Robert Fico egykori szlovák miniszterelnök hétfőn kijelentette: Oroszország pártján áll a jelenlegi válságban. Nem biztos, hogy az ellenzéki politikus a kormány tagjaként is ilyen nyíltan állna a Kreml mellé és sodorná veszélybe hazája szövetségi kötelezettségeit. Inkább arról van szó, hogy a populista politikus honfitársai oroszpárti érzéseit aknázza ki, s ezt tette akkor is, amikor népszavazást követelt az Egyesült Államokkal kötött védelmi megállapodásról.
Nagy feltűnést keltett az a január végén, a Focus ügynökség által közölt felmérés, amely szerint a szlovákok több mint 44 százaléka úgy véli: az Egyesült Államok és a NATO a felelős az ukrajnai feszültségek fokozódásáért, míg mindössze 34 százalék tudta be azt Oroszország szerepének. A felmérésből kiderült, hogy generációktól is függ a helyzet megítélése. A 25-34 év közöttiek inkább Oroszországot hibáztatják (42 százalék), mint a NATO-t és Washingtont (39 százalék). A 65 év felettieknek viszont csak 27,5 százaléka gondolja úgy, hogy Oroszország lenne a felelős.
Csehországban viszont a közvélemény rendkívül kritikus Oroszországgal szemben, a csehek voltaképpen a prágai tavasz óta nem tudtak megbocsátani Moszkvának. A szlovákokkal más a helyzet. A prágai tavasz után Csehszlovákia kevésbé volt központosított, Prága központú és több jogkört kapott Szlovákia. A demokratikus szocializmus iránti igény is elsődlegesen a cseh területen fogalmazódott meg.
Az, hogy a szlovákok negatívan viszonyulnak az amerikai külpolitikához és pozitívabban ítélik meg Oroszországot, nem újdonság, ezt tükrözte a Globsec Policy Institute 2016-os felmérése is. Akkor a megkérdezett szlovákok 59 százaléka értékelte negatívan az Egyesült politikai befolyását, 60 százalék pedig úgy vélte, hogy a NATO-t az Egyesült Államok eszközként használja fel a kis országok ellenőrzésére. A 20. század végének és a 21. század elejének háborús eseményeit a szlovákok úgy értelmezik, mint az Egyesült Államok és a NATO fegyveres beavatkozását számos balkáni, afrikai és közel-keleti állam szuverenitásába. Negatív példaként említik a jugoszláviai, líbiai, és iraki háborús kalandokat.
Le kell szögezni, hogy a szlovákok véleményében az orosz propaganda nem játszik szerepet,
tehát nem egyfajta külső befolyásolás hatására vélekednek így. Szlovákiában az emberek jelentős része úgy véli, hogy az oroszokkal összeköti őket a szlávság tudata és a rokon nyelv. Szükség van rá, mondják, hogy a globális káosz közepette összetartsanak a szlávok. Jan Carnogursky, aki 1991-1992 között volt szlovák miniszterelnök, s jelenleg a szlovák-orosz társaság elnöke, a Sme című lapban kifejtette: a szlovákok és az oroszok közötti kapcsolatnak olyan ősi hagyománya lehet, amelynek eredetét nem is lehet nyomon követni. Felidézte, hogy Ludovít Stúr (1815-1856), a szlovák nemzeti mozgalom, s az irodalmi nyelv megteremtője, azt követelte, Szlovákia váljon önálló fejedelemséggé az Orosz Birodalmon belül. Még Andrej Hlinka (1864-1938) szlovák pap, a második világháború előtti időszak szélsőségesen nacionalista politikusa is oroszul tanult. Sőt, a későbbi pártfőtitkár és csehszlovák államfő, a szintén szlovák Gustáv Husák 1944-ben azt írta Moszkvába, hogy a szlovákok legszívesebben szovjet tagköztársasággá válnának.
A jelenlegi konfliktusban a szlovákok közelebb érzik magukat Moszkvához, mint Kijevhez, ami azért különös, mert Szlovákia határos Ukrajnával. Sok szlovák azonban – az orosz nacionalistákhoz hasonlóan – nem tesz különbséget az ukránok és az oroszok között. De ez csak az egyik ok. A másik gazdasági természetű. Felmérések alapján Szlovákiában egyértelműen tartanak az olcsó ukrán munkaerő beáramlásától.
A fent említett generációs különbségek az oroszok és ukránok megítélése kapcsán is jelen vannak. Az idősebbek közül az ukrán szóról sokan még ma is Sztepan Bandera nevére asszociálnak – állapította meg a pozsonyi Pravda. Az ukrán nacionalista szervezet, az OUN tagjait hívták banderistáknak, akik a második világháborúban együttműködtek a nácikkal, s szlovák területen is rémtetteket hajtottak végre.
Persze azért az emlékezet gyakran szelektív. Nem mellékes, hogy a szlovákok a német hadsereg oldalán részt vettek Ukrajna megszállásában, miközben ukránok milliói harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban.
