A gyerekvédelemről elnevezett homofób népszavazás kérdőívei este hét órakor kiborulnak majd az urnákból az összetolt asztalokra, a szavazatszámlálók kiválogatják őket a parlamenti szavazatok közül, és félreteszik. Ezekre majd éjfél felé térnek vissza.
Tekintsünk el attól, hogy a népszavazás kérdései gyűlöletkeltőek, manipulatívak, és nem növelik a családok és a gyerekek biztonságérzetét, hanem éppen a bizonytalanságukat fokozzák. Erősítik azt a társadalmi megosztottságot, amelyet maga a kormányzat gerjeszt. Hol a rokkantnyugdíjasok ellen, hol a civilek ellen, hol a menekültek, a hajléktalanok, a szegények, a szegregációt vitató pernyertes cigányok ellen. Most éppen a melegek és a transzneműek ellen. Ebben az országban senki sincs, akinek a gyerekét vagy őt magát az iskolában vagy az óvodában nemváltó műtétre toborozták volna. Aki ezt állítja, az olyan gátlástalanul hazug, mint maga a népszavazás. Aminek már csak azért sincsen semmi értelme, mert nem változtat a törvényen, amelyet a 133 bátor ember már megszavazott. Egyébként mindenki húzogathatja az ikszeket vagy sem, nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi történik a szavazólapokkal éjfél után.
A Szavazatszámláló Bizottságnak (SZSZB) minden szavazólapot a rajta szereplő ikszek helyrajzi elhelyezkedése és száma szerint, kérdésenként kell iktatnia. Négy kérdés van, és két válasz lehetséges, ezért tehát külön kupacba kell válogatni azokat, amelyeken 4 igen, illetve 4 nem van. Továbbá azokat, amelyeken 1 igen és 3 nem, 2 igen és 2 nem, 3 igen és 1 nem van, valamint – hiszen játékos kedvűek a szavazók – az 1 igen az első kérdésben, vagy a másodikban, vagy a harmadikban, esetleg a negyedikben található. Hasonlóképpen járnak el, ha a 2 igennel szavaz a szavazó, de ezeket az első és második, első és harmadik, első és negyedik kérdésre adja, de – a játékos kedve miatt – szavazhat 3 igennel és 1 nemmel is, tetszőleges sorokba pöttyintve az ikszeket. Minden szavazólapot a megfelelő kupacba kell iktatni, megszámolni, összekötni, borítékba tenni, és az SZSZB minden tagjának aláírni. Lesznek érvénytelen szavazatok: üres szavazólapok, minden rubrikába behúzott ikszek, a kormányzat édesanyjának szóló rövid üzenetek, pornografikus képzőművészeti alkotások, a papírra ragasztott rágógumi. Ezeknek a lapoknak egyenként a hátoldalukra kell feljegyezni az érvénytelenség okát, és darabonként minden SZSZB tagnak alá kell írnia. Csak utána lehet megszámolni és elcsomagolni.
Aki tehát komolyan veszi ezt a népszavazást, elgondolkodik a kérdéseken, mert azt hiszi, hogy a szavazata számít, az egyszerűen nem tudja, hogy a törvényt már elfogadták, ő ehhez semmit sem tesz hozzá. Az cselekszik észszerűen, aki érvénytelenül szavaz, de az SZSZB-tagokat ő is az őrületbe kergeti majd, úgy hajnali 2 óra felé.
Az egyetlen barátságos megoldás az, ha a szavazópolgár a fülke magányában simán megeszi az ívet, vagy összetépi, és nem szól róla többet. Az SZSZB tagjai majd kitöltenek egy iratot arról, hogy a kiadott 782 népszavazólapból 32 jött vissza, azokat szépen iktatják, és elmehetnek aludni.