– Hallottad milyen jót zsidózott Márki-Zay?
– Ezt honnan veszed?
– A Jeszenszky gyerek mondta a tévében.
– Na, még a végén kiderül, hogy a mi kutyánk kölyke. De amiket összehord Viktorról, azt nehezen fogom megbocsájtani!
Két középkorú férfi beszélgetett pénztári várakozás közben. Látva kosarukat – húsok, márkás italok, stb. –, rendes fizetésük lehet és hallgatva őket, nem vitás, hogy Orbán-pártiak. És antiszemiták. Hozzájuk szól Orbán, mikor Soros Györgyöt szidalmazza.
Utánanéztem, egyértelműen nem zsidózott Márki-Zay Péter, de rosszindulattal mondata félremagyarázható. Érdekes, hogy az orbánisták ilyen megbélyegzéssel próbálják lejáratni MZP-t az ellenzék köreiben, miközben táborukban, vagy annak egy részében, ez szimpatikussá teszi az ellenzéki vezetőt.
Hétvégenként sokan találkoznak a falu boltjában. A múltkor egy nő szóvá tette, hogy ismerőse Magyar Nemzetet vásárol. Nem rosszallóan, csak meglepődve mondta, hogy régen mindig Népszavát vett. "Ne is mondd, de már nyugdíjas vagyok. A szombati szám 480 Ft, a Nemzet csak 180. Egy liter tej 299. Elég öreg vagyok, tudom hogy akit a Nemzet szid, az valószínűleg rendes alak, akinek meg nyalnak, az egy szemét. Csak a '90 előtti fejemmel kell gondolkodni!" Erre a nő mosolyogva mondta, hogy ezt férjének is fogja ajánlani. (Önkritikusan írom ezt, mert amikor látok valakit Nemzetet vagy Magyar Hírlapot venni, nem éppen hízelgő a véleményem.)
Apropó média, Orbán "polgári Magyarország" dumája szépen tükröződik a Pesti TV műsorában. A műsorvezető, Ferkó Dániel, tavaly november 1-én azt kérdezte Lukácsi Katalintól, egy keresztény szellemiségű politikustól (aki ott is hagyta a KDNP-t), hogy "milyen érzés Gyurcsány Ferenc hátsó feléből kilógni?" Látszott rajta, hogy meg van elégedve magával – ez majd tetszik a főnöknek! –, de mégsem. Másnap bocsánatot kellett kérnie Lukácsitól. Ilyen lett a politika hazánkban a közpénzből fenntartott Fidesz-médiában, és ráfázhat, aki nem várja meg a központ útmutatóját. Kovács Péter, a XVI. kerület fideszes polgármestere mondta tavaly, hogy a kampányban majd "persze lesznek kellemetlen kérdések, azokra is válaszolni kell tudni. Itt még várunk arra, hogy a Fidesz-központ megmondja, hogy mik a jó válaszok a kellemetlen kérdésekre”.
A Fidesz propagandistái számára a helyzet egyszerű. Ewoud Kieft történész mondta egy interjúban, hogy már Hitler megírta, hogy a tények nem számítanak "mert a tömeg nem bölcsekből áll. (...) A politika vallásként működik, ezt ismétli Hitler újra és újra a Mein Kampfban. A politika arról szól, hogyan lehet hitet adni az embereknek. Hitler szerint az a liberális és szociáldemokrata pártok gyengéje, hogy túl racionálisak, nem tudják, hogyan kell hitet adni az embereknek."
Sokaknak nincs meg a tudásuk, a szókincsük az árnyalt elemzéshez. A múlt század első felében egy antropológus felkeresett egy indián törzset a brazil dzsungel mélyén. Egy helyi fiatal érdeklődött a látogató lakhelyéről, mire az felajánlotta, hogy elviszi az USA-ba. Ez meg is történt és miután visszatértek, a tudós furcsállta, hogy a fiatal nem mesél senkinek. "Mert nem tudok. Nincs meg a szókincsünk arra amiket láttam!" – mondta.
