Megnyílt a határ, a civilek gyűjtik az adományokat, még az sem kizárt, hogy éljenző tömegek fogják várni a Nyugatiba befutó menekültvonatot. Megvalósult a sokak által rettegett Willkommenskultur, “refugees are welcome” - szívesen látjuk a menekülteket. Csak így tovább, hajrá Magyarország, hajrá magyarok; a szeretetszerelvényen menjünk előre, ne a gyűlöletvonaton hátra.
A 2015-ös német példa azonban megmutatta, hogy a kezdeti lelkesedés idővel elillan, és jön a hidegzuhany - megerősödik a rasszizmus, a jóléti sovinizmus, satöbbizmus. Sajnos egy nép sem mentes a bűnözőktől. A dolgos, tisztességes és tanult ukránok hírét is elronthatják a velük csekély számban érkező bajkeverők.
Egyelőre az “üdvözléskultúra” oldalán állnak a Merkelt anno szapuló propagandagépezet szívtelen szolgálói. Akik 1294 szír menekült miatt riogattak, most tárt karokkal várják a legfeljebb 150 ezer kárpátaljai magyart, és bölcsen hallgatnak a velük együtt várható 450 ezer ukránról.
Orbán Viktor helyesen tette, hogy megnyitotta határokat. De vajon mi lesz, ha szavazói - akiknek éveken át vörös posztóként lengették a nemlétező Soros-tervet - ráeszmélnek arra, hogy hány menekültet engedett be? A kárpátaljai magyarokon kívül, lakosságarányosan majdnem duplaannyi emberfőre számít a kormány, mint ahányan 2015 óta Németországba menedéket kértek. Hihetjük azt, hogy a háború hamar véget ér, Ukrajna újra szabad lesz és az orosz katonák kivonulnak - a szírek is már 11 éve reménykednek a békében…
Orbán leginkább az Európai Unióban bízhat. Abban, hogy a sokat kárhoztatott "bevándorláspárti brüsszeli bürokraták" kihúzzák őt a csávából: az EU megvalósítja a menekültek szétosztásának tervét, amit eddig éppen kormányunk gáncsolt. S akkor a propaganda majd újra ócsárolhatja a "hanyatló" Nyugatot, amiért tömegesen fogad be menekülteket.