- Michael Robotham: Az enyém leszel (Részlet a regényből)

Furcsa így átgyalogolni a rendőrőrsön. Érzem, hogy mindenki engem figyel, kipillantanak a monitorjuk felett, úgy tesznek, mintha jelentéseket olvasnának, de senki sem akar a szemembe nézni.

Megpróbáltam felhívni Nisht, de nem vette fel. Két kopaszra borotvált férfival foglalkoznak a rendőrségi fogdánál, mindketten katonai boltban vásárolt ruhákat viselnek. Verekedésért tartóztatták le őket, és még mindig sértéseket vágnak egymás fejéhez. Connelly törzsőrmester irodája előtt várok, leülök a keskeny ablakkal szemben, amely úgy tükröződik, mint a vízfelszín. Megérintem a hajamat, és az ölemben szorongatom a kalapomat. Az irodából férfihangok szűrődnek ki, de nem hallom, mit mondanak. Hirtelen kivágódik az ajtó, én pedig gyorsan felpattanok, a telefonommal matatok, aztán elteszem. Connelly int, hogy menjek be. Semmit sem lehet leolvasni az arcáról. Egy másik tiszt vár odabent, egy idegen, aki Drysdale körzeti parancsnokként mutatkozik be. Alacsony, tagbaszakadt férfi, az arca sápadt, a szeme mélyen ülő. Már elkezdett kopaszodni, az orrát pedig borvörös hajszálerek futják be. Észreveszek egy apró tetoválást a bal csuklója belső oldalán, mielőtt lejjebb húzza a kabátja ujját. Csak három betű. MDM.

– Üljön le, McCarthy! – mondja Connelly.

A férfiak állva maradnak.

– Magyarázza el, mi történt!

– Mire gondol, uram?

– Letartóztatott egy rendőrt.

– Rám támadt.

– Ő nem ezt mondta.

– Ha megnézik a testkamera felvételét…

– Darren Goodall kitüntette magát a rendőrség gépfegyveres elit alakulatánál, az SCO19-nél – szakít félbe Drysdale. – Tizennyolc