Sajnos nálunk is komoly hiányok vannak. Annyi mindent hall az ember, de megfelelő ismeretek nélkül sokan fel sem fogják, mi történik. A 13. havi nyugdíj érthető, míg Völner Pál és egész hálózata roppant szövevényes – más milliárdos korrupt ügyekről nem is beszélve. Ezért is javaslom, hogy az ilyen hírekben legyen beszúrva, hogy az említett összegből mi mindent lehetne adni a háztartásoknak, vagy a településeknek, hogy érthető legyen sok olvasó számára.
Bezzeg a "migráns" hírekkel nincs gond. "Ma az európaiaknak nincs joguk eldönteni, kivel kívánnak egy hazában élni, még akkor sem, ha a tömeges bevándorlás az egyéni identitásuk alapját jelentő hagyományos közösségek felbomlásához vezet." (Orbán: Szamizdat 15.) Rogán Antal letelepedési államkötvényével sok ezren jöttek hazánkba. Vagyis jöhetnek – ha gazdagok. 2018-ban ide csempészte a kormány – Orbán parancsára – Nikola Gruevszki macedón multimilliomos politikust, akit sikkasztással vádolnak hazájában. Nem kérdezték, hogy kívánunk-e egy országban élni vele.
A kádári évek végén munkám során sokat utaztam vidékre. A napokban olvastam egy riportot Hernádkakról. Hány ilyen falu van az országban! Az ellopott (Tiborcz, stb.) és elpazarolt (stadionok, stb.) milliárdok helyett ezeket a településeket kellett volna rendbe hozni – ami egy tisztességes kormánynak a prioritása lenne.
1988-ban a rendszerváltás előszele már érezhető volt és nagy volt az elvárás, hogy most majd felzárkózunk a Nyugathoz, ami az általános remény szerint magasabb fizetést jelentett – de csak ennyit. A lakosság széles köreiben nemigen került szóba a médiaszabadság, az oktatási reform, a jogállamiság és hasonlók. Adva a '90 előtti évtizedeket – munkásmozgalom dicsőítése, Nyugat gyalázása –, ez nem meglepő. Az átlagembernek fogalma sem volt, mi mindent kell(ene) tenni, hogy a fizetések vásárlóereje növekedjen, hogy csak az anyagiaknál maradjak. Hacsak nem sikerül egy "jó pártit" találni, mint Herczeg Ferenc 1904-es "Kéz kezet mos" című írásában, amiben ma is ráismerünk a humor mögötti valóságra. Például, mikor egy udvari tanácsost sokan felkeresnek villájában protekcióért folyamodva, állásszerzés, iskolai vizsgák vagy párbaj ügyében:
"Anna: Hogy lehet az, hogy magát megvágták? Hiszen vívómester!
Faragó: A méltóságos báró úr szíves pártfogása révén kaptam meg a diplomát. De nem sokat vívtam életemben."
Mintha a Völner-Schadl-anyagból idéznék! Szabályok és törvények nem számítanak, a személyes kapcsolat a kulcs. Önéletrajza második kötetében (Pokolbeli napjaim után) Faludy György írt Princz Gyula őrnagyról, az ÁVH internálási osztályának egyik vezetőjéről, aki hajlandó volt pénzért információt adni a foglyokról kétségbeesett családtagjaiknak. Ezt is Schadl György juttatta eszembe. Ez az "eltudom magának intézni, ha..." jelenség, ami a korszakok eltérő vonásai ellenére közös szál, jelezve a jogállamiság hiányát.
Napjainkban is manipulálják a lakosságot, visszaélve a széles körű tudatlansággal. Apropó múltunk, itt van a Pegasus-botrány, amiről még mindig csak keveset tudunk, mert a kormány gátolja a feltárását, miközben egyre több újságíróról és ellenzéki politikusról derül ki, hogy megfigyelték. A kórházi rendelőben két férfi beszélgetett a politikai helyzetről. Amióta nyilvánosságra került a Pegasus-ügy, egyikük rokona mindig bekapcsolja a köztévét, amikor otthon belpolitikára terelődik a szó. Talán nem is tudják, milyen elterjedt volt ez nem is oly régen. Faludy említi, hogy amikor vendégségbe mentek, "a férfi a rádiót nyitotta ki, míg az asszony a telefont vitte ki". 1950 rerun.
