Rossznak és elfogadhatatlannak ítéli az Energiaklub legújabb, Csak Nappal! Csak nappal? elnevezésű tanulmánya azt a gyakorlatot, hogy a hazai napelemek döntő többségét szó szerint „zöldmezős beruházásban”, vagyis nagyrészt termőföldekre telepítik – közölte a környezetvédő szervezet által szervezett minapi online bemutatón Munkácsy Béla kutatásvezető, az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi kara környezet- és tájföldrajzi tanszéke egyetemi adjunktusa.
Ehelyett a napelemtelepítésre alkalmas területek többcélú hasznosítását javasolják. Ilyen lehet például egyes termőföldeknek és – leginkább mesterséges - vízterületeknek az eredeti szerepük megtartása melletti, energiatermelési hasznosítása. Javasolják a háztartások minél szélesebb körének bevonását, illetve a – különösen városi – lakóépületek minél nagyobb felületeinek felhasználását, ipari épületek tetőszerkezetei, hulladéklerakók, zajvédő falak minél kiterjedtebb kihasználását, illetve általában is a nagyobb méretű napelemfarmok helyett az egy megawattnál kisebbek telepítését. A kutatásvezető ennek kapcsán sajnálatosnak nevezte, hogy a Kúria döntése szerint településképvédelmi okokból az önkormányzat korlátozhatja a napelemek láthatóságát. Mindemellett a dolgozat üdvözli a Fővárosi Önkormányzat Nappal hajtva elnevezésű napelemes terveit, amelyek kidolgozásában az Energiaklub is részt vett.
A tanulmány elengedhetetlennek nevezi az energetikai fejlesztések területhasználatával kapcsolatos, a környezeti szempontokat figyelembe vevő, legalább megyei szintű tervezést. Annál is inkább, mert számos megújulóenergiás fejlesztésre elmondható, hogy mindent el lehet rontani. Munkácsy Béla elrettentő példaként említette Magyarország eddigi legnagyobb, kaposvári napelemtelepét, ahol elférne 20 ezer, egyenként száz négyzetméteres lakóház és ahol a műholdképek tanúsága szerint előzőleg élénk mezőgazdasági termelés folyt. (Lapunk korábbi számításai szerint a kormány által 2040-re tervezett, 12 gigawattnyi napelem 44 ezer futballpályányi területet igényel.)
A tucatnyi, többnyire ELTÉ-s oktató, kutató és tanítvány nevével fémjelzett tanulmány talán egyik legsarkosabb megállapítása, hogy a napelemes erőművek magyarországi támogatására kidolgozott, úgynevezett Metár-rendszerben a „barnamezős” beruházások – széles körben hangoztatott - többletpontozása a pénzek odaítélésén már nem tükröződik. Míg az első kiírás során 17, a másodikon 4, a harmadikon már csak 2 barnamezős beruházás nyert, a több mint 50 – illetve a második esetében több mint 30 – zöldmezőssel szemben. Az arányok a jelentkezők termelési teljesítménye függvényében sem sokkal jobbak. Magyarán „a barnamezős területek kedvezőbb szabályozása mindeddig egyetlen esetben sem jelentett versenyelőnyt a pályázók számára”.
Bár a tanulmány egyáltalán nem ellenzi a napelemes fejlesztéseket – csak azok észszerű, a mezőgazdasági termelést nem hátráltató, külföldön már kipróbált eljárásai mellett teszi le a voksot -, Munkácsy Béla online előadásában inkább a többi megújulóenergia-alapú eljárás kormányzati támogatásának hiányára panaszkodott. A napelemes termelés ugyanis műszaki szempontból is túl egyoldalú, ami növeli az áramszünetek kockázatát. Korábbi tanulmányaikra hivatkozva megismételte: a szélerőművek termelése a nemzetközi tapasztalatok, illetve saját, magyarországi méréseik szerint, úgy a nap, mint az év távlatában is, jórészt kiegészíti a napelemek termelési hullámzását. Az Orbán-kabinet ugyanakkor hat éve a teljes tiltással egyenértékűen „szabályozta” a szélerőművek telepítését, így ilyen egység – szemben a fejlett államok gyakorlatával – egy évtizede nem is épült Magyarországon. Emellett ugyanakkor – szintén korábbi tanulmányaikra hivatkozva – a kiegyensúlyozott, biztonságos áramtermeléshez napkollektoros, vízenergiás, szivattyús-tározós, biogázas, bioüzemanyagos, energiaültetvényes és fenntartható biomasszás fejlesztéseket is szükségesnek nevezett. A biztonság egyik további feltétele az egyedileg minél kisebb méret és elszórtabb telepítés is. Legalábbis Ukrajnában az orosz hadsereg a hírek szerint kevéssé bombáz, illetve foglal el nap- és szélparkokat, mint olajtárolókat vagy épp hő- és atomerőműveket – fogalmazott Munkácsy Béla. Egyszersmind változatlanul kiállt amellett, hogy Magyarországon a biztonságos energiaellátás hosszú távon megoldható nukleáris, illetve „orosz gázt használó” erőművek nélkül is. (Igaz, ábrájuk szerint ehhez a 2005-ös, 1200 petajoule-ra (PJ) rúgó energiaigényeket 2050-re 400 PJ alá kellene szorítani.) Munkácsy Béla bírálta a rezsicsökkentést is, mondván: nem ösztönöz takarékossági beruházásokra, ha a lakosságnak nem kell megfizetnie az energia tényleges árát.
