Minden azzal kezdődött, hogy miért van szükség a majdani demokráciában szabad és független vidéki sajtóra – majd közbeékelődött egy polgármesteri gyűlöletcikk, erre válaszul egy per, s egy, a gyulai városvezetőt rágalmazás vétségében bűnösnek kimondó elsőfokú bírsági ítélet –, hogy végül ugyanoda jussunk el, ahonnan másfél évvel ezelőtt elindultunk. Oda, hogy elengedhetetlenül szükség van valódi sajtóra, főként azon a vidéki Magyarországon, ahol ma ennek csaknem teljes hiányával kell szembesülnünk.
*
Öt konkrét Békés megyei példán keresztül mutattam be még 2020 őszén ezeken a hasábokon, hogy miről nem írt, miről csúsztatott vagy miről nem mondott igazat a viharsarki sajtó, noha fajsúlyos ügyekről volt szó. (Vidék, propaganda, hazugság – avagy miért van szükség a majdani demokráciában helyi független sajtóra?, 2020. szeptember 26., Népszava, Szép Szó.) A példák között volt, hogy menyire nem segített feltárni, megérteni és bemutatni a nem csupán a térséget, hanem az egész országot foglalkoztató és bűnszervezeti alakot öltő Simonka-büntetőügyet a legnagyobb példányszámú, de már régen propagandacélokat szolgáló Békés Megyei Hírlap – amely valami furcsa félreértésből még mindig újságnak hiszi magát.
Írtam arról, hogy nem csupán jókora országos, de európai visszhangot is keltett, hogy még 2020. május 13-án, a hajnali órákban Csóka-Szűcs János gyulai MMM- és Momentum-aktivista házát rendőrök lepték el. Rémhírterjesztés állítólagos gyanúja miatt házkutatást tartottak nála, informatikai eszközeit lefoglalták, a rendőrségre előállították, rabosították, kihallgatták és meggyanúsították. Csupán azért, mert egy Facebook-bejegyzésben megírta, hogy a gyulai kórházban közel 1200 ágy üresen áll és emiatt rengeteg beteget hazaküldtek. Utóbb kiderült, hogy az ügyben a feljelentést Görgényi Ernő (Fidesz-KDNP) gyulai polgármester tette. Ám a Gyulai Hírlap, a Gyula Televízió és a Békés Megyei Hírlap arra sem vették a fáradságot, hogy a legelemibb tájékoztatási kötelezettségüknek eleget téve megszólaltassák az érintettet. Ellenben japán, német, holland és francia újságírók igen. Hogy olvasóik első kézből tájékozódhassanak. Miközben már másnap az Európai Parlamentben és a Bundestagban is felszólalások sora foglalkozott a diktatúrákra hajazó gyulai esettel.
De szó esett egy kötegyáni ingatlanpanamáról, a régi Index szerkesztőségének felállásáról, amelynek egyik vezetője épp a Gyulai Hírlapnál kezdte a pályafutását. Ám ez sem volt elég ok a hetilapnak arra, hogy első kézből tájékozódjanak és megkérdezzék egykori munkatársukat a történtekről. Alighanem más, szakmától távol eső szempontok játszottak ebben szerepet.
A cikkben próbáltam úgy tenni, mintha normális helyzetben volnánk. Ez naivitásnak hathat, de egy reménytelenül félresiklott helyzetben, megítélésem szerint mindig célravezető rámutatni, hogyan kellene működnie egy korrekt sajtórendszernek. Már ha a politika nem tenyerel rá a „tájékoztatásra”, s lesz így belőle propaganda, ekként pedig a médiamunkás a hatalmon lévő politikai alakulat szolgálóleánya. Rámutattam, illetve számon kértem az egykor sajtófeladataikat ellátó médiumoktól, hogyan nem felelnek meg legalapvetőbb tájékoztatási és ellenőrzési feladataiknak – éppen azért, mert az elképesztő nagyságú propagandagépezet kiszolgálói és részei lettek. Azoknak az egykori, az újságírói ethoszt magukénak valló munkatársaknak a lelkiismeretére próbáltam apellálni, akiket ma is jól ismerek, de beszélgetéseink az utóbbi években igencsak megritkultak. Nem voltak illúzióim, de a reakció meglepett.
*
Meglepett, mert nem közülük válaszolt valaki, s nem ott, ahol az általuk „sérelmesnek” tartott írás megjelent, a Népszavában. Alig egy héttel később a kormánypropaganda zászlóshajójának számító Magyar Nemzetben egy véleménycikkben támadott meg Görgényi Ernő gyulai polgármester, holott cikkem legkevésbé neki szólt. Máig rejtély, hogy valójában miért érezte megszólítva magát és hogy miért érzett késztetést a válaszra? Mondandóját a gyűlölet irányította, érvelése olykor általános iskolás szinten maradt, de ha sikerült dekódolni a szándékait, akkor ez jól kivehetően az volt: az őt helyi személyi kultuszban részesítő propagandistáit akarta megvédeni. Ami egy roppant egyoldalú hatalomtechnika szempontjából ugyan értelmezhető, de valójában egészen elképesztő magatartás. Görgényi ebben a válaszcikkben – bár nem ez volt a cikk témája, hanem leginkább a szerző hiteltelenítése – azt is megemlítette, hogy a szerző „összeállt Galbács Mihály volt fideszes képviselővel, akit a helyi futballklub élén folytatott korrupciógyanús tevékenysége miatt még 2018-ban kizártunk a Fidesz-frakcióból”.