A 444.hu írta meg, hogy Rákosi Mátyás egyik 1946. áprilisi beszéde az "Előre megy, nem hátra” szöveg forrása. Majd egy újabb cikk szerint már 1922-ben azt mondta Vlagyimir Iljics Lenin egy Manchester Guardian-interjúban, hogy "Oroszország előre megy, nem hátra". Száz évvel később naponta hallom felcsendülni a szlogent lakodalmas nótába csomagolva.
Csak száz év? A francia nyelvész, Aurélien Sauvageot írta memoárjában, hogy nem sokkal 1923-as hazánkba érkezése után meghívót kapott a francia követségre, ahol az egyik vendég, Perényi báró, kiakasztotta úri allűrjeivel. "Micsoda országba kerültem én? Durván visszalöktek egy gyűlöletes régmúltba, az 1789 előtti időbe. (...) Mindenütt ez az örökös szolgalelkűség, ez jellemezte az élet legegyszerűbb jelenségeit is." (Sauvageot: Magyarországi életutam) Nézzük meg A nagyrozsdási eset című 1957-es filmet! Nem meglepő, hogy nem lehetett bemutatni 1984-ig. A magyar valóságot nézve, évszázadok óta csak helyben toporgunk.
Sauvageot könyve tanulságos és ő maga példásan nyitott. 1924. március 15-én hallotta először Ady Endre Elhanyagolt, véres szívünk című versét, amit egy diák szavalt. "Egy kétségbeejtően magányos, elszigetelt, mindenektől elhagyott nemzet minden elszenvedett nyomorúságát, megaláztatását, igazságtalan sérelmét idézte fel, egy nemzetét, mely mindennek ellenére továbbra is szembe akar szállni a balsorssal. (...) Íme hát a valódi probléma. Most láttam meg, hogy a magyarok nem érzik magukat biztonságban ebben az Európában, mely ellenséges hozzájuk, vagy legjobb esetben tudomásul sem veszi őket."
Nem szeretnék egy politizáló Móriczka lenni, de itt is Orbán jut eszembe. Hányszor láttuk már, amint kormányfők körül sürög-forog Brüsszelben, akik nem hívják maguk közé. Így csak álldogál zsebre vágott kézzel. Mikor meg beszélnek vele, hamar rákérdeznek a legújabb itteni korrupciós botrányra, vagy a jogállamiság megsértésére. Viszont amikor orosz, kínai, vagy más ázsiai diktátorral találkozik, senki sem tesz fel kellemetlen kérdéseket – érthető, hogy velük jól érzi magát! Van egy kisebbségi komplexusa is – hányszor mondta politikai karrierje elején, hogy "tudok én késsel-villával enni!" – és mostani évértékelő beszédében is kikívánkozott belőle, hogy "lehet, hogy nekünk (...) érdes a kézfogásunk, a modorunk sem mindig követi az udvari etikettet, és a mozgásunk sem éppen egy balett-táncosé".
Több évtized után kimondható, hogy Orbánt csak a hatalomvágy vezérelte, a sasszézás jobbra nem okozott gondot. Kihasználja a több évszázados történelmi-társadalmi néplelkületet, amit Sauvageot összefoglalt. Közelegnek a választások, sűrűsödnek Orbán falulátogatásai, mert erre a ránk maradt feudális eszme- és elmeállapotra építi uralmát. Nem mellesleg, Rákosi is ezt csinálta, fogdosta a búzát, meg kaszált, míg a fotósok kattingattak. Orbán számára a demokrácia gyakorlata abból áll, hogy az őt támogatóknak tetsszen, ezért perzseli a disznókat, issza a pálinkát, és osztogatja a közpénzt nagy csinnadrattával.
Az idei év egyik első interjújában beszélt a koronavírusról. Többek között azt mondta, hogy "öt nap után, ha van egy pozitív teszt, akkor a karanténból lehet szabadulni." Itt a riporter közbeszúrta, hogy "negatív teszt". Mire Orbán: "Igen, tehát egy rossz teszt. Tehát ami azt mutatja, hogy az ember nem fertőzött."
