La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Kosztolányi Dezső fordítása
Minden, a Mi Hazánk Mozgalom egyéni képviselőjelöltjére leadott szavazat egyben a Fidesz országos listájára leadott szavazatnak minősült. Pedig kizárt, hogy jobboldali érzelmű honfitársaink a Fidesz támogatásának szándékával szavaztak a saját jelöltjeikre.
A fenti állítás, hogy minden leadott szavazat, amit a Mi Hazánk Mozgalom jelöltjei kaptak, egyben a Fidesz listára leadott szavazatnak számít, nem képletes, hanem tűpontos, a valóságot felmutató állítás. A választást szabályozó törvény tartalmaz egy közismert részletszabályt a győzteskompenzációról. Az országgyűlési választás kampányszövegei között viszont nem szerepelt, hogy kedves jobboldali választók, segítsétek a Fideszt azzal, hogy nem az egységbe szervezett ellenzék jobboldali pillérét támogatjátok, hanem a külön induló Mi Hazánk Mozgalom jelöltjeit. De a kampányban az ellenzéket következetesen baloldalnak nevező, korláttalanul áradó kormánypropagandának az volt a beteljesült célja, hogy leválassza a jobboldali érzelmű honfitársainkat a szövetségben induló ellenzékről. Ezzel az egyszerű, de igen hatásos eszközzel elérték, hogy a baloldal és a jobboldal szövetsége helyett az önállóan induló Mi Hazánk Mozgalom jelöltjei - a saját sikeres kampányuk mellett - a kormányoldal kommunikációs támogatását is megkapják.
A választás úgy alakult, hogy a győzteskompenzációnak még egy, nagyon jelentős szerepe is lett. Ez a törvényi faktor eredményezte a kétharmad eléréséhez szükséges három, esetleg négy Fidesz mandátumot.
A következőkben igyekszem bemutatni a törvény hatását, mert enélkül azt is gondolhatnánk, hogy a kétharmad az csak úgy adódik. A tisztelt közönség szavaz erre-arra, kijön az eredmény, és rácsodálkozunk: megint kétharmad. Nem így van az! Az eredmény nem úgy jön ki, hogy a közönség szavaz, az győz, aki a több szavazatot kapja, és a többi szavazat azoknak jut, akik nem a győztek; de nem ám.
Addig rendben van, amíg ketten vannak a pályán, és a közönség kettejük között választ. Akkor tényleg úgy van, ahogy gondolnánk, a győztes viszi a mandátumot, a vesztes meg táplálja a listáját azokkal a szavazatokkal, amiből nem lesz mandátum. Mert mi listára is szavazunk. A lista szavazatai a listás szavazatokból és az egyéni, mandátumot nem eredményező szavazatokból jönnek össze. Az külön érdekesség, hogy nálunk úgy van: a győztes is kap a listájához szavazatokat, ezt nevezzük győzteskompenzációnak. Mértéke annyi szavazat, amennyi nem szükséges ahhoz, hogy a győztes elvihesse az egyéni mandátumot.
No már most, ha ketten vannak, akkor a győzteskompenzáció (K) azonos a győztes egyéni szavazatok száma és a nem nyert szavazatok száma különbségével. Ha van például 10 szavazat, és a győztes hat szavazatot kap, és a vesztesnek is jut négy, akkor a győzteskompenzáció hat mínusz négy, az kettő, ami megy a győztes listájára. (K=6-4=2) A vesztes egyéni szavazatok pedig a vesztes listáját erősítik. (A pontos szabály nagyobb számokkal, több ezer szavazattal mutatható be, ahol már egy szavazat is szerepet kap.)
