Emlékszik még a kedves olvasó, mikor hallotta utoljára azt a remekbe szabott Orbán-mondatot, hogy „csak az oltás véd meg a vírustól”? Volt idő, nem is olyan régen, amikor a csapból is ez folyt (aztán a kampányban elapadt, nehogy a vakcinázást valamiféle biotech bacchanáliának lefestő Mi Hazánk túlnyerje magát). A jogász végzettségű kormányfő – akinek eddig közel 47 ezer vírushalottal kellene elszámolnia, majd ha egyszer eljön egy kor, amikor az embereket az is érdekli, mit csinál a miniszterelnök, nem csak az, hogy mit beszél -, akkoriban mindenkinél, a virológusoknál és a WHO-nál is jobban tudta, hogyan kell megállítani a járványt. Mára viszont mintha elfelejtette volna a mindent vivő csodamódszert.
Márpedig a dolog úgy áll – ha még érdekel valakit, mit mond a tudomány, legalább abban a ritka kegyelmi pillanatban, amikor Orbán Viktor éppen nem mond semmit –, hogy a több mint fél évvel ezelőtt beadott két oltás gyakorlatilag semmit nem ér az Omikron és variánsai ellen. A harmadiknak van már valamekkora védőhatása, de korántsem univerzális: sokaknak, különösen a veszélyeztetett csoportokban, nagyon is indokolt lenne negyedszer is beoltatni magukat. De erről valamiért nem esik szó, mert az oltás nem népszerű, és mert a Fidesznek lett egy „mégjobbik” politikai versenytársa a parlamentben, amely vállaltan oltásellenes (ami amúgy nem gond, mert szerencsére legalább nem baloldali).
Az az állítás persze, hogy csak az oltás véd meg, akkor sem volt igaz, amikor Orbán még mondogatta. Az viszont bizonyos, hogy ha sem oltással, sem máshogy nem védekezünk a koronavírus ellen - jelenleg ugyanis ez a helyzet -, annak pontosan az lesz az eredménye egy esetleges következő járványhullám esetén, ami ebből a megfontolt, felelős és elővigyázatos (de semmiképp sem populista) stratégiából következik.