Ha a megújult Centrálba belépünk, a világos, bézs színű falak láttán úgy érezhetjük, mintha a huszadik század eleji Budapesten lennénk. A múlt héten újranyílt helyszín ugyanis ténylegesen visszaadja a régi korok hangulatát, miközben egyes elemeiben nagyon is kortárs lett. „A koncepciónk az volt, hogyha bejön ide egy huszonéves egyetemista vagy egy hetvenéves nyugdíjas, akkor mindkettőt ugyanúgy szólítsa meg a hely” – mondja Kőrössy Zoltán, az Eventrend Group alapító tulajdonosa, mely cégcsoport tavaly vette át a kávéház üzemeltetését. „Az egykori kávéházi életérzést akarjuk visszaadni a Centrálban” – teszi hozzá Mancza Norbert igazgató.
Nyugatos törzshely
Budapesten a századfordulón pezsgett a kávéházi kultúra: közel négyszáz kávéház működött, melyeket a polgárság előszeretettel látogatott. Már csak azért is, mivel a korszakban igen rosszak voltak a lakhatási körülmények. Fával fűtötték a zsúfolt lakásokat, még nem volt villany, drága újdonság volt a gáz, sokan petróleumlámpa mellett vakoskodtak. A fénylő, meleg kávéházak tehát menedéket nyújtottak, ahol a vendégek nemcsak kávézhattak és étkeztek, de elvégezhették ügyes-bajos dolgaikat, például üzletet köthettek, jogi ügyeket intézhettek, randevúzhattak vagy megírhatták az aznap leadandó cikket. Az 1887-ben megnyílt Centrál Kávéház utóbbi szempontból kiemelkedett a többi közül – ahogy a New York Kávéház, a Hadik és a Japán (a mai Írók Boltja) is –, nem véletlenül tartotta üléseit a kávéház ikonikus Kerek Asztala körül a XX. század első évtizedeiben A Hét, majd a Nyugat folyóirat szerkesztősége, melynek szerzői, többek közt Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Ady Endre és Móricz Zsigmond gyakran fordult meg itt. Mai szemmel furcsának tűnhet ilyen forgalmas helyen készíteni egy lapot, de akkoriban egy kávéház tökéletes atmoszférának számított, hiszen itt keringtek azok az írott és szóbeli információk, amelyekből izgalmas szövegek születhettek. Arról nem beszélve, hogy az írók és újságírók mellett történészek, festők, építészek és szobrászok is találkoztak itt.
A Centrál élete a második világháború után alaposan megváltozott: noha eleinte még itt szerkesztették az Újhold folyóiratot, melynek szerzői közé tartozott Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Szabó Magda, Mándy Iván, Örkény István és Ottlik Géza, 1949-től bezárták a helyet, majd a legkülönfélébb intézmények otthonává vált. Először a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat működött benne, majd 1953-tól a Metró Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje, aztán 1965-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös Klubja.
Az irodalmi főúr dala
A rendszerváltás után még nagyobb fordulatot vett a hely: 1993-ban az épületben Wizard’s játékterem nyílt, a tereket nyerőgépek foglalták el. 1997-ben aztán Somody Imre, a Pharmavit Rt. tulajdonosa megvásárolta a kávéház épületét, és helyreállította annak korábbi állapotába. A helyet 2018-ban a török Özyer Csoport tulajdonosa, Hasan Özyer vásárolta meg, de 2020-tól, a pandémia érkeztével be kellett zárni, mígnem 2021-ben az Eventrend Group vette át az üzemeltetést. A cégcsoport a helyszínt alaposan átalakította, a történelmi tér egyszerre maradt klasszikus és lett kortárs, a korábbi, sötét falakat bézsre festették, a nagy méretű függönyök lekerültek, a bejárat előtti bárpultot az ablak mellé helyezték át. Az igazi, századeleji hangulatot pedig tovább erősítik a beltérben elhelyezett kencia-pálmák, melyek között sétálva az ember úgy érezheti, mintha a húszas évek filmjeiben járna.
„Számunkra fontos volt, hogy egy 135 éves márkát ma is érvényessé tegyünk” – mondja Kőrössy Zoltán, azt remélve, hogy a megújult látványnak köszönhetően a fiatalok is inkább ide térnek be, mint egy mai, újhullámos kávézóba. Persze, szeretnének a hagyományokhoz is visszatérni, ezért az italok és fogások mellett irodalmi menüből is rendelhetünk egy verset, melyet egy „irodalmi főúr”, vagyis egy fiatal színész szaval el az asztalunkhoz ülve. „Meghallgathatjuk Ady Endre Őrizem a szemed vagy Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhítat című versét, de még kortárs szerzeményekből is választhatunk, a Rapülőktől a Szívzuhogást vagy a Punnany Massiftől az Utolsó táncot, persze verses formában – mondja Kőrössy. A rendhagyó menü összeállításánál a külföldiekre is gondoltak, így akár Annie Lennox, David Bowie, a Bon Jovi, a Depeche Mode és az Iron Maiden egy-egy dalát is elszavalják nekünk.
Újragondolt cvekedli
A Centrálnak az étlapja is alaposan átalakult: számos fogást tartalmaz a magyar és a francia konyhából is. A cikk szerzője például első körben egy omlós tükörtojást rendelt, melyhez tökéletesen passzolt a puha laska és shimeji gomba, továbbá a petrus salsa szósz. A másodikként érkező angus sonka pedig egy egészen új dimenzióba repítette. „A mostani étlapunk semmilyen szinten sem hasonlítható össze az előzővel. Ahogy a Centrálnak a falai is világosabbak és derűsebbek lettek, úgy változtak meg a fogások és a desszertek is” – mondja Juhász Dániel kreatív séf, aki évekig Budán, a Déryné Bisztróban, külföldön pedig a Viking Cruise csoportnál dolgozott.
A profizmus garantált: a Centrál csapata a francia konyha fogásaihoz – mint a Provance-i ragu vagy quiche torta – olyan alapanyagokat és technológiát használ, melyek egy autentikus francia konyhában is ott vannak. A magyar fogások esetében pedig a séf arra törekszik, hogy mindegyikbe vigyen némi csavart, és a klasszikus ételek is trendivé váljanak. „Mindenki evett már a mamájánál káposztás cvekedlit, de ha a mi változatunkat kóstolja meg, biztosan talál benne újdonságot” – mondja a séf, hozzátéve, hogy a hazai ételek ízvilágát azért nem akarták teljesen átírni.
A főételek mellett érdemes kipróbálni az újhullámos süteményeket is, a Centrál galuskát, a brownie pitét vagy a vegán matcha tortát. Persze hagyományos desszert is akad – klasszikus és újragondolt változatban –, többek közt Rákóczi-túrós, Dobos- és Eszterházy-torta. „A kínálat tervezésekor engem mint cukrászséfet is megihletett Párizs, ezért is találni az étlapon annyi francia desszertet” – mondja Takács Judit, aki 2016 óta dolgozik mestercukrászként, és négy éven át a Művészetek Palotája vezető cukrásza volt.
„Mi a Centrál konyhájában nem a nagynevű éttermekkel és cukrászdákkal akarunk versenyezni. A mi célunk az, hogy olyat alkossunk, amit eddig még soha” – mondja Juhász Dániel, kiemelve, csapatukkal olyan grand cafét álmodtak meg, melybe bármikor érdemes betérni, ha valaki megéhezik vagy csak inni akar egy csésze feketét. Vagy éppen Ady vagy Bon Jovi soraira vágyik.
