Ha tízes listát állítanánk fel a magyar irodalom közkedvelt szerzőiről, Örkény István kétségkívül szerepelne benne. Nem csupán egyedülálló egyperceseiről, határtalan humoráról, abszurd és groteszk párbeszédeiről ismert; nevéhez fűződnek azok az élvezetes magyarórák is, melyeknél nem merül fel, miért érdemes egyáltalán irodalommal foglalkozni. Ha másért nem: Örkény miatt. A külföldön is ismert szerző születésének 110. évfordulóján is olyan, mintha még mindig velünk élne, szövegei a szépirodalmi olvasattól egészen a politikai véleménynyilvánításig valójában bármire alkalmasak, akár egy jól megfogalmazott használati utasítás.
A Magyar Tudományos Akadémia Kistermében kedden megrendezett többórás rendezvényen számos megközelítésből hallhattunk Örkény István munkásságáról. Az eleve nonszensz címet viselő „Nézzünk bizakodva a jövőbe!” konferencia majdnem teljes körű Örkény-értelmezést kínált: felszólalt író, irodalmár, esztéta, színháztörténész, szerkesztő és előadóművész is. Az aktuálpolitikai áthallásoktól sem mentes konferencián jelen volt a szerző özvegye, Radnóti Zsuzsa és lánya, Örkény Angéla, többen kiemelték meghatározó szerepüket az Örkény-életmű kezelésében, hiszen jogutódként rendkívül szabad kezet adnak az alkotóknak bármilyen Örkény-feldolgozás kapcsán.
Az eseményt egy kötet megjelenése is kísérte, a Helikon Kiadó 2018 óta adja ki az Örkény műveket – mondta el Darvasi Ferenc szerkesztő – a kiadó gondozásában egyfajta remake-ként épp most jelent meg az egyperces novellák első, 1968-as kiadása. Az új kiadás Réber László eredeti illusztrációit is tartalmazza. Az illusztrációk szerepéről, valamint a két alkotó társszerzői viszonyáról György Péter esztéta beszélt. Réber munkássága leginkább Lázár Ervin és Janikovszky Éva mesekönyveiből ismert, karikatúraszerű rajzai fontos kísérői az Egyperceseknek.
„Az egyik oldalon a közlés minimuma áll, az író részéről, a másikon a képzelet maximuma, az olvasó részéről” – a sokak által ismert mondatról Márton László író beszélt: ez valójában Örkény „elbeszélői trükkje”, amivel az olvasóközönségnek annyira vonzóvá tette írásait, olyannyira, hogy az Egypercesek műfajjá minősült. Egypercest ma már bárki írhat, csak nem biztos, hogy mer, mert sosem lesz olyan átütő és professzionális, mint Örkényé. A kialakuló egyperces műfaj hatástörténete azzal is kiegészül, hogy számtalan korábbi rövidprózát – származzon az olyan klasszikus íróktól, mint Jókai vagy Madách – hajlamosak vagyunk összehasonlítani Örkény egyperceseivel.
Reményi József Tamás kritikus az Örkény-művek filmfeldolgozásai kapcsán megemlítette, hogy a szerző forgatókönyvíróként is szerepet vállalt, még A tanúhoz is köze van, ugyanis annak kezdeti szakaszában közreműködött Bacsó Péterrel. Talán Reményi József Tamás fejtette ki legjobban, miben áll Örkény halhatatlansága: „a jó íróknak a kor mindig a kezére játszik” – mondta. Prózáját sok esetben hasonlítják Kafkáéhoz, mert Örkény István tökéletes érzékkel leképezi az elnyomó politikai rendszer okozta szorongást, de végül nevetni tanít meg, főként magunkon. Bazsányi Sándor irodalomtörténész a „nevetéskultúra” kifejezéssel élt, személyes írással készült a konferenciára, melyben megosztotta, mit jelentett számára az Egypercesek ’84-es kiadása: ballagási és olvasmányélményeit idézi föl, milyen volt Örkényt olvasni a Kádár-korban. Szerzeménye szórakoztató és érzelmesen hivatalos, mint maga az esemény is.
Nánay István színikritikus stílszerűen az Örkény-drámákról és azok első bemutatóiról adott elő a korabeli kritikák mentén. Örkény e tekintetben is unikális, és kiállta az idő próbáját, nem úgy, mint Illyés Gyula vagy Németh László darabjai, melyeket ma alig lehet színpadra állítani. Ehhez kapcsolódóan Mácsai Pál Nádas Pétert idézte: „Örkény a halála másnapján már élt, és azóta folyamatosan él. Nemcsak azért, mert állandóan találkozom vele az újságban, beszélgetésekben, hanem azért, mert a nyelvben van jelen, a gondolkodásban van jelen”. Az Örkény Színház igazgatója a teátrum sikeres Macskajáték és Tóték előadásairól mesélt, majd az Egypercesek 100 percben címet viselő estjéből 40 percet adott elő. A szövegek közül az Élmény és művészet, valamint a címadó Nézzünk bizakodva a jövőbe! váltanak ki igazán keserű nevetést a hallgatóságból.
Az irodalmi konferencia tudományos jellege mellett sok esetben élménybeszámolóvá alakult át, mert van egyfajta személyes kötődésünk Örkényhez, valami, ami fölülírhatatlan: valakinek a darabjai fontosak, vagy az Egypercesek, vagy csak a Kádár-rendszer kortünete. Örkény István a nevetésünk része.
Infó:
Április 5-én, Örkény István születésének 110. évfordulója alkalmából a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia emlékkonferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Kistermében. Előadott Márton László, Reményi József Tamás, Bazsányi Sándor, Darvasi Ferenc, György Péter, Nánay István és Mácsai Pál.
