Tragikus tévedések

Spiró György Főtitkárok című darabja a színpadi ismeretterjesztés és a shakespeare-i királydráma között egyensúlyoz.

A Főtitkárok egy éles csoportképpel indul. Elvtársak együtt, a többség sötét öltönyben, mások katonai egyenruhában. Mennek előre, harcolnak a Népért, a Pártért és közben jól kinyírják egymást. Spiró György darabja valódi dokumentumdráma.

Először a Sajnálatos események című kötetben jelent meg, nemrégiben pedig Zsámbéki Gábor vitte színre a Katona József Színház Kamara játszóhelyén. Zsámbéki rendezte korábban ugyancsak a Kamrában, a Notóriusok című sorozatban Az emberek veszedelmes közelsége című produkciót, amely színházi szervezetek az ötvenes években tartott közgyűléseinek jegyzőkönyveit dolgozta fel.

Spiró darabja is dokumentumokból, kihallgatási jegyzőkönyvekből, levelekből, beszédek leirataiból építkezik. A színpadon összedobált korabeli tárgyi rekvizitumok. (Díszlettervező: Khell Csörsz, a tárgyak nagy részét a színház a nézők adományaiból kapta.) Vetítenek is többször, korabeli híradórészleteket, lelkes tapsoló tömegfotók ellenpontozzák a szikár, fojtogatóan nyomasztó dialógusokat, monológokat. A zenerészletek is korabeliek, dalok, indulók. (Zenei dramaturg Vajdai Vilmos, aki Péter Gábort is alakítja).

Spiró levéltárakban kutatott, valós figurákat írt színpadra. A központi szereplő Kádár János. Vele már Kornis Mihály is foglalkozott, amikor az utolsó központi bizottsági beszédéből írt drámát. Kádár valóban drámai figura, alulról jött és nagyon is magasra ért. Az ár súlyos, kompromisszumok, megalkuvások, árulások, gyilkosságok. Vizi Dávid Kádára a kötött szövegek ellenére megmutatja a volt első titkár jellembeli ingadozásait, a megfelelési kényszerét, a mindent felülíró ambícióját, a kommunista hitre hivatkozó tragikus tévedéseit. Visszafogottan megjeleníti, de nem utánozza jellegzetes gesztusait. Rajk László (Fekete Ernő) utal az említett kifejezésre. Hát igen, ebben a történetben egymást érik a tragikus, jóvátehetetlen tévedések.

Kicsit hasonlít a helyzet Shakespeare királydrámáira, ahol lavinaként szabadulnak el a bűnök, a gyilkosságok és válik az egész egy megállíthatatlan, önmagát is felemésztő gépezetté. Egészen elképesztő például, hogy az elvtársak köntösben az ötvenes évek wellness körülményei között, a balatonaligai pártüdülőben, a lábukat olykor a vízbe mártva indítják el Rajk László koncepciós ügyét. Elek Ferenc Rákosija egy igazi ördögi manipulátor. Mindig tudja, kit kell a sárba tiporni, vagy éppen felemelni. Ismeri partnerei gyenge pontjait, ugyanakkor intellektuális fölényét is kíméletlenül kihasználja. A körülötte lévők pedig Gerő Ernő (Rajkai Zoltán), Farkas Mihály (Mészáros Béla) és Farkas Vladimir (Gloviczki Bernát e.h.) van, amikor, főleg ha kínozni kell a másikat, még túl is teljesítik a vezér elvárásait.

Az előadás végén az 1956-os eseményeket követően 1957. május elsején archív felvételről Kádár mond beszédet, körbeveszi őt a hatalmas tömeg, amely nagy része mit sem tudott a párt gyilkos belső harcairól. Az előtérben pedig Rákosi és Kádár hatalmas portréja mellett egy üresen hagyott képhely. Gondolatban mindenki belehelyezheti azt, akire asszociál. Korunk főtitkárát.

Infó:

Spiró György: Főtitkárok

Katona József Színház, Kamra

Rendező: Zsámbéki Gábor