Vad, alter bulival indul a kolozsvári Hamlet. Az előadás a fiatalokról szól. Tompa Gábor a nyolcvanas években rendezte már Shakespeare darabját, akkor Hamletet rendezőként képzelte el, és erre építette fel a történetet. Most Hamlet egy fiatal értelmiségi. Van mögötte csapat is, a barátai, a színlap szerint ők a Wittenberg-csoport. Együtt harcolnak a hazugságok ellen. Az előadás helyüket kereső fiataloknak mutatja őket, akiket egyvalami háborít fel igazán, ha nem veszik komolyan őket, hanem gátlástalanul átverik. A drámát Arany János fordításában játsszák (dramaturg Visky András), mégis állandóan azt érezzük, hogy az előadás kilép a megszokott játékmódból. Dramaturgiai változtatások is érzékelhetők. Ezek azonban nem erőltetettek, hanem szervesen kapcsolódnak a rendezői koncepcióhoz. Az egérfogó jelenetnél nincs színtársulat, a szöveget a király és a királyné, illetve maga Hamlet olvassa fel. Rosencrantzot és Gulidensternt két színésznő (Imre Éva és Pethő Anikó) alakítja. Először úgy jelennek meg, mint akcióhősök, bőrszerelésben pisztollyal, aztán pedig prostituáltként kínálják magukat, felvállalva, hogy megvehetők. Tompa Gábor több helyen elmondta, hogy a két hölgy Hamlet egykori osztálytársai, akik közeli kapcsolatban vannak a főhőssel, ez közel áll Shakespeare eredeti elképzeléséhez. A probléma inkább az, hogy erre a viszonyra nincs utalás az előadásban, így elő kell vennünk a képzelőerőnket ahhoz, hogy értsük, amit látunk. Ophelia (Tőtszegi Zsuzsa) itt több alakot is játszik, nemcsak Polonius (Bíró József) lánya, hanem egy médium, akinek segítségével a szellem kommunikál Hamlettel. Ebben a változatban Ophelia nem öngyilkos lesz, hanem a király megöleti.
Erős a látvány (Díszlet: Both András, jelmez: Bianca Imelda Jeremias), érzéki és képzőművészeti utalásokkal, atmoszférateremtő világítással, vetítésekkel (videó: Rancz András).
Hamletnek van egy cellája, oda vonul el, tele van könyvvel, amit dühében kidobál. A második részben pedig egyfajta múltidézésként a fiatal Hamlet és a fiatal Ophelia (Lőrincz Szabó Venczel és Viola Sára) beszélget ebben a térben, amit a színművészeti egyetem foglalásánál is használt piros fehér szalagok szegélyeznek.
Markáns alakítás Claudius (Szűcs Ervin) és Gertrud (Kézdi Imola) kettőse. Utóbbi intim viszonyban van a fiával, ezt árulja el végzetesen. Claudius pedig minden eszközt megragad, hogy a gyilkosság árán megszerzett hatalmat ne veszítse el, ám mégis elbukik.
Vecsei H. Miklós Hamletként nagy utat jár be. Mintha részletekből próbálná összerakni a figurát. A mélázó, a helyét nem találó, a világra figyelő fiatalból válik egyre tudatosabb lázadóvá. Segít neki a hit, apja szellemeként ugyanis szintén a rendező magyarázatából tudjuk, hogy Jézus jelenik meg. Az előadás végén többek közt II. János Pál pápától is kapunk idézetet.
Sok a világszínházi eszköz, olykor kódként működnek és nézőpróbáló a megfejtésük. Az előadásnak mégis erős az atmoszférája. És talán igaza van a rendezőnek, elképzelhető, hogy a fiatalok sikerrel lázadnak majd helyettünk.
Infó:
William Shakespeare: Hamlet
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Rendező: Tompa Gábor
MITEM
2022 április 20.
Fesztivál a háború árnyékában
Az idei Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) programját is kényszerűen módosította az orosz ukrán háború. Eredetileg több orosz és ukrán társulat jött volna Budapestre, de ezek az előadások elmaradnak. A megnyitón is több utalás volt a háborúra, a kaposvári másodéves egyetemisták részletet adtak elő Euripidész Bakkhánsnők című drámájából, melyet Theodórosz Terzopulosz rendez és május közepén lesz a bemutatója. Az előadás reagál a háborúra és a menekültek helyzetére. Április 24-én pedig Szolidaritás Ukrajnáért címmel tartanak programokat. Ennek keretében délután a kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Dráma Színház A boldogtalan című előadását vetítik felvételről, este Ukrán tűz címmel a kijevi DAKH Színház DAKH DAUGHTERS formációjának koncertszínházi előadását rendezik meg.
