Bogdan Gomilko, a többek között a Jethro Tullt, a Uriah Heepet, Carl Palmert, Rick Wakemant és a Colosseumot Magyarországra elhozó koncertszervező a nyugat-ukrajnai Kremenets városában született. Lapunknak elmondta: legutóbb szeptemberben járt Ukrajnában, rokonai, barátai élnek ott. Unokaöccse orvosrezidens nem túl messze az orosz határtól, őt félti a legjobban. Az általa menedzselt művészek legtöbbje emailben, Messenger-üzenetben, Ian Anderson, a Jethro Tull fuvolista frontembere a Facebookon tette közzé szolidaritását. Robert Plant már a 2014-es ukrán események idején eldöntötte, hogy addig nem lép fel Oroszországban, amíg Oroszország így viszonyul Ukrajnához, de Bogdan sok olyan művészt is ismer, akik hatalmas orosz rajongótáboruk miatt nem tesznek nyílt Putyin-ellenes nyilatkozatokat. Az ő nevüket nem sorolja fel, viszont egyetért putyinista művészek letiltásával.
A New York-i Carnegie Hall ugyanis a Bécsi Filharmonikusokkal egyeztetve bejelentette, Valerij Gergijev nem vezényel, Gyenyisz Macujev szólista sem lép fel a hétvégi koncerten, miután mindkét művész közismerten Putyin orosz elnök közeli ismerőse és támogatója. A vasárnap esti hangversenyen Yannick Nézet-Séguin vezényelte a zenekart. A milánói Scala, a Müncheni és a Rotterdami Filharmonikusok vezetői és művészei is felszólították Valerij Gergijev karmestert, hogy határolódjon el a háborút kirobbantó Putyintól. A londoni Covent Garden pedig lemondta a moszkvai Bolsoj Színház balett-társulatának meghívását.
A Bogdan Gomilko által Ukrajnába tervezett három koncertet lemondták. A koncertszervező munkája átmenetileg megváltozott: jövő héten megy tolmácsolni a határra, addig pedig a gyűjtésekhez vásárol hálózsákokat, takarókat, zseblámpákat és rádiókat.
SZÉGYEN
Neves orosz értelmiségiek, művészek szégyennek nevezték, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, az agresszióért szerintük a felelősséget a nagyon fiatal és meg nem született oroszok generációjának is viselniük kell. „Felszólítunk minden orosz állampolgárt, hogy mondjon nemet erre a háborúra. Nem hisszük, hogy a független Ukrajna fenyegetést jelentene Oroszországra vagy bármely más államra. Nem hisszük el Vlagyimir Putyin állításait, miszerint az ukrán nép »náci« uralom alatt áll, és »fel kell szabadítani«. Követeljük ennek a háborúnak a végét!” – írták. Az aláírók között található többek között a tavaly Nobel-békedíjjal kitüntetett Dmitrij Muratov újságíró, a Novaja Gazeta főszerkesztője, Vlagyimir Szorokin író, drámaíró, Dmitrij Bykov író, költő, Valeria Sztenkina operaszoprán, Oroszország érdemes művésze, Misa Nodelman hegedűművész, továbbá az Orosz Föderáció Állami Díjával kitüntetett színésznő, Csulpan Hamatova és Putyin korábbi tanácsadója, Andrej Illarionov közgazdász.
Anna Nyetrebko, világhírű orosz szoprán közleményben mondta le férjével, Yusif Eyvazovval közös dániai koncertjét. Állásfoglalását közösségi oldalán osztotta meg.
„Kellett hozzá idő, hogy reflektálni tudjak, mert úgy gondolom, a helyzet túl súlyos ahhoz, hogy mélyebb átgondolás nélkül megtegyem. Először is: ellenzem ezt a háborút. Orosz vagyok, és szeretem a hazámat, de sok barátom van Ukrajnában, és a fájdalom és szenvedés összetörik most a szívemet. Azt akarom, hogy vége legyen ennek a háborúnak, és az emberek békében élhessenek. Ebben reménykedek, és imádkozom érte - írta az énekesnő, aki azonban a tiltásokkal nem ért egyet: "Egy dolgot azonban még hozzá akarok tenni: nem helyes arra kényszeríteni művészeket vagy más közszereplőt, hogy nyilvánosan kifejezzék politikai véleményüket és elítéljék a szülőhazájukat. Ennek szabad döntésnek kellene lennie. Sok kollégámhoz hasonlóan én nem vagyok politikus, nem vagyok szakértője a politikának. Én egy művész vagyok, és az a célom, hogy az embereket a politikai megosztottságok ellenére összekapcsoljam egymással” - írta Anna Nyetrebko.
