Hegek, amik belepnek.
Ezek nem kölyökkori tévedések.
Nem sziklán, eső vájta kiszögellés,
Még csak természetesnek sem mondanám,
És mégis tele vagyok sérüléssel.
Ne gondold azt,
Hogy akárcsak egy percre is láthatod.
Nem, olyan közel nem engedlek.
Forradásaim szél temeti, eső mossa, nap fehéríti.
Olyan közel nem léphetsz, hogy velem lélegezz.
Levetkőzik mind
Előttem, aki egyszer elbujt előlem,
És a sötét részekből öltögette nyelvét, rugdosott felém.
S én, ha letépem szikla ormát, megmászom sötétséged,
Nem lehetsz elég erős, hogy velem lélegezz.
A szerző 1976-ban született, költő
