Ma délelőtt választja meg a második ciklusát kitöltő, így a törvény szerint már nem újraválasztható Áder János köztársasági elnök utódját a parlament. A képviselők Novák Katalin, a Fidesz-KDNP, illetve Róna Péter, az LMP, a DK, a Jobbik, az MSZP, a Párbeszéd és a független Szél Bernadett közös jelöltje közül választhatnak, s a kormánypártok kétharmados többségének köszönhetően bizonyosan a korábbi családokért felelős tárca nélküli miniszter költözhet majd a Sándor-palotába. Áder János második ötéves mandátuma május 9-én jár le, a törvény szerint az ezt megelőző 30-60 napban kell az Országgyűlésnek megválasztania az új államfőt.
A jelöltséghez a képviselők ötödének – 40 képviselő – ajánlására volt szükség, Orbán Viktor miniszterelnök tavaly december 21-én jelentette be, hogy a kormánypártok Novák Katalint jelölik államfőnek, az ellenzéki összefogás pártjai február 14-én nevezték meg Róna Pétert közgazdász professzort. Korábban a Fidesz-KDNP részéről esetleges jelöltként felmerült Trócsányi László egykori igazságügyi miniszter, Maróth Miklós egyetemi tanár, Csák János korábbi londoni követ, valamint Kövér László házelnök neve is, míg ellenzéki oldalon Majtényi László korábbi adatvédelmi biztos, Iványi Gábor lelkész és Elek István közíró neve hangzott el. Novák Katalin megválasztása esetén az első női államfője lehet Magyarországnak – a jelölésig az MSZP-s Szili Katalin jutott el 2005-ben –, egyben a legfiatalabb köztársasági elnök a rendszerváltás óta.
Az új államfő kiléte maximum kétfordulós, titkos szavazás során dől el: az első fordulóban a szavazatok kétharmada szükséges a megválasztásához, ha ez nincs meg, akkor a második körben az elnöki tisztség elnyeréséhez a szavazáson résztvevő képviselők többségének voksa is elegendő.
Áder Jánost az első fordulóban választották meg a Fidesz-KDNP képviselői 2012 áprilisában, miután elődje, az alig két éve megszavazott Schmitt Pál belebukott a plagizált doktori disszertációja miatt kirobbant botrányba. Noha Áder első beszédében hitet tett a sokféleség és egymás tisztelete mellett, valójában elődje útját járta. Azaz nem lett a törvényalkotás gátja, mondhatni ellenvetés nélkül aláírt szinte minden jogszabályt, melyet a kétharmados kormánytöbbség megszavazott. Így például nem emelt vétót a Munka Törvénykönyve szakszervezetek kritizálta, rabszolgatörvényként ismertté vált módosítása ellen, a tiltakozások ellenére aláírta a felsőoktatásról szóló, a Közép-Európai Egyetemet (CEU) ellehetetlenítő törvény módosítását – a jogszabály elleni tüntetésektől datálódik az azóta ráégett trágár jelzős szerkezet –, de simán szignózta többek között a közadatigénylésben kikérhető adatok pénzért történő kiadását, az MTA kutatóintézeteit érintő törvényt, a köznevelési vagy a színházak finanszírozását érintő jogszabályokat. Ellenvetés nélkül írta alá a nem- és névváltoztatás lehetőségét eltörlő, a Budapest–Belgrád vasútvonal beruházását titkosító és a kulturális szféra dolgozóinak közalkalmazotti státuszát elvonó törvényt. A koronát pedig vélhetően azzal tette fel államfői tevékenységére, hogy tavaly nyáron a hazai és külföldi tiltakozás és felháborodás ellenére szignózta az úgynevezett pedofilellenes-, valójában homofóbtörvényt.
Két államfői ciklusa tehát leginkább arról szólt, hogy kiszolgálta az őt megválasztó kormánypártok igényeit, s jóval kevesebb energiát fordított az általa többször is kulcsfontosságúnak titulált környezet- és klímavédelemre.