Egy tesztet lehet jól vagy rosszul végezni, de nincs "rossz" teszt. A "pozitív" eredmény rossz hír, a "negatív" jó. Hessegetem a gondolatot, hogy talán ugyanígy a modern demokrácia fogalmát sem érti. Régi felfogás, hogy egy demokráciában a többségi akarat győz. De, tanulva az eseményekből, már vannak fékek és ellensúlyok. Egy modern demokratikus jogállamban még kétharmados parlamenti többséggel sem tehet akármit egy kormány. De azt hiszem, hogy érti, csak nem érdeke elfogadni. Remélem, hogy ez a "rossz" csak egy nyelvbotlás volt, belesült igyekezetébe, hogy szavazói tanulatlan rétegeihez igazodjon.
Írásomat MZP egy félremagyarázható mondatával kezdtem. Ez semmiség Orbán hazugságaihoz képest, de engem is zavar egy-egy kijelentése, amiről eszembe jut a régi "fogalmazás-gátló" vicc. MZP január 23-i beszédében félreérthető volt a "fogyatékos" szó használata, és habár következő mondatában már korrigálta magát, a Fidesz-média napokig erről szólt, és a hatás sem maradt el. Február elején Orosházán, egy utcai fórumon, egy rokkantnyugdíjas nő Márki-Zay elé gurult kerekesszékén, durván szidalmazta és megütötte. Erről beszélgetett két nő a helyi rendelőben, az egyik helyeselve, míg a másik szerint "ezt azért nem kellett volna". Ismerőse azt mondta: "képzeljük magunkat a helyébe, rokkant szegény, és most kapott Viktortól egy egész havi nyugdíjat. Persze, hogy hálás, és mikor hallotta ahogy ez az ember sértegeti jótevőjét, noná, hogy letámadta."
Igaza van a szociológus Ferge Zsuzsának, aki épp a Szép Szóban azt mondta, hogy "egy alapvetően feudális viszonyokkal terhelt országban élünk". Ezt mint szem- és fültanú meg tudom erősíteni. Az 1990-es választások után, a magyar parlamenti folyosón, többször is felfigyeltem bokacsattogtatásra. Gróf Bethlen István érkezett és MDF-es párttársai közül többen is így köszöntötték. (Még jó, hogy nem kezdtek raccsolni!) Néhány kisgazdapárti csak zavartan hajlongott. Maga Bethlen kérte, hogy hagyják ezt abba.
Egy hónap múlva lesz a CPAC konferenciája Budapesten. Orbán lesz a vendéglátó és Donald Trumpot is meghívta. Sok országból jönnek szélsőjobb pártok vezetői, képviselői. Senki sem fog papolni jogállamiságról meg emberi jogokról. Akarunk ebbe az irányba menni, vagy inkább Nyugat-Európához felzárkózni? Nyugat vagy Kelet? Előre vagy hátra? Úgy tűnik, hogy Kelet, és hátra a kormány válasza, ha a tetteit figyeljük (amire Orbán kért is mindenkit).
A Csongrád-Csanád megyei 4-es választókörzet 15 településének fideszes polgármesterei nyílt levélben fordultak Márki-Zayhoz, kérve, hogy a "megosztó politikát” ne vigye be a településekre. Ők nem demokraták. Ez a gondolkodás a miniszterelnöktől sem áll távol. Illés Zoltán, ex-Fidesz tag nyilatkozta 2018-ban a New York Timesnak, hogy 2014-ben azt mondta Orbán, hogy "szeretném tönkretenni az összes NGO szervezetet Magyarországon". Nem kell megzavarni az embereket különböző elképzelésekkel, vitákkal, kritikákkal – vagyis azzal, ami a demokrácia lényeges eleme.
Orbán nagyon akar győzni áprilisban, nem szeretne kihallgatásokra járni. Évértékelőjében azt mondta, hogy "bevallom, abban reménykedem, akármilyen szívósak is az osztályharcos kommunisták, akármilyen fejlett is a klóntechnikájuk, ha most legyőzzük őket, nem tudnak annyi MiniFerit gyártani, hogy még egyszer akárcsak sorompóba is léphessenek". Persze, minden politikus szeret nyerni, de kijelentése azt jelzi, hogy örülne ha megint bábparlamentünk lenne. Vagyis: Hátra, magyarok! És mi mit akarunk?! Mert az áprilisi választás igazi tétje az, hogy ki tudunk-e lépni múltunk csapdájából.
U.I. Látva, ami történt Iványiékkal, Róna Péter helyében átadnám a 15 perces parlamenti beszédidőmet Iványi Gábornak.
