Haiku és háború

Reneszánszát éli az irodalomterápia Magyarországon, stresszre, szorongásra, avagy számos pszichés problémára nyújthat megoldást. A Magyar Irodalomterápiás Társaság márciusban induló sorozata ingyenes foglalkozásokain az orosz-ukrán háború kiváltotta érzelmek feldolgozásában segítenek.

A Montázs Art Caféban tartott foglalkozás Fodor Ákos-haikukkal kezdődik, meg kell találni a kezdősor befejezőjét; egészen egyszerűen teremtődik meg az összhang. Ez a pár néhány szó is képes azonnal előhívni az emlékeket, van, aki ’56-ról beszél, hogy soha másik háború alatt – az iraki vagy a jugoszláv háború idején – nem jutottak eszébe az utcai lövöldözések, valahogy mostanában gyakrabban. Talán túl sokat halljuk a háborús híreket, szinte állandóan, következtet egy másik megszólaló. Pedig azt sem értem, a gyerekem kitől hall felőle, hiszen igyekeztem elzárni ettől – osztja meg valaki. Mások azt mondják, hogy már alig tudnak érintkezni orosz ismerőseikkel, valaki állandó szorongásban él, mert nem tud segíteni, megint más gyűlöli azokat, akik egyáltalán gyűlölnek másokat.

Valójában nincs különbség a biblioterápia és az irodalomterápia között, csak a „biblio” szóból sokan következtetnek a Bibliára, ez okozhat némi zavart, ezért inkább irodalomterápiának nevezik. A meseterápia viszont egészen más – mondja el Horváth Éva – a meseterápia sémák szerint kezeli az életutakat, a problémákat; az irodalomterápia ennél jóval nyitottabb, nem kínál kész megoldásokat, inkább diskurzust teremt, szabadabban lehet kapcsolódni szövegeihez. Az irodalomterápiában használt írások árnyaltabbak – fejti ki Bakucz Dóra – nem konkrétan arról a problémáról szólnak, melyekre megoldást keresünk. Sőt, veszélyes tud lenni, ha egy traumatizált ember egy traumatizált szöveggel találkozik, ez akár ronthat a helyzetén. Egy gyászolónak például nem segít, ha olyan olvasmányt kap a kezébe, ami egy gyászoló ember attitűdjéből szólal meg. De egy folyamat részeként sok minden elképzelhető, az is, hogy egy depresszióban szenvedő nő sok más szöveg után elolvassa Sylvia Plath Üvegbura című művét. A két foglalkozásvezető elárulja, a mai alkalomra majdnem hoztak egy, kifejezetten a háborúval foglalkozó verset, de aztán elvetették, épp a direktsége miatt, mert nem a sokkolás a cél, az semmilyen esetben sem.

Az irodalomterapeuták képzésének része a pszichológia, de komoly mentális betegségekkel küzdő személyeket csak koterápiában kezelhetnek. A segítségnyújtás módszere és mértéke attól függ, hogy milyen irányból érkezik az ember az irodalomterápiába: vagy pszichiáterként, pszichológusként építi be a munkájába, vagy az irodalom és a tanítás felől érkezik, mint beszélgetőtársaim. A Magyar Irodalomterápiás Társaság tagjai igyekeznek minél több emberhez eljutni: van, aki idősek otthonában vezet csoportot, az onkológiai intézettel tart kapcsolatot vagy kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekekkel, börtönben lévő emberekkel foglalkozik. Gyakori, hogy magyartanárok is elvégzik a képzést, pusztán azért, mert nem látják értelmét az irodalommal kapcsolatos adatok megtanításának, többen érzik úgy, hogy szeretnének valamit adni is a diákoknak, mert itt – a terápia során – sem az a fontos, hogy „mire gondolhatott a költő”. Épp ezzel a tankönyvi megközelítéssel megy szembe az irodalomterápia, nem elemzés folyik, hanem szabad asszociáció, egymásra való reflektálás, voltaképp beszélgetés, a szöveg csak apropó.

Nem a felismerés, a tudatosság a lényeg, hanem hogy a felolvasott anyag hasson. Lehet akár egy szóhoz kapcsolódni, de lehet a szöveg hangulatához is, vagy egy-egy szereplőhöz; lehet szeretni, utálni, valójában bármilyen érzelmi reakció használható. A szövegekkel kapcsolatban sincs megkötés: lehet líra, epika, dráma, eredeti magyar iromány, de fordítás is.

A foglalkozás kezdetén felmerül bennem, hogy vajon szerepel-e majd a szövegekben a „háború” szó. Szerepel, de szinte varázslatosan: Fodor Ákos, Wislawa Szymborska és Ana Pérez Cañamares versei ráébresztenek, annyiféle háború van, hogy gyerekkorunk óta láthattunk milliót, föl se tűnt. Gondolataink a megoldás felé terelődnek, megosztja mindenki, hogyan igyekszik leküzdeni a szorongást és a félelmet. Van, aki stílszerűen még többet olvas, kirándul, vagy az abszurd humorral oldja a feszültséget, ebben is akadnak társak, akár az összeillő haikuk. Az egy óra hamar elrepül, és nyugodtabban távozunk, valahogy azonnal eszembe jut, hogy’ lehet ilyen finoman és intelligensen kifejezni a véleményünket abban a témában, amely az internet világában a legvadabb kommentcsaták indítója? Az irodalomterápia az olvasását békéjét adja, de az olvasás magányosságát szünteti meg: meglepő, mennyire nem vagyunk egyedül.

Infó:

A Magyar Irodalomterápiás Társaság március folyamán több ingyenes segítő foglalkozást szervezett országszerte és online az orosz-ukrán háború kiváltotta érzelmek kezelésének céljából. Március 30-án a Montázs Art Caféban a Társaság két tagja, Bakucz Dóra és Horváth Éva vezetett foglalkozást.