Még az is lehetne, hogy Iványi Gábor lelkész túlzásba esett, amikor "gatyás békegalambnak" nevezte a magyar kormányfőt, de az is biztos, hogy ez a jelző megelőlegezett minősítés volt. Mert, a (bolsi-libsi, arrogáns) lelkész azt is hozzátette: nincs köztes tér a nyugati szabadság és a keleti zsarnokok között. Amint a miniszterelnök halálugrását figyeljük a manézsban, voltaképp azt lessük: sikerül-e neki szárnyatörött békegalambként visszatelepednie a másik oldalra. Mert nem tehet mást, legfeljebb lebeghet az idők végéig a légüres köztes térben.
Csak bámulni tudjuk azt a metamorfózist, hogyan lesz megint „nemzetmentő” a kormányfő, a nagy kommunikátor, hogyan tudja túlélni hatalma átmentésével élete legnagyobb kihívását, amikor a világ fekete-fehérre, igenre és nemre osztatott, és egy pillanat alatt értelmetlenné és erkölcstelenné vált az ő szárnycsapdosása.
Ezen még az sem változtat, hogy a választások előtt néhány nappal az ország fele még mindig nem akar felébredni a kormányfő hipnózisából, pedig már egyedül találta magát Európában, külpolitikája – vele az ország erkölcse, etikája - néhány nap alatt összeomlott, szertefoszlott, s már nem tehet mást, mint hogy pénzért folyamodik az ezerszer kiátkozott Unióhoz. Közben a Kormányzati Tájékoztatási Központ ezt adja ki: „Az orosz-ukrán háborúnak egész Európában súlyos gazdasági következményei vannak. Ebben a helyzetben csak olyan Oroszországot érintő gazdasági szankciókat támogatunk, amelyek nem okoznak elviselhetetlen gazdasági károkat Magyarország számára, mert » Magyarországnak ki kell maradnia ebből a háborúból«."
Be kellene már látni: nem tudunk kimaradni ebből a háborúból, s nemcsak a menekültek miatt, hanem azért is, mert a szankciók terheiből is ki kell vennünk a részünket, ha a Nyugat része akarunk maradni. „Egyes brüsszeli vezetők mindenáron meg akarják büntetni Oroszországot, és olyan büntető intézkedéseket is akarnak, amelyek további kifizethetetlen terhet raknának az európai, így a magyar állampolgárok vállára” – így a magyar érvelés. Üres szólam: ha a Nyugat nem akar atom-világháborút, akkor kénytelen totálisan elszigetelni Oroszországot, annak minden következményével együtt.
Ezért mellébeszélés, hogy „továbbra is elítéljük az orosz katonai agressziót, kiállunk Ukrajna területi épsége mellett. Ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy a háború költségeit ne a magyar családokkal fizettessék meg”. Ennek így nincs semmi értelme. Mi is fizetni fogunk, máris fizetünk. Ki más fizetné meg ezt a gázszámlánál jóval nagyobb cechet?
Lehet, hogy – mint mondják - az ellenzék sem tehetne mást, mint az Orbán-kabinet. (Ormótlanság: egy folyamat végén nem feledkezhetünk meg a folyamat elejéről.) De van egy alapvető különbség: nem hazudna bele a nemzet szemébe. Az már a nemzet gondja, hogy nemcsak elviseli, hanem még ünnepli is a hazugságot, hogy nincs semmilyen politikai következménye a kormányfő metamorfózisainak, hogy az európai héjából békegalamb születhet, ha mindjárt rezsivédő gatyás is.