pénzügy;megtakarítás;tudatosság;

2022-04-17 06:00:00

Pénzügyi kifektetés: fárad a rezsicsökkentő mágus, ébred a fogyasztói gyanakvás

A választási eredményekből is látjuk, a magyar lakosság egy része, úgy hárommillió ember pénzügyi gondolkodásában nem szerepelnek a világgazdasági folyamatok, ellenben létező figura a rezsicsökkentő mágus, aki a nézésével megállítja az inflációt, a járásával az áremelkedést. Az államháztartás például már egy bűvös, elvarázsolt fogalom, pedig az is egy kassza, működése lefordítható háztartási szintre: a családfő előre elverte a pénz, ráadásul még az unokáink is fizetni fogják a most felvett hiteleinket. A hatósági árakkal időlegesen befagyasztott pénzügyi térben túszul ejtett lakosság felé már el-eljutnak olyan hangok, mint az emelkedő infláció, melynek a mértéke jóval nagyobb a most prognosztizált 10 százaléknál, és hogy várható valami különleges pénzügyi művelet – vö. megszorítás – mindenható kormányunk részéről. Egyszer csak el kell engedniük az árstopot, meg a kamatstopot. A rezsi ugyan még nem emelkedett, de ott lebeg felettünk az energiaárak elszállásának réme, és a háború miatti drágulás. A legtöbbünk számára (mert ahogy van 16-33 százalék funkcionális analfabétánk, ugyanennyi pénzügyi analfabétánk is) rendkívül fontossá válik az eddig mostohán kezelt pénzügyi tudatosság. Bár évtizedek óta kiemelt uniós cél a pénzügyi műveltség növelése, ehhez képest egy 2020-as felmérés szerint a magyaroké az OECD – hát még az EU-s – átlag alatt van, a grúzokéval és a peruiakéval vetekedve. Spórolásban veszettül jók vagyunk, de eladósodásban is, és a pénzügyi tudatosság sem egyenlő csupán az árcédulák nézegetésével, blokkok gyűjtögetésével. A magyarok viszonya eleve ambivalens a pénzhez, még a pszichológusunk előtt sem akarunk beszélni róla, annyira perverznek érezzük. Holott az életünk minden dimenziójában, a párkapcsolatunkban is jelen van, akár mint pénzügyi hűtlenség, de ha egyetlen ember kezeli a kasszát, és ezzel zsarolja, manipulálja a családot, az már a bántalmazás lehetséges módja. 

„Látszik előrelépés abban, hogy a pénzügyi kultúrák alap hüvelykujj-szabályai kezdenek átmenni. Kialakul egy társadalmi konszenzus, részben a média hatására is, például már sokan értik, hogy nyugdíjas éveikre spórolni kell. A pénz beosztása nemcsak attitűd szinten, hanem a megtakarítás szintjén is megtörténik. A meglévő pénzzel jól bánunk, de hogy tudnunk-e kalkulálni, pénzügyi műveleteket végezni, célokat kitűzni és előre tervezni, abban még sokat kellene fejlődni – állítja Németh Erzsébet szociálpszichológus, a Metropolitan Egyetem egyetemi tanára.

Tücskök és hangyák

– Persze aki spórolós, eleve ritkán kockáztatja a pénzét, és gyakran már az ehhez szükséges tudás is hiányzik. Márpedig sokan lesznek vállalkozók, köztük művészek vagy bölcsészek is, akiknek erre a tudásra szükségük lenne. Megszerzik a működéshez szükséges alapokat, de a pénz gyarapításához is jó lenne, ha értenének. A kutatásainkból azt látjuk, van a lakosságban 25 százalék ügyesen gazdálkodó, ők jellemzően felsőfokú végzettségűek, férfiak, magabiztosak, vállalkozó szelleműek. A másik oldalon pedig 25 százalék, aki folyton elúszik a pénzzel, hónap végére elfogy a pénze, vagy kölcsönkér.”

A család, az iskola, s végül az élet tanít meg minket – kit jobban, kit rosszabbul – az alapvető pénzügyi ismeretekre. „Az ember valamilyen személyiséget, tücsök vagy hangya attitűdöt hoz magával születésétől. De míg a család hasonlóan gondolkodik, a testvérek közt már óriási különbség lehet, az egyik például sokat keres, de elszórja, a másik ül a pénzén, mint húsvéti nyuszi a tojásokon. A magyarokra jellemző az anticiklikus gondolkodás, az egyszer hopp, másszor kopp szemlélet. Ez is egyfajta pénzügyi tudatosság, ezért teszünk félre váratlan kiadásokra, legyen mihez nyúlni, ha eltörik a szemüveg vagy fogsort kell csináltatni. Általában, amiben jók vagyunk, azt szeretjük túlzásba vinni: a tücsök elfelejti, hogy biztos lesz tél, és minden hónapban úgy költ, mintha nem lenne holnap, a hangya pedig beleragad a spórolásba, és elfelejti, hogy lehet táncolni, zenélni.” Akinek megvan a tudása, már továbbléphet azon, hogy csak takarékoskodik. A megtakarítástól a pénzszaporításig kellene eljutni Németh Erzsébet szerint. Erre nem elég csak a lakosságot nevelni, a pénzintézeteket is képezni kellene. Például kínáljanak olyan rugalmas konstrukciókat, hogy a hónap végén a számlánkon maradó összeget akár automatikusan leköthessük.

