Orbán a háború pártján

Egyszer talán szégyellni fogják magukat azért, hogy hazugságokat terjesztettek. Azt állítják az egyik újságnak nevezett valami címlapján, hogy a „baloldal halálba küldené a magyar embereket”. Szerintük a kormány a békéért harcol, Gyurcsányék meg háborús propagandát terjesztenek.

Pontosan tudják, hogy hazudnak, de mert Orbán vezér ezt az utasítást adta, ezért ezt terjesztik. Lassan egy hónapja. Azért nem több ideje, mert a háború első napjaiban – mint általában a váratlan helyzetekben – a sokszor agyondicsért kommunikációs gépezetük csődöt mondott. Hiszen a Vezér néhány nappal korábban jött haza Moszkvából, és azt állította, sikeres békemissziót teljesített.

Hát nem. Ezért aztán ott álltak dermedten, mit is kellene mondani. Itt van a nyakukon a választás, ráadásul amúgy sincs egyetlen ütős témájuk sem, és akkor Putyin háborút indít. Aztán rátaláltak Márki-Zay mondatára, és azt gyorsan kiforgatták. Hogy mi vagyunk a béke, ők a háború. Azóta ezt az aljasságot mantrázzák, és valóban érdekelne, hogy lesz-e olyan pillanat az életükben – főként Orbánéban –, amikor egy pillanatra elszégyelli magát. Ha tippelnem kellene: nem lesz. Hideg fejjel terjeszti a valótlanságokat, és ami még ennél is nagyobb baj, erre kényszeríti a teljes garnitúráját, politikusostól, újságíróstól, elemzőstől.

Sokszor tűnődtem azon, hogy van-e ezeknek az ocsmányságoknak ellenszere. Valószínűleg nincs. Illetve van: egy másik ocsmányság. Mondjuk az, hogy az ellenzék találta volna ki előbb ezt a vádat. Azt tudniillik, hogy Orbán áll a háború pártján. Hogy azért utazott Moszkvába, hogy meghallgassa Putyin barátját, aki be is avatta őt a terveibe, és azt is elmondta, mit vár el Magyarországtól. Azt kellett volna terjesztenünk, hogy Orbán kész megegyezéssel jött haza az orosz fővárosból? Azzal, hogy az EU és a NATO tagjaként látszólag majd úgy kell viselkednie, mint aki szembefordul Oroszországgal, Putyinnal, valójában azonban továbbra is képviseli azt, amit eddig: fellazítja a szövetségi együttműködést?

Igen, terjeszthettük volna: Magyarország úgy lép be ebbe a háborúba, hogy békét hirdet, de semmit nem tesz Oroszország ellen. Nyilván kénytelen lesz megszavazni a várható szankciókat, de ennél messzebb nem megy. Partner lesz abban, hogy azt a színész gyereket, aki átmenetileg Ukrajna első embere, el lehessen távolítani országa éléről. És azt is terjeszthettük volna, hogy cserében sok mindent kaphatunk, nem csak plusz egymilliárd köbméter gázt. Főként akkor, ha a háborús akció sikerrel jár, ha sikerül Nyugat-Ukrajna felé is terjeszkedni, és az egész országot orosz érdekeltségűvé tenni. Akkor jobb lesz a kárpátaljai magyarok sorsa is; talán Magyarország is újra nagyobb lesz; Orbán nem pusztán lélekben lesz az ottani honfitársaink miniszterelnöke.

Ismétlem: ha képesek vagyunk ilyen aljasságokra, akkor már a háború kitörésének napjaiban állíthattuk volna, hogy Orbán voltaképpen belépett Putyin háborújába. De nem voltunk rá képesek, eszünkbe sem jutott.

Ők egy pillanatig sem hezitáltak.