Orbán Viktor a gazdasági évnyitó konferencián előhúzta az adócsökkentési kártyát. A választások előtt 50 nappal arra ugyan nem tett ígéret a miniszterelnök, hogy csökkenteni fogja a gyermektelen egyedülállók személyi jövedelemadóját, de arra igen, „hogy majd be kell avatkoznunk”. Egyszer. Valamikor. Valahogy. Mert hogy relatíve magas az adóterhük – mondta.
Szerintem meg nem magas. A 15 százalékos személyi jövedelemadó nem megfizethetetlen sem az átlagbérből, sem az átlagbér többszöröséből élőknek. Igaz, nagyon tud hiányozni az a 30 ezer forintnyi közteher a 133 ezer forintos minimálbérből. De meg tudná fizetni az adót sok négy gyerekes nő is, ehelyett egy fillért sem adóznak, ahogy az átlagbér többszörösét kereső sokgyermekes miniszterek, vállalatvezetők sem – mert ők élvezik igazán a a családi adókedvezményt. Sok otrombaságot vitt át az adórendszeren az Orbán-kormány, de az igazi böszmeség, ami kiverte a biztosítékot, az a jól kereső családosoknak visszafizetett, esetenként akár több százezer forint választási szja volt.
Vagyis a miniszterelnök megint fordítva ül a lovon: nem újabb adókedvezményekre van szükség, hanem átgondolt adópolitikára. Ha pedig 12 év kormányzás után fogalmuk sincs, hogy mire kellene (mire szabad) költeni a közpénzt – akkor ideje venni a kalapot.
Úgy 170 évvel ezelőtt támadt egy kis ribillió Pesten, amikor azt is követelték, hogy legyen „Közös teherviselés”. Ez időtálló követelés.
Egy fontos üzenete mégis volt a miniszterelnöknek: azokat is emberszámba lehet venni – legalábbis is így, a választások előtt 50 nappal –, akik ilyen-olyan okból egyedülállóak, egyedül élnek. Igen, ők is hasznos tagjai a társadalmunknak: mert ezerféleképp ki lehet teljesedni a társadalom javára, nem csak gyerekszüléssel. De ez már maga az émelyítő liberalizmus.