Szkeptikusabb a pénzügyi tudatosság fejlődése tekintetében Lovas Judit közgazdász, gazdasági újságíró, az azénpénzem.hu alapító-szerkesztője, aki szerint valós előrelépés nem történik, amíg az emberek a saját kárukon tanulnak, vagy még úgy sem, még a devizahitel-károsultak is inkább a bizalmatlanságot tanulták meg a pénzintézetekkel szemben. „Nem lett külön tantárgy a pénzügyi ismeretek, bár volt ilyen terv. Az MNB készíttetett akkreditált tankönyveket, ezekből valamicskét oktatnak. Pár iskolában, ahol ezt fontosnak érzik, pénzügyi tematikai heteket vagy versenyeket tartanak, de a magyarok többsége úgy kerül ki az életbe, hogy nincsenek meg az alapvető pénzügyi ismeretei. Talán az érettségizők még tudják, hogyan kell kamatos kamatot számolni, ám idővel ők is elfelejtik. A bankok, biztosítók edukációs célú kampányaikkal pedig elsősorban saját magukat akarják megismertetni egy új korosztállyal. A Covid azonban rákényszerített minket a digitális csatornák használatára, ennek folytán már kialakult egy főleg fiatal korosztály, akik online bankolnak, használják a kiadásfigyelő, elszámolás-készítő appokat, ők már sokkal tudatosabbak pénzügyi tekintetben, ám ez még mindig csak egy nagyon szűk réteg.”

Fontos problémaként említi, hogy a bankokban lekötetlenül - vagy otthon készpénzben – hever az emberek vagyona, egészen döbbenetes 15 ezer milliárdos nagyságrendben. „Nem mintha a bankban nagyon kamatozna – az inflációkövető kamat 6,6 százalék, miközben már most 10 százalék körüli inflációról beszélünk –, de még így is kevesebbet veszítene az értékéből, mint lekötetlenül. A kormány is rengeteg plusz forrást adott a bankoknak, nincsenek rászorulva a lakosság pénzére, ráadásul ott van nekik ingyen, a folyószámlákra érkező fizetésekben, így nem motiváltak a jobb kamatokra” – mondja Lovas Judit. Állampapírban még 10 ezer milliárd forintot tart a lakosság, bár sokan nem szeretik a hosszú távú, 5-10 éves kötöttségeket, és bonyolultnak tartják, holott nem ördöngösség ilyet vásárolni. Vagy nem tudják, hogy évente egyszer ezt is díjak nélkül vissza lehet váltani – persze ez mégsem olyan, mintha a bankkártyánkon lenne és bármikor hozzáférhetnénk.

Csak ne a perselybe...

„Akinek nincs elég tudása, hogy ő maga kiválassza, mibe fekteti a pénzét, hagyatkozhat az ügynökökre. Csakhogy nincsenek független tanácsadók, a banki ügyintéző sem a barátunk. Mindenki azt várja, hogy ingyen adjanak neki tanácsot, ennek az az ára, olyan terméket kapunk, amit el akarnak nekünk adni, nem feltétlenül azt, amire nekünk szükségünk lenne” – magyarázza a közgazdász szakújságíró. – Mindenki elkezdheti otthon, hogy egy kis könyvelést készít, mire folyik el a család pénze. Közép- és hosszú távú terveket is érdemes készíteni, pénzügyi célokat kitűzni, tartalékot képezni, hogy legyen amihez hozzá tudunk nyúlni a bajban. Nem szabad kifeszíteni sem a költségeket, hogy ezt még megveszem, de utána egy fillérem se marad. Egy emelkedő inflációs környezetben, nagy bizonytalanságban, hogy mikor engedik el az árstopot, és ott lebeg felettünk az energiaárak elszállásának réme, valamiben érdemes gyűjtögetni, de az ne malacpersely legyen. És már gyerekkorban meg kellene tanítani, hogy működik egy háztartás, elmagyarázni a bevétel-kiadás rendszerét, hogy vannak fix kiadások, lehet venni extra dolgokat is, de ezeket meg kell tervezni. Akár a zsebpénzen keresztül is be lehet vonni a gyerekeket, így megtanulhatnak kicsiben gazdálkodni, még is lehet, hogy meg kell dolgozniuk érte, például jó jegyekkel, házimunkával. A pénz valódi értékét végül úgyis a saját keresetükön fogják megtanulni, de a szülőkön is sok múlik, milyen alapokkal kerülnek ki az életbe.”