GESZTUSOK
A Londoni Filharmonikus Zenekar az ukrán himnuszt játszotta szombat esti koncertje első darabjaként. Az erről a YouTube-on megjelent videó tanúsága szerint hatalmas taps fogadta a gesztust. A zenekar az 1917-ben a forradalom miatt migrációra kényszerült és 1931-ben egy szovjetellenes cikk után a Szovjetunóban betiltott Szergej Rahmanyinov II. szimfóniáját játszotta a Royal Festival Hallban.
„A nevem Marina Abramovics. Jugoszláviában születtem, az országban, amely virágzott a nyugati , orosz és keleti kultúrák alapjain. Az utóbbi években Ukrajnában dolgoztam, és megismertem az ottani embereket. Büszkék, erősek és méltóságteljesek. Teljes mértékben szolidaritok velük ezen a lehetetlen napon. Az Ukrajna elleni támadás Ukrajna támadás mindannyiunk, az egész emberiség ellen, amelyet meg kell állítanunk.” - mondta a YouTube-on látható videójában az ikonikus kortárs képzőművész, performer.
EGYSZERŰ IGAZSÁG
A sztálinizmus, a szovjet kor átértékeléséről lapunknak szeptemberben nyilatkozott az orosz-tatár író Guzel Jahina most külföldi barátaihoz, fordítóihoz, kiadóihoz fordult. Magyar fordítója, Soproni András az 1749.hu portálhoz juttatta el sorait.
„Ezt a levelet külföldi barátaim, kiadóim, fordítóim és olvasóim számára írom. Írni nehéz – ehhez világos gondolkodásra és lehiggadt érzésekre van szükség, az én érzelmeim azonban most lángolnak. Még nehezebb világosan megérteni bármit is abból, ami Oroszországban és Ukrajnában folyik. De hallgatni most – megengedhetetlen. Ezért megpróbálok szólni legalább valamit.
Életem első tizennégy éve – egész gyerek- és ifjúkorom – a Szovjetunióban játszódott le. Addigra a kommunista ideológia már a végét járta. Mi, pionírok, hittünk benne, de valahogy félerővel, nem komolyan. Amiben igazán hittünk, az a béke volt. A szovjeti idők kezdetén beindított propagandagépezet buzgón működött, de már nem annyira kommunista, inkább pacifista retorikát termelt. „A Szovjetunió a béke támasza”, „Békét a világnak!” – ezek a jelszavak ott virítottak minden óvoda, minden iskola falán. Minden tanévben minden osztály első foglalkozása a béketanóra volt. A békéről szóló dalok és versek ott voltak a programjában minden pionírfoglalkozásnak (márpedig ezekből bőven jutott nekünk). Békegalambok díszítettek minden osztálytermet, minden faliújságot, minden iskolai füzetet. Mi pedig hittünk ezekben a galambokban, olyan őszintén, ahogy a gyerekek tudnak hinni. A békébe vetett hit a mi szovjet gyermekkorunk – és következésképpen mindegyikünk személyiségének – elszakíthatatlan része volt. Ez a hit megingathatatlannak tűnt – amíg a világ világ.
Ezen kívül tudtam: a háború olyan borzalmas, hogy aki megtapasztalta – hallgat róla. A nagyapám négy évet töltött a második világháborúban, de soha nem beszélt a frontról egyetlen szót sem: hallgatással óvta a gyermekeit és unokáit.
Ma orosz tankok vonulnak idegen földön. Ezt alig vagyok képes elhinni. A belső tiltakozás olyan erős bennem, hogy üvölteni tudnék. Nehéz szavakat találni, a szavak nem elég erősek. Keserűség, harag, félelem, tehetetlenség – a végtelenedik hatványon. 2022. február 24. hírei összezúztak. A világom nem hogy megrendült, hanem egyszerűen szét van dúlva. Nem értem, hogy lehet, hogy a pacifizmus védőoltása miért nem hatott.
A magam nevében írok, de minden ismerősöm és barátom ugyanígy érez. Közeli és távoli környezetemben nincs senki, aki támogatná ezt a háborút. A szociális hálók tele vannak haraggal, kérésekkel, felszólításokkal és követelésekkel, hogy állítsák le a hadműveleteket.
Eljött az egyszerű igazságok és véget nem érő ismétlésük ideje. „Nemet a háborúra”. „Békét a világnak”. „Az emberélet a legnagyobb érték”. Addig fogjuk mindezt hajtogatni, amíg a sötétség szét nem oszlik. A jó banális szavait fogjuk hajtogatni, hogy utóbb ne ütközzünk bele a gonosz banalitásába.
Ez nem az én háborúm. Nem vagyok hajlandó a magaménak tartani.”
