„Úgy voltam vele, ha nem adok rá okot, nem fog bántani, és a gyerek születéséig valóban csak egyszer rángatott meg”

Magyarországon alig fél tucat védett ház működik olyan nők részére, akiket bújtatni kell agresszív párjuk elöl. A legtöbb helyen csak a ki- és beköltözés közötti időben akadnak üres helyek.

– mondta Csilla, akinek a nevét kérésére megváltoztattuk, olyan természetességgel, mintha csak a pontos időt kérdezné. Az asszony ötéves lányával egy dél-dunántúli faluból került az egyik hazai védett házba, miután munkahelyén, a helyi önkormányzatnál észrevették rajta a folyamatos ütlegelés nyomait. – Jöttek a rendőrök, elhoztak, s ezzel vége szakadt ötévnyi borzalomnak – folytatta. – Azután kezdődött minden, hogy a kicsi megszületett, igazából nem feleségnek vagy anyának tartott, hanem csicskának: főzz, mosogass, takaríts!

Csilla 11 évet élt együtt férjével, s utólag bevallotta, amikor összekerültek, többen, köztük a férfi családja, illetve előző barátnője is figyelmeztették: párja nem tud uralkodni az indulatain, így komoly veszélynek teszi ki magát.

– Volt, hogy az előző lányt azért verte meg, mert nem adott neki elég gyorsan cigit – mesélte, majd maga elé meredve hozzátette:

Január elején viszont a rendőrök menekítették a hazai védett házak egyikébe, s jelenleg édesanyján kívül senki sem tudja, hol rejtőzik a gyermekével. Idehaza alig fél tucat ilyen intézmény működik nagyjából 80-100 férőhellyel, olyan nők – és gyermekeik – részére, akiket a szó szoros értelmében el kell bújtatni agresszív párjuk elöl. Még így is előfordulhat, hogy a férfi rájuk akad: januárban bejárta a sajtót a hír, hogy a kaposvári ügyészség vádat emelt egy helybéli férfi és barátja ellen, akik egy a somogyi megyeszékhelytől több száz kilométerre található védett házból hurcoltak el egy nőt és gyermekét, az asszonyt párja ezután fogva tartotta és megerőszakolta. Utóbb kiderült, a nő egy sms-éből tudta meg párja, hol kell keresni a családját.

– Bár nagyon komoly előírások vonatkoznak a titkos menedékekre és az oda bekerülőknek is be kell tartaniuk megannyi, az érdekükben hozott szabályt, sajnos előfordul, hogy kiderül, hová lettek menekítve – magyarázta lapunknak Bíró Dániel, a Somogyban védett házakat is működtető kaposvári Borostyánvirág Anyaotthon intézményvezetője. A szakember szerint a bántalmazók legtöbbször véletlenül, például, a gyerekekkel kapcsolatos ügyintézés során kapnak információt. – Persze nem hivatalos úton, hanem valaki elmeséli a történetüket, amely így több forráson át eljut az apához-férjhez – mondta Bíró Dániel.

A védett – vagy titkos – házakba csak a súlyos kapcsolati erőszak áldozatai kerülhetnek maximum hat hónapra. A hazai 80-100 férőhely jelenleg nagyjából elegendőnek tűnik, bár a legtöbb helyen csak a ki- és beköltözés közötti időben akadnak üres helyek. A kisebb kockázat miatt az áldozatokat jellemzően rendre eredeti lakóhelyüktől távolabb található védett ingatlanban helyezik el, bár, ahogyan Bíró Dániel megjegyezte:

– Ez nem az Egyesült Államok, ahol valóban el lehet rejtőzni – mondta. – Éppen ezért a felvételnél nemcsak a kapcsolati erőszakról kérdezik ki alaposan az áldozatokat, hanem a férfi anyagi helyzetéről, mobilitásáról, kapcsolati-rokoni hálójáról. Többek között ezek alapján születik meg az a döntés, hogy a védett házat elhagyhatja-e egyáltalán az oda befogadott nő és gyermekei. Ha megvan a veszélye, hogy felismerhetik őket a boltban, az orvosnál vagy akár a gyerek oktatási intézményében, akkor teljes az elzártság, s ilyenkor a gyerekhez jönnek a pedagógusok, s a védett ingatlanba megy ki az orvos is hozzájuk.

A szakemberek szerint a legnagyobb probléma a látencia, az ilyen helyzetbe került nők ugyanis igencsak nehezen lépnek, a radikális döntést, vagyis a kilépést a kapcsolatból sokszor csak akkor vállalják, amikor úgy érzik, gyermekük is veszélybe kerül. Vagy éppen a fizikai bántalmazás átlép egy bizonyos szintet.

– Addig pedig a külvilág felé a külsérelmi nyomok kapcsán megy a magyarázkodás: bevett séma, hogy a férfi dühében a falhoz vágta a telefonját, amely visszapattanva éppen szemen találta a feleséget – állította Bíró Dániel. – Volt olyan befogadottunk, aki a pofonokat évekig tűrte, s csak akkor hagyta ott párját, amikor az kapanyéllel kezdte verni.

Nemrégiben egy olyan nő került be, aki 31 év után tudott kilépni az erőszakos kapcsolatából, közben több gyereket felnevelt. És akadt olyan is, aki néhány év alatt kétszer is védett otthonba került, ugyanis, miután első alkalommal úgy tűnt, rendeződött a helyzete, egy idő után visszament korábbi párjához, s minden kezdődött előröl.

A Borostyánvirág intézményvezetője szerint az áldozatok szempontjából az egyik legnehezebb, hogy felismerjék, kapcsolati erőszakban élnek, hiszen ez nem mindig csak fizikai bántalmazás, a lelki terror legalább ennyire gyakori. És ennek folyományaként rendszeres az önhibáztatás – amúgy a társadalom is hajlamos még mindig az áldozat felelősségét keresni, illetve bevett gondolkodásmód, hogy egy pofon belefér.

– Ezért nagyon fontos a társadalmi felelősségvállalás és tudatosság: ha valaki látja, hogy a szomszédjában mi történik, akkor jelentse a rendőrségnek vagy akár a helyi védőnőnek, szociális munkásnak – tette hozzá.

A törvényi szabályozás a kapcsolati erőszak tekintetében meglehetősen merev, a hatóságoknak ráadásul nehéz a dolguk, hiszen a legtöbb esetben nincsenek tanúk, csak a férfi és a nő egymásnak ellentmondó vallomásai. Persze a távoltartás vagy a gyermekfelügyeleti jog megvonása így is segíthet, ugyanis sok férfinek fontos a külvilág véleménye, így egy-egy ilyen ítéletnek is lehet visszatartó ereje. A kaposvári vádemeléses ügyben viszont éppenséggel nem volt.

– A fél év, amit egy védett házban tölthetnek az áldozatok arra elég, hogy elinduljanak bizonyos jogi folyamatok – magyarázza Bíró Dániel. – A kiköltözés után a mi feladatunk véget ér, onnantól a szociális ellátórendszernek kell segítenie. Összességében sikeresnek mondható a rendszer, de természetesen van visszaesés, ám sok nő és gyerek életét sikerül egyenesbe hozni.