Most évente 75 ezer új daganatos esetet regisztrálnak, ám az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója szerint a betegek száma csak több lesz. Polgár Csaba indoklása szerint azért, mert öregszik a társadalom, másrészt nem vagyunk elég hatékonyak a megelőzésben. Ha születik is valami preventív intézkedés – folytatta a főigazgató –, ahhoz kell legalább egy évtized, hogy annak a hatása megmutatkozzon a megbetegedési illetve halálozási adatokban.
Ma még minden harmadik ember érintett e betegségben, illetve a halálozások negyedét a daganatok okozzák.
Példaként említette Szócska Miklós államtitkár hivatali ideje alatt született dohányzás-ellenes jogszabályt, amelynek most kezd látszani a hatása. Az onkológus professzor minderről a Tegyük szerethetővé a rákellenes életmódot című fővárosi konferencián beszélt pénteken.
A professzor megjegyezte azt is, hogy ugyanakkor ma 10-15 százalékkal nagyobb az esélye a gyógyulásra egy rákos betegnek, mint 10-15 évvel ezelőtt. A Nemzeti Rákellenes Programnak pedig éppen az a célja, hogy 2030-ig tíz százalékkal csökkentse a halálozást. (Bár a program a negyedik Orbán-kormány első néhány hetében elkészült, nyilvánosságra azonban azóta sem hozták – a szerk.)
A dohányzás és az elhízás két legnagyobb kockázata a daganatoknak. Ma az emberek túlnyomó többsége, csaknem a lakosság 75 százaléka nem dohányzik, míg korábban ez az arány mintegy 66 százalék volt – derült ki Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár előadásából. Hozzátette: egy dolgon viszont nem tudtak javítani, hogy az elhízott, túlsúlyos gyerekek aránya ne nőjön. A megelőzés sikereihez könyvelte a kamasz lányok és fiúk HPV elleni oltását, amely annak ellenére, hogy nem kötelező, az érintettek nagy többsége felvette. S miközben valamennyi nagy daganatos betegségre van szűrőprogram, az azokon való részvételi hajlandósággal rosszul állunk. A szervezett emlőszűrésre évente 550 ezer nő jogosult. 2002 és 2020 között 9,6 millió szűrésre invitáló levelet küldtek ki az érintetteknek de csak valamivel alig több mint 4 millióan (42 százalék) éltek a lehetőséggel. Daganatgyanú miatt 230 nőt hívtak vissza, akiknek 73 százalékánál bizonyult rosszindulatúnak az elváltozás.
Hasonlóan rosszak a tapasztalatok a vastagbélrák-szűrő programmal is. Új szűréssé válhat a tüdőrák korai diagnosztizálásához az úgynevezett alacsony dózisú CT-vizsgálat. Ezt a lehetőséget az elmúlt években modellvizsgálat keretében tesztelték és az eddig kiértékelt adatok alapján az esetek másfél százalékában fedeztek fel olyan tüdőrákot, amely nem okozott még tüneteket, de éppen a korai felismeréssel nőtt az esélye a betegnek a gyógyulásra. Ha ezt a szűrést sikerülne rendszerbe állítani, becslések szerint akár 25 százalékkal mérsékelhető lenne a tüdőrák.
Horváth Ildikó beszélt arról is, hogy a Covid-járvány két éve alatt csökkent a szűréseken való részvétel és a diagnosztizált esetek száma is. Konkrét adat nem hangzott el erre vonatkozóan az államtitkártól, ugyanakkor egy tavaly őszi szakmai konferencián ismertetett hazai kutatás szerint a járvány öt negyedéve alatt összesen és átlagosan 15-20 százalékkal kevesebb daganatos beteget találtak meg, mint a korábbi években.
Ez azt jelenti, hogy jelenleg mintegy 5000 fel nem ismert beteg nem kap kezelést. Ez 1300 tüdőrák, 2300 vastag- és végbélrák és 1400 emlőrák esetet jelent.
Mindhárom daganattípusnál az idősebbek között csökkent jobban a felismert esetek száma. Az ellátórendszer számára „láthatatlan” maradt betegek sorsáról nem tudni semmit. A teremben ülő betegszervezetek képviselői, ráktúlélők egyebek mellett azt javasolták a jelenlévő kormányzati és gyógyítás képviselőinek, hogy tágítsák az emlőszűrésre jogosultak életkorát a jelenlegi 45-ről 40 évre, mert egyre több fiatal nőt érint a betegség. Miközben az első jelzéseikre az ellátórendszer úgy reagál, hogy túl fiatalok a mellrákra. Így jóval később, amikor már valóban menthetetlenek, jutnak csak ellátáshoz. Továbbá azt is javasolták, hogy adjanak több kompetenciát a háziorvosoknak arra, hogy ezeket az eseteket kivizsgálhassák.
E két kérdésre Polgár Csaba úgy reagált, hogy szűrést éppen most akarják kiterjeszteni, a háziorvosok kompetenciabővítését viszont nem támogatta. Szerinte ugyanis éppen az a cél, hogy minden daganatgyanús eset mielőbb az országban működő 39 onkológiai centrumának valamelyikébe kerüljön, oda, ahol minden eszköz és tudás megvan a diagnosztikára és a kezelésre. A hallgatóságból egy hölgy azt is javasolta, hogy minden daganatos beteg kaphasson egy papírt, amelyre ráírják, hogy a diagnózisa után hol és milyen betegutak várnak rá, mert óriási a tájékozatlanság és a bizonytalanság az érintettek között. Hasonló tájékoztatót javasoltak a kemoterápiára utaltak esetében is, amikor szintén nem tudja a beteg, hogy a kezelés mellett milyen ételek segítik, vagy éppen nehezítik a gyógyulását. E két javaslatra nem hangzott el érdemi válasz.