Galbács Mihály és Görgényi kapcsolata nem mindennapos. Hosszú időn keresztül vállt vállnak vetve dolgoztak együtt a gyulai Fidesz-szervezetben és a helyi képviselő-testületben, sőt 2010 és 2014 között alpolgármesteri minőségében Görgényi helyettese is volt Galbács. Utóbb is bizalmi pozíciókban maradt, hiszen nem csak a gazdasági bizottság elnöke volt, hanem tanácsnok is. Sőt, Görgényi volt az, aki cikkírónkkal szemben harcosan kiállt Galbács mellett, amikor annak lehetséges pártállami múltja került terítékre. Utóbb pedig Görgényi biztatására is kezdeményezett Galbács jó hírnév megsértése miatti rágalmazási pert ellenem, amit elbukott.
Aztán fordult a kocka, egy sportberuházás nyomán összetűzött egymással Galbács és Görgényi, s ekkor megkezdődött előbbi kiszorítása a Gyulán is állampártként működő Fideszből és a hatalomból. Előbb jogköröket vontak elő tőle, majd kizárták a Fidesz-frakcióból, majd miután a 2019-es önkormányzati választás előtt hetekkel Orbán Viktornak, Kövér Lászlónak, Kubatov Gábornak és Fidesz etikai bizottságának elküldte dolgozatát a gyulai fideszes városvezetés és néhány gyulai vállalkozó – megítélése szerinti – gyanús összefonódásáról, kezdeményezték kizárását a pártból. Erre végül azért nem került sor, mert Galbács Mihály 2019 őszén az MMM színeiben indult Gyulán a helyhatósági választáson, ezzel pedig az alapszabály szerint magát zárta ki.
Görgényi a Galbács-dolgozat miatt rágalmazási pert indított egykori helyettese ellen, akit hosszas bizonyítási eljárás után elmarasztalt a bíróság, ám a felemásra sikeredett ítélet sajátja volt, hogy mindezt nem találták olyan súlyúnak, amiért a legkisebb szankció, megrovás járt volna. De Galbács sem volt rest, Görgényihez hasonlóan rágalmazási pert kezdeményezett a gyulai fideszes polgármester ellen. Méghozzá a már idézett mondatra hivatkozva, hogy őt azért zárták ki a frakcióból, mert korrupciógyanús tevékenységet folytatott a gyulai futballklub élén. Ez annál is érthetetlenebb, mert a kizáráskor kiadott sajtóközleményben ez az érv nem is szerepelt. Sőt, a kizárásról szóló hírt a helyi, közpénzből működő (propaganda)lapból tudta meg az érintett, esélyt sem adtak neki, hogy érveit meghallgassák, hogy védekezhessen a vélt vagy valós információk ellen.
*
A kényes ügyben ugyanaz a békéscsabai bíró ítélkezett, aki fordított felállásban is tárgyalta az ügyet. A meglehetősen hosszúra sikeredett valóságbizonyítás során az érvek és az álláspontok nem eshettek volna távolabb egymástól. Galbács és védője szerint Görgényi egy tényállításba csomagolt, de semmivel alá nem támasztott rágalommal sértett becsületet. Míg a vádlottak padján ülő városvezető szerint ő nem állított igaztalan dolgot, másrészt csak a szabad véleménynyilvánítás alapjogával élt. Hogy nem babra ment a játék, azt jól bizonyította, hogy a magánvádló és a vádlott is jogi nagyágyukkal képviseltette magát a Békéscsabai Járásbíróságon. Galbács védője Bárándy Gergely, Görgényié pedig az egykori KESMA-vezér és a Fidesz által kiemelten kezelt ügyvéd, Varga István volt, az egykori MDF-es és fideszes országgyűlési képviselő.
„Negatív volt az értékítélet, egyben alkalmas a becsület csorbítására, szó nincs arról, hogy mindez vélemény lett volna, hiszen konkrét tényállításról van szó” – mondta perbeszédében Bárándy Görgényi inkriminált mondatáról. Hozzátette, igaz, közszereplőkről van szó, akiknek többet kell tűrniük, de határ itt is van. Bárándy megjegyezte, a gyulai polgármestert perbe hívó kijelentésnek mindkét része, és ezek valójában nem létező összefüggése a rágalmazás legfőbb bizonyítéka. Ugyanis a bíróság előtt tavaly augusztus óta folyó perben elrendelt, igen széles körű valóságbizonyítás során, dacára a becsatolt dokumentumoknak, nem sikerült bizonyítani a korrupciógyanút Galbáccsal szemben. Azt pedig végképp nem, hogy ezért zárták volna ki a Fidesz-frakcióból.
