A világsajtót is bejárta egy arizonai republikánus állami szenátor nyilatkozata. Wendy Rogers Volodimir Zelenszkijt a „Soros György és Clinton-házaspár globalista bábjának állította, majd hozzátette: „én világszerte a keresztényekkel vagyok, nem pedig a globalista bankárokkal, akiknek az arcáról istentelenség és degeneráltság ömlik.” És, ha valaki félreértette volna, még alaposan odamondott a Rothschild-háznak is. Úgy zsidózott egy jót, hogy le sem írta a zsidó szót.
A szenátor nem akárki ebben a körben. Donald Trump elkötelezett támogatója, akinek kampányához az állam kormányzója félmillió dollárt gyűjtött. A „globalista” jelző a régi náci „nemzetközi zsidó” szinonimajaként szolgál. A Háárec cikkében idézik Douglas MacGregort, Trump volt berlini nagykövetét, aki hasonló módon nyilatkozott meg az Orbán-csodáló Tucker Carlsson amerikai jobboldali sztártévés műsorában. Azt mondta: az USA-ban nagy problémát okoznak az elitek, sokszor nagyon gazdag emberek, s akiket az oroszok sok évvel korábban „gyökértelen kozmopolitáknak” mondtak. Az izraeli lap szerint Carlson általában elutasítja az antiszemita összeesküvés elméleteket – ez alkalommal azonban egyetértően bólogatott. (Ez a szófordulat a sztálini Szovjetunióban volt használatos, amikor az ötvenes évek elején heves zsidóellenes kampányba kezdtek. A kozmopoliták elleni hadjáratban koholt pereket rendeztek, és terveket készítettek a teljes szovjet zsidó népesség deportálására a Távol-Keletre.) A Haarec szerzője emlékeztet- a Trump-években a „globalista” jelzőt kedvtelve illesztették az elnök ellenfeleire, illetve általában a demokrata politikusokra. A republikánus exelnök Joe Bident a „globalisták szolgájának” nevezte például, ami adott esetben a zsidóbérenc megfelelője.
Hasonló, Zelenszkijt antiszemita módon támadó megnyilvánulások más helyekről is érkeztek. Twitter-üzenetében a török elnök egyik tanácsadója azt írta „Beszéljünk a Soros által támogatott Zelenszkijről, akit Izrael segít abban, hogy halálba vigye Ukrajna népét”. Ezt alig két nappal azelőtt közölte Yigit Bulut, hogy Herzog izraeli elnök Ankarába ment a török-izraeli kapcsolatok újraindítására. Miközben Törökország látványosan közreműködik az orosz-ukrán béketárgyalásokban. Zelenszkijt célba vette az iráni propaganda is. A forradalmi gárdához kötött Fars News felrótta neki színészi hátterét, s azzal bélyegezte meg, hogy a „hedonista iskola zsidó követője, akit Jeffrey Epstein, Soros György és más gazdag zsidók befolyásolnak.”
Zelenszkij valóban zsidó hátterű orosz kultúrájú ukrán, ám ezzel együtt az ukrán-izraeli viszony egyáltalában nem olyan harmonikus, mint ahogy ezt sugallják. Az elnök felszólítása ellenére Izrael semlegességre törekedik a háborúban. Tartanak attól, hogy megtorlás érheti az oroszországi zsidókat, s Moszkva egyértelműen Irán oldalára áll. Attól is tartanak, hogy a Szíriát ellenőrző oroszok engednék, hogy az arab ország az irániak Izrael-elleni hídfőállásává legyen. Nem adnak fegyvert Ukrajnának, viszont sok menekültet befogadtak és küldtek egy tábori korházat is a frontországba. Ukrajna megosztja az izraeli társadalmat és az orosz nyelvű izraeliek közösségét is. Az amerikai lapok eközben azt észlelik, hogy Zelenszkij egyfajta zsidó szuperhőssé lett az amerikai zsidó társadalomban.
A Zelenszkij és ukránellenes propaganda – amelyet észlelni a magyar nyelvű szélsőjobboldali csőcselékoldalakon – korábban antifasiszta fordulatokat használt és azzal érvelt, hogy az ukrán nacionalisták a világháborús banderisták utódjai, illetve európai szélsőjobbosokat használnak zsoldosként. Ukrajnát gyakran támadják azzal, hogy ott antiszemitizmus dúl. Legutóbb azt közölte az orosz propaganda, hogy Umanyban a zsinagógát és az ott eltemetett Nachman hászid csodarabbi emlékhelyét katonai célokra használják. A helyi főrabbi videóban cáfolta a rágalmat.
Az Ukrajna és elnöke esetében használ antiszemita sztereotípiák csak azt erősítik meg, hogy a propagandát a legkevésbé sem zavarja Zelenszkij származása, hogy sok családtagja volt a holokauszt áldozata.
Vlagyimir Putyin az elmúlt évtizedben bizalmas kapcsolatot épített az európai szélsőjobbal. Úgy lépett fel, mint a keresztény kultúra, a hagyományos családi értékek fő konzervatív védnöke, a LMBT-elleni harc fő harcosa. A másik általa népszerűsített program a nemzetek szuverenitásának védelme, az európai uniós intézmények támadása –az antiglobalizmus. Ezeket szívesen és könnyen párosítják az antiszemitizmussal. Ukrajna esetében az ország azért lett célpont, mert Putyin ellenséggé nevezte ki, propagandagépezete pedig felruházta az országot és elnökét mindazokkal a jelzőkkel, amelyeket a szélsőjobboldaliaknak gyűlölniük kell. Ukrajna pedig, amely korábban az amerikai és európai zsidók emlékezetében a pogromok országa volt, közben megváltozott és elnökét kezdik a progresszió szupermanjének látni. Ami feltehetően szintén optikai tévedés.
