozási választásokra tekintettel korlátozás nélkül látogathatók voltak az ötödik járványhullám csúcspontján is, ám amikor a pedagógussztrájkról van szó, a hazai kabinet tagjaiban hirtelen felébred a felelősségérzet.
Orbán mamelukjai ugyanis a gyerekek egészségére hivatkozva lehetetlenítették el rendeleti úton a tanárok, óvodapedagógusok márciusi munkabeszüntetését, melyet arcpirítóan alacsony bérezésük és elképesztően rossz munkafeltételeik miatt tartottak volna az érintettek. A miniszterelnök jól tudta már tavaly, hogy a sztrájkjog korlátozásához nem lenne elég pártjának alkotmányozó többsége sem a parlamentben, márpedig a kritikus hangok felerősödése közvetlenül április 3-a előtt nemkívánatos a hatalom számára.
Orbán Viktor jól emlékezhet arra is, hogy 2010-es „fülkeforradalmát” az új évezred első évtizedének vége felé szinte előkészítették az országot rendszeresen megbénító, úgynevezett „gördülő sztrájkok”.
Rossz ómen a kormányfő számára, hogy az akkoriban elégedetlenkedő vasutasok a pedagógusokhoz hasonlóan megint szervezkednek. Vajon az ő munkabeszüntetésüket megállapodás hiányában milyen ürüggyel akadályozza majd meg a rezsim?
Pedagóguscsaládból származom; közvetlen közelről láthattam, hogy az elmúlt tíz esztendőben meredeken csökkent a tanári szakma ázsiója, vagyis az oktatásban dolgozók megbecsültsége az aktuális hatalom és a társadalom részéről egyaránt. A kettő kétségkívül összefügg. A nebulók szülei sem látják meg a tekintélyt a nemzet napszámosában, ha az egyfolytában a tehetetlen balek szerepére van kárhoztatva, amikor csak kiállna önnön jogaiért. Az elmúlt tíz évben végbevitt esztelen központosítás célja éppen az volt, hogy a megbízható Fidesz-káderek által irányított tankerületek gúzsba kössék az alulfizetett és túlterhelt pedagógusokat képviselő szakszervezeteket. A kínzó tanárhiány dacára nemegyszer elbocsátással riogatják a renitenseket az iskolaigazgatóvá kinevezett pártkatonák. Közben az Orbán-kormány hergeli is a lakosság tudatlanabbik felét a pedagógustársadalom ellen, telhetetlen bajkeverőknek állítva be az oktatásban-nevelésben dolgozókat.
Közhely ma már, hogy Orbán Viktornak ellensége a tudás, mely az állampolgárokat felvértezné a hozzá hasonló populisták fennen hangoztatott hazugságai ellen. Tekintélyelvű rendszerének zavartalan működtetéséhez az kell, hogy Magyarország lakosságának legnagyobb részét alacsonyan képzett politikai analfabéták képezzék, akik képtelenek a korrupt és jogtipró hatalom érdemi ellenőrzésére. Az oktatási rendszer tudatos lerohasztásának célja alattvalók nevelése öntudatos polgárok helyett. A pedagógusok munkabeszüntetésének kormányzati ellehetetlenítése ezért egész társadalmunk ellen irányuló gaztett.