Egészen más a helyzet, ha két vesztes van. Ebben az esetben nem úgy jön ki a győzteskompenzáció, hogy a nyertes szavazatok és a vesztes szavazatok különbsége, hanem meg kell határozni, hogy a győztes szavazatai közül hány szavazat nem kell a győzelemhez. Szóval, most figyeljünk: ha van 10 szavazat, amiből hatot megkapott a győztes, akkor nyilván négy jut a veszteseknek. Mondjuk, három egy arányban. A győzteskompenzáció úgy jön ki, hogy a nyertes hat szavazatából levonjuk a második helyezett szavazatait és megkapjuk a győzteskompenzáció mértékét: hat mínusz három, azaz három. (K=6-3=3) Ennyi szavazat nem kell a győzelemhez.
Tehát, hogy ne legyen félreértés: a győzteskompenzáció nem a győztes és a vesztes szavazatok különbsége (K=6-(3+1))=2), azaz kettő (2), hanem a győzelemhez nem szükséges szavazatok száma, azaz három (3).
Igen, így jártunk. Szépen, sokszor és sokáig elmondta a kormányoldal, hogy a baloldallal versenyez, és nem a bal és a jobboldal összefogásával. No és akkor leesett az olyannyira vágyott kétharmad, amivel a kormányoldal el is szaladt. A vesztesek pontosan annyi szavazatot adtak át neki, amennyit a vesztesek közül a kisebb az egyéni jelöltjeire kapott. Egyrészt csökkentette a második vesztes az első vesztes jelöltjeinek jutó szavazatok számát, másrészt pontosan ezekkel a szavazatokkal növelte a győztes listájára kerülő szavazatokat, bőven többel, mint ami a kétharmadhoz hiányzott volna.
Ezért olyan kívánatos az a megosztott ellenzék. Rontja a választókörzetekben az esélyeket, megosztja a szavazókat. A győzteskompenzáció folytán csak az első vesztes szavazatai csökkentik a veszteskompenzáció mértékét. Amennyivel az első vesztes támogatottsága a többi (most a másik) vesztes szavazataival csökken, annyival a győztes listára visszaadott szavazatok száma növekszik.
A győzteskompenzáció működését, hatását nem a választók, hanem a választási kampányt vezénylő szakemberek gondolják végig. Amennyire az érthetőség megengedte, egyszerűsítve vezettem itt le a hatását, de még így sem biztos, hogy mindenki végigolvasta. Kizárt, egyszerűen nem életszerű, hogy a választók ilyesmivel foglalatoskodjanak. Még lazán körülírva is hosszadalmas megfogalmazni a törvény hatását.
Az ellenzéki összefogást erőltetetten és folyamatosan „baloldalinak” aposztrofálni nem átverés. A róka és a holló meséjében a róka egy szót sem mond a sajtról. Tollát, hangját dicséri a madárnak.
A választáson sem mondta senki a Mi Hazánk Mozgalom szavazóinak, hogy a fideszes kétharmad is összejön, ha sikerre viszik a saját pártjukat a választáson. Ők a saját hangjukat akarták hallatni, a saját jelöltjeiket támogatták.
Az összefogásban nem vett részt a Mi Hazánk Mozgalom. A listája hat mandátumot eredményezett. A lista közvetlenül kapott szavazatokat, és az egyéni körzetekben a Mi Hazánk Mozgalom egyéni jelöltjeire adott szavazatok is torzítatlanul a listáját erősítették, egyben növelték a fideszes győzteskompenzáció mértékét ugyanilyen mértékben. Hogy még érzékletesebb legyen, megemlítem, hogy Budapesten, ahol nem a Fidesz nyert, a Mi Hazánk Mozgalom egyéni képviselőire leadott szavazatok az egységbe tömörült ellenzék listáját emelték.
Az érintett mandátumok száma három (esetleg négy). Ennyivel több listás mandátum jutott a győztesnek és ennyivel kevesebb a veszteseknek.
Lehangoló, hogy a kormányoldal azon szándéka, hogy az összefogás jobboldali pillérét lebontsák, ilyen látványos sikerrel járt. A választás nem, de a kétharmad ezen múlott. Kiénekelték a szívünkből. Úgy vélem, hogy a Mi Hazánk Mozgalom szavazóinak a szívéből is. Kár érte.