A kuna szó nyestet jelent. A kisragadozó azzal érdemelte ki, hogy a horvát hivatalos pénznem névadója legyen, hogy a középkorban a bőrét fizetőeszközként használták. Ám nemsokára a kuna is eltűnik a pénzpiacról. A jövő esztendő azzal indul a szomszédos országban, hogy a „nyestet” euróra váltják. Igaz, a jelenleg forgalomban lévő pénzérme képe korántsem merül feledésbe, mert az új egy eurósukon is ezt szerepeltetik majd. De nemcsak Horvátország készül a pénzcserére, hanem az Európai Unió legkevésbé fejlett országának tartott Bulgária kormánya is. A másik balkáni országban a közös európai pénzt 2024-ben kívánják bevezetni.
Elkönyvelhetjük: Magyarország lemaradt. Nem kicsit, nagyon. Ez és a napokban már 400 forint közelébe zuhant euró árfolyam arra késztette az április 3-i választási győzelemben reménykedő ellenzéki szövetség miniszterelnök-jelöltjét, hogy hitet tegyen amellett: ha sikerül a kormányrudat megragadniuk, akkor öt éven belül - vagyis 2027-ig - hazánk is elbúcsúzhat a forinttól. Csaknem negyedszázaddal azt követően, hogy csatlakoztunk az Unióhoz, és megígértük, hogy a maastrichti kritériumokat betartva magunk is jelentkezünk majd az euróövezet tagjainak sorába.
Az azóta egymást követő, különböző színezetű kormányokat aligha lehet azzal vádolni, hogy elkapkodták a kérelmünk beadását. Már céldátum sem létezik, ami persze teljesen érthető, hiszen a korábbiak mind csak bátortalanul kinyilvánított illúziók voltak. A forint leváltásának menetrendje soha nem készült el, annak ellenére, hogy a mindenkori magyar kormányok minden évben április 30-ig elkészítik Brüsszel számára a Konvergencia program aktuális módosítását. Ennek fő célja, hogy a makrogazdasági mutatók alakulásával érvelve bemutassák, miképpen közeledünk a pénzcseréhez. De a tavaly benyújtott dokumentumban az "euró" szó egyetlen egy helyen szerepel: a hozzánk érkező befektetői tőke illusztrálásaként. Igaz, azt keserű szájízzel kénytelenek vagyunk tudomásul venni, ebben a jelentésben a magyar kormány csak nem tehetett önmagára nézve is terhelő vallomást arról, miképpen nézte tehetetlenül a Matolcsy György által vezetett jegybank évekig tartó, forintgyengítő mesterkedéseit. Pusztán mert azt a hibás közgazdasági elképzelést követték, hogy az erejét vesztő forintra érdemes a versenyképesség növelését építeni.
Egy két esztendeje tartó világjárvány és a háborús katasztrófa közepette korántsem az sírjuk vissza, hogy miért nem 250 forintot ér egy euró, mint 1999. január elsejei bevezetésének idején, de még a 2010-es 270 forintról is lemondanánk. Azt is csak alig furcsálljuk, hogy az MNB alelnöke természetes folyamatnak tekinti és egy vállrándítással elintézi, hogy a geopolitikai instabilitás időszakában olyan mértékű spekulációs támadás érte a forintot, amelyre röpke másfél-két hét alatt még soha nem volt példa, amióta a piacgazdasággal próbálkozunk. Az euró bevezetéséhez vezető első lépéseket viszont késlekedés nélkül meg kell tenni. Ellesve például a horvát-bolgár receptet.