Komoly hiányérzete támadhatott a jobboldali populista Janez Jansa szlovén miniszterelnök pártja híveinek. A 2020 eleje óta a kormány élén álló politikus által vezetett Szlovén Demokrata Párt (SDS) a vasárnapi parlamenti választás előtti utolsó nagy kampánygyűlésén ugyanis volt egy nagy hiányzó.
Miközben az SDS-t üzenetben biztosította támogatásáról az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője, Manfred Weber, illetve Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is a távolból videoüzenetben fejezte ki reményét, hogy továbbra is a Jansa által irányított kormány maradhat hatalmon, a szlovén miniszterelnökkel máskor oly szívesen mutatkozó Orbán Viktor ezúttal nemhogy virtuálisan nem jelent meg, sehogy sem. Pedig a magyar miniszterelnök rendszeres vendége az SDS kongresszusainak, s a Fideszhez közeli cégek számos, több szférát is felölelő érdekeltséggel rendelkeznek Szlovéniában, mostanság valahogy mégsem a régi, felhőtlen a kapcsolat Jansa és Orbán között. A magyar miniszterelnök nem számít jó reklámarcnak a szlovén kormányfő számára, mivel a budapesti kormány teljesen más álláspontot képvisel az ukrajnai háborúval kapcsolatban, mint a ljubljanai. Jansa határozottan kiállt Kijev mellett, elszakítva a lehető legtöbb szálat Moszkvával, ami ugyanez Orbánékról kevésbé mondható el.
Pedig az ukrajnai háborúig Jansa nem is tagadhatta volna, kit tart igazi példaképének, hiszen hazáját a magyar minta szerint akarta átformálni, beleértve a médiaviszonyokat, az igazságszolgáltatást. Csakhogy az „egyedi” magyar viszonyokat nem sikerült másolni Szlovéniában, ahol erősebb a polgárság, a középosztály, mint nálunk, jóval tehetősebbek az emberek, a politikai paletta pedig színes, itt esély sincs arra, hogy egy párt kétharmados többséget szerezzen a törvényhozásban. Igaz, Jansa mindent megtett az állami hírügynökség, az STA kivéreztetésére és a közszolgálati televízióban is mind jobban érvényesült a kormány legnagyobb pártjának befolyása.
A szlovén miniszterelnök a magyar kormányfő mellett Donald Trumpot tekintette példaképének, a 2020-as amerikai elnökválasztás során idejekorán is gratulált a volt amerikai elnöknek, aminek lett is nemzetközi visszhangja. Trumphoz hasonlóan a Twittert használta fel politikai ellenfelei, valamint az újságírók és az ügyészek lejáratására, ezért Marsal Twitónak is nevezték.
Jansa elődje, Marjan Sarec így jellemezte Jansa munkásságát: „Kormánya hatalomra kerülése óta folyamatos támadásoknak vagyunk tanúi a média és az igazságszolgáltatás ellen, a kabinet beavatkozik a független intézményekbe, leváltják a felelős pozíciókat betöltő személyeket, tönkretették a költségvetést, a nyugdíjpolitikát, a közoktatást és a közegészségügyet”.
Ettől függetlenül a kormányfői tisztséget eddig háromszor is betöltő Jansának messze nem sikerült olyan viszonyokat kialakítania Szlovéniában, mint amilyen Magyarországon uralkodik, és vélhetően visszafordíthatatlan károk sem keletkeztek a szlovéniai demokráciában.
Jansa pártja, az SDS többször is élen végzett a parlamenti választáson a függetlenség több mint három évtizeddel ezelőtti elnyerése óta, igaz, sokszor ez sem volt elég a kormányalakításhoz. Az SDS mindezidáig az Új Szlovéniával (NSi), a liberális Centrumpárttal (SMC), valamint a nyugdíjasok pártjával, a DeSUS-szal kormányzott együtt, de nagyon valószínűtlen, hogy ezek a pártok megszerzik a kormányzáshoz szükséges 46 mandátumot az új törvényhozásban. Több párt eleve kizárta az együttműködést a „demokratákkal”. Ráadásul Jansa most komoly kihívóra akadt a vállalkozó Robert Golob személyében, aki újonnan alakított Szabadság Mozgalmával könnyen megnyerheti a voksolást. A közvélemény-kutatások mindenesetre fej fej melletti küzdelmet, 20-22 százalékot jósolnak Jansa és Golob politikai ereje között. Golob jelezte, ha nem tud kormányzó többséget kialakítani, távozik a politikából. Több mint egy évtizeden át vezette az állami áramszolgáltatót, mielőtt nemrégiben átvette a Szabadság Mozgalom irányítását. Liberális személyiségként tartják számon, programjában központi szerepet játszik a környezetvédelem.
Bár Jansa a kampányban valóban rendkívül aktívan lépett fel Ukrajna érdekében, a közvélemény-kutatások alapján ez nem befolyásolta különösebben pártja népszerűségét, vagyis nem a háború dönti el a szlovéniai voksolás végkimenetelét. Így az sem nyomott sokat a latban, hogy a médiában felidézték Golob korábbi oroszbarát kijelentéseit. A politikus is egyértelműen elítélte az orosz agressziót.
