„Te olyan vagy, mint egy vulkán, vagy a kitörő láva, de akire mindig lehet támaszkodni” – mondta Udvaros Dorottya Molnár Piroskáról, a színésznő hetvenedik születésnapján tartott gálaesten 2015-ben. A vulkánt és a lávát illetően Molnár Piroska biztosan hasonlít Psota Irénre. És talán abban is, amit akkor írtam róla ezeken a hasábokon: Molnár Piroska eltörli a műfaji határokat. Nála csak a színészet számít, a személyiség, a gesztusok, az őszinteség, az önazonosság. Vállalja önmagát, sőt még el is meri rajzolni, mer groteszk, sőt abszurd, vagy akár sok is lenni, persze, ahogy ő csinálja, ez utóbbi nem jut eszünkbe.
Legutóbb Martin Mcdonagh abszurdjában a Koponyában láttam, a Thália Téli Kertjében. Egy egyszerű alkoholista asszonyt játszott és játszik is még, a darabot nemrég mutatták be. Bejön, leül egy székre, az utóbbi időben, mivel egyre nagyobb gondot jelent számára a mozgás, olyan új feladatokat vállal, ahol ez megoldható. A fizikai kötöttség ellenére egy szemvillantás alatt megteremti a karaktert és onnan kezdve szinte csak rá kell figyelni, de nem úgy, hogy elnyomná a partnereit. A figurát az életismeretéből, az érzékenységéből fakadó empátiából és a szabadon szárnyaló szarkazmusából gyúrja össze. Az egyik jelenetben a botjával nyúl át az asztal túloldalára és úgy kaparintja meg az italát, arcára azonnal kiül az alkalmi győzelem pillanatnyi mámora.
Vállal tévésorozat szerepeket is. Teszi ezt szakmai megalkuvás nélkül, hiszen ő minden ilyen esetben is maximálisan teljesít. (A Keresztanyu című sorozatban nyújtott alakításáért nemrég kapta meg a televíziós újságíróktól a legjobb színésznőnek járó díjat.) Szinte minden díjat megkapott már, de biztosan sokat jelent számára a mostani Psota-díj is, hiszen egy szakmai elismerésről van szó, nem beszélve arról, hogy mennyire lehetett és lehet rajongani a díj névadójáért.
Néhány évvel ezelőtt, 2017-ben Molnár Piroskának volt egy önálló estje a Rózsavölgyiben Emberi hang címmel. A színésznő megállt a zongora előtt és énekelt. Népdalt, sanzont, balladát. Bebizonyította, azoknak, akik addig erről az oldaláról nem ismerték, hogy a legkülönbözőbb zenés műfajokban egyaránt otthonos, sőt nagyon is profi. (Akárcsak Psota volt.) A Színésznő dalát is elénekelte, amely Darvas Ferenc és Dalos György szerzeménye. A sztorija groteszk, arról szól, hogy Déryné Széppataki Róza feltámad és lemegy a földre, keresi a színházat nem találja, kap helyette kitüntetést, játszhat sorozatban, szinkronizálhat, filmszerepet is ígértek neki és amikor visszatér a mennybe Szent Péter megkérdi tőle, „Hát mi van ott lent Róza fiam? Annyit válaszol: „Nézd bevallom magam sem értem/ Mi zajlik a föld kerekén/ Mert helyzetet sokat megéltem/ De színházat nem láttam én/” Szerencsére Molnár Piroska mindig talált magának színházat és olyat, amelybe miatta mindenképp el kell mennünk. Ezen az esten drámai perceket is átéltünk, amikor Mahler Gyermekgyászdalok ciklusának negyedik darabját adta elő, és utána beszélt fia elvesztéséről is.
A Hatszín Teátrumban is egyedül van a színpadon, amikor Goebbels egyik titkárnője, Brunhilde Pomsel vallomását osztja meg a nézőkkel, amikor Christopher Hampton: Egy német sors című monodrámáját tolmácsolja. Az előadás a mai mindennapi cinkosságunkat vágja az arcunkba. Szembesítésre késztet. Molnár Piroska nagyon is képes minket a szembesítésre. Mint ahogy civilben is tud ön azonos lenni, nyilatkozatban, dalban és sok módon kiállt például a Színház és Filmművészeti Egyetem mellett és ellenezte az átalakítás módját. Miközben tíz éve a Thália Színház tagja, ahol a honlapon megkérdezik tőle, hogy ha egy világszerte ismert emberrel találkozhatna, ki lenne az, és mit kérdezne tőle. Judi Dench angol színésznővel – válaszolja. Majd hozzáteszi: „Nem hiszem, hogy a megtiszteltetéstől meg merném kérdezni bármiről is. Csak csendben csodálnám.”. Szerintem tegyük ezt mi is a most már Psota-díjas Molnár Piroskával. Nézzük színházban, filmen, televízióban, ahol lehet. És csodáljuk csendben!
Infó:
Molnár Piroskát a Rózsavölgyi Szalonban Jordán Tamás, Novák János és Pogány Judit köszöntötte. A díjazottat Ascher Tamás méltatta.
Névjegy
Molnár Piroska 1945-ben született Ózdon. 1968-ban végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán Pártos Géza osztályában. Először Szegedre szerződött, majd a legendás kaposvári társulat tagja lett. Később a Nemzetit, majd a Katona József Színházat, aztán újra Kaposvárt választotta. 2002-től tizenegy éven át újra a Nemzetit erősítette, majd a Thália Színház tagja lett. Rendszeresen játszik a Rózsavölgyi Szalonban és Kőszegen. Sokat filmezik, alakításait nemzetközi díjakkal honorálták. Szerepel sorozatokban. Tanított a Színház-és Filmművészeti Egyetemen.
