Ezt állapítja meg két nyugaton élő orosz közgazdász cikke, amely a bne IntelliNews nevű, a feltörekvő gazdaságokra szakosodott honlapon jelent meg. Szergej Guriev a Párizsi Politikatudományi Intézet, népszerű nevén a Sciences Po professzora, korábban a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vezető közgazdásza volt, Oleg Itskhoki pedig a Kaliforniai Egyetem – Los Angeles tanára. Elemzésük elején leszögezik, hogy eltekintenek a háború morális megítélésétől és tisztán a közgazdasági aspektusokkal foglalkoznak, illetve az esetleges politikai következményeket illetően nem adhatnak tanácsot Németországnak.
Vezető német közgazdászok szerint az orosz energiahordozók importjának leállítása 0,5-3 százalékkal vethetné vissza a nemzeti összterméket, ami a Covid által okozottnál kisebb, mérsékelt és menedzselhető recessziónak felelne meg. A lakosság reáljövedelme nagyjából egy százalékkal esne vissza, de a német kormánynak – amelytől az európai döntés alapvetően függ – bőven van lehetősége kompenzálni a fogyasztókat a drágább energiaárakért. Az embargót most kell bevezetni, lévén tavasz és az őszi fűtési szezon kezdetéig van idő a készletek feltöltésére. A brüsszeli Bruegel Intézet tanulmánya szerint így Európa orosz olaj és gáz nélkül is át tudná vészelni a következő telet, s legfeljebb kisebb, átmeneti fennakadásokat kellene elszenvednie.
A lépés megfosztaná Putyint a háború folytatáshoz nélkülözhetetlen bevételektől, ami a szerzők szerint gazdaságilag is kifizetődne. Európának most el kell tartania az Ukrajnából elmenekült milliókat, miközben a Goldman Sachs már eleve 3,9 százalékról 2,5-re mérsékelte az EU növekedési prognózisát. A német importból Oroszország részesedése csupán 3 százalék (a KSH 2020-as adata szerint Magyarország esetében ez 2 százalék), s az itt keletkező veszteségnél sokkal súlyosabb a kelet-európai beszállítói láncot ért kár. Amúgy pedig a háború előtti állapot már sosem fog visszatérni, s a válság elhúzódása csak növeli az európai gazdasági veszteséget.
Az orosz gazdaság a nemzetközi szankciók nyomán nehéz helyzetben van, a központi bank idén 20 százalékos inflációt vár és nem fér hozzá a sovány időkre félretett tartalékok jelentős részéhez. A Kreml azonban most is napi 500 millió euróhoz jut az Európába irányuló olaj- és gázexport után. Az orosz költségvetést hordónkénti 44 dolláros világpiaci átlagárra „lőtték be”, s a jelenlegi tendencia mellett még mindig bevételi többletet mutat. Ez lehetővé teszi Putyinnak a katonai fizetések emelését, az elnyomó apparátus, a titkosszolgálatok, a bürokrácia és a propagandagépezet működtetését. Viszont ha az európai embargó miatt ezekre többé nem futná, azzal fenntarthatatlanná válna az ukrajnai hadjárat. Oroszország rövid távon semmiképpen sem tudná Kína felé átirányítani olaj- és gázexportját, ráadásul az európai egység demonstrálásával alighanem könnyebb lenne meggyőzni Pekinget, hogy ne támogassa a háborús erőfeszítést.
Az európai embargó természetesen az orosz polgárokat is sújtaná, ám az ő jólétük eddig sem volt a Kreml prioritásai között, az orosz gazdaság újjáépítése pedig eleve a háború befejezésének függvénye. Az embargónak addig kell fennmaradnia, amíg Moszkva nem tudja hitelesen garantálni, hogy felhagy agresszív szándékaival. A mostani helyzetben ugyanis arra sincs biztosíték, hogy Putyin nem fogja új irányokba kiterjeszteni a háborút, ami katasztrofális hatással lenne az európai gazdaságra. Így a legészszerűbb döntés Putyin megfosztása a háború folytatásnak képességétől, minden más drágább és veszélyesebb lenne – zárja cikkét Guriev és Itskhoki.
Kivonul a Gazprom Németországból, az államosítás csak idő kérdése