Irodalmi idézetekkel tűzdelt védőbeszédében Varga István – Shakespeare után szabadon – sok hűhóról beszélt és arról, hogy a semmiért kezdeményezett pert Galbács. De idézett Márai Füves könyvéből is arról, hogy mi az árulók sorsa, s idehozta A Pál utcai fiúk gittegyletét is. Mondandójának lényege mégis az volt, hogy egy 2014-es alkotmánybírósági határozat alapján kijelentette: „a közszereplőknek mindent tűrnie kell”. Azzal érvelt, hogy védence két ok miatt sem rágalmazta meg Galbács Mihályt. Egyrészt mert a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogával élt, másrészt a perben sikerült bizonyítani a korrupciógyanút, ami vélekedése szerint nem tényállítás.
*
A szabad véleménynyilvánításnak akkor is megvannak a határai, ha azt egy közszereplő egy másik közszereplővel szemben fogalmazza meg. Ekként a szabad véleménynyilvánítás nem ír mindent felül és nem feltétel nélküli. A tényállításként megfogalmazott valótlanság mindenképpen e tárgykörbe tartozik. Ez pedig alkalmas lehet mások becsületének csorbítására, szándékos cselekményként ezzel valósul meg a rágalmazás vétsége – utalt egy korábbi alkotmánybírósági határozatra Hámori Katalin bíró ítélete indoklásában, amikor kimondta, hogy Gyula fideszes polgármestere az ellene felhozott vádban bűnös. Hozzátette, mindezt ráadásul polgármesterként tette, amely posztnak elvileg magas a presztízse, így a közvélemény hitelt adhat a szavainak. Fricskaként Görgényi védője felé ezt még azzal toldotta meg bíró, hogy hangsúlyozta: ítélete indoklásában nincsenek irodalmi idézetek.
„Az ügyben elrendelt valóságbizonyítás sikertelensége azonban még e tényeknél is fontosabb. A bíróság ugyanis nem látta megállapíthatónak a korrupció gyanúját a magánvádlóval szemben. Miképpen azt sem, hogy Galbács Mihálynak a Fidesz-KDNP frakcióból való kizárásának oka a korrupciógyanús magatartása volt. Az ok sokkal inkább az volt, ami a frakció akkori hivatalos indokolásában is szerepelt. Nevezetesen: más, kisebb politikai ellentétek mellett Galbács Mihály nem szavazta meg Gyula város költségvetését, amely az ő megítélése szerint nem szolgálta a település érdekét. Így tehát a kizárás oka nem egy erkölcsileg és jogilag elítélhető magatartás, hanem saját kiállása volt a város érdekei és a saját lelkiismerete mellett” – összegzett az elsőfokú ítélet után Bárándy Gergely.
*
A térség legnagyobb médiuma, a Békés Megyei Hírlap és online verziója tudomást sem vett arról, hogy Békés megye második legnépesebb városának polgármestere egy rendkívül kényes és fajsúlyos ügyben a vádlottak padján ül. Képzelhetik, milyen más, fajsúlyos témák szoríthatták ki ezt! A Gyulai Hírlap vagy szolgai módon a polgármester szája íze szerint számolt be a tárgyalásokról, vagy éppen semmitmondóan rövid, a tudósítás műfaját megcsúfoló beszámolókkal operált. Ám a mélypontot a fideszes városvezető bűnösségét kimondó elsőfokú ítélet „tálalása” jelentette. A cím és az alcím együttese ez volt: „Másodfokon folytatódik Galbács Mihály és a polgármester pere – Görgényi: bebizonyítottuk, hogy Galbács korrupciógyanús tevékenységet folytatott”. Ebből nem derül ki a legfontosabb. Az, hogy Görgényit bűnösnek mondta ki a bíróság, azaz megvalósult a rágalmazás. Abból a polgármesteri közlésből pedig semmi nem igaz, amit ő bizonyítottnak mond. A cikkben a bűnösséget megállapító tény megbújva, nagyon kurtán ugyan megtalálható, de az ítélet ismertetését meghaladó terjedelemben – a kiegyensúlyozott és a pártatlan tájékoztatás alapelvét sutba dobva – Görgényi teljesen elfogult Facebook-bejegyzéséből, a magyarázhatatlan magyarázni próbáló csúsztatásaiból idézett hosszan a gyulai önkormányzati lap. Ezt olvasva világossá vált, mintha nem is azt a tárgyalást követtem volna végig újságíróként és az ítélet is teljesen más lett, mint amit a bíró felolvasott.
Rossz, elképesztő és mindennél lehangolóbb belegondolni, hogy független vidéki sajtó hiányában a Fidesz és propagandacsapatai minden ilyen ügyet el tudnának hallgatni a közvélemény elől, vagy mindezekről ekkora lódításokkal számolnának be az érdeklődőknek. S ha ide jutunk, az már tényleg diktatúra lesz…
