Most kivételesen nem gyurcsányozva, baloldali kampányakciózva, vörös hadseregezve, hanem “nagy tisztelettel” kéri a kormány a tanárokat és az őket képviselő szervezeteket, hogy halasszák el a március 16-ától esedékes határozatlan idejű sztrájkot. Mert a jelenlegi háborús helyzetben békére és nyugalomra van szükség, emellett a koronavírus járvány hatásai miatt is az a szülők és a diákok érdeke, hogy az oktatás zavartalan legyen.
Az, hogy a magyar kormány mennyire veszi komolyan a szomszédunkban zajló háborút, csütörtök este kiderült, amikor egyetlen kormánypárti képviselő sem ment el az Ukrajna lerohanása miatt összehívott parlamenti ülésre. De hozzáállásuk jól megmutatkozik abban is, hogy az ukrajnai menekültekért lényegében semmit nem tettek eddig, a keleti határokon civil szervezetek látják el a humanitárius feladatokat. Szintén a kormányzat nemtörődömsége az oka annak, hogy a covid nagy terheket rótt a tanárokra, diákokra, szülőkre, akiknek önerőből kellett megoldaniuk a digitális átállást, miután az erre irányuló oktatási stratégiából szinte semmi sem valósult meg 2016 óta.
A kabinet most is csak kibúvókat keres, hogy ne kelljen szembenéznie a magyar oktatás bajaival, amelyekre a tanári szervezetek legalább hat éve próbálják felhívni a döntéshozók figyelmét. Ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy szakmai alapokon, érdemi megoldásokat dolgozzanak ki például a korai iskolaelhagyók, a tanárhiány, az esélyegyenlőség, a minőségi, XXI. századi oktatás kérdéseiben. Valójában ez lenne a pedagógusok, diákok, szülők érdeke. Nem a tanárok néhány napos sztrájkja okoz zavarokat az iskolákban, hanem a szűklátókörű, avítt, a szakmai párbeszédet elutasító oktatáspolitika. Nem a szülőkért, diákokért aggódnak: a problémák szőnyeg alá söprése senki másét, csak a kormány érdekét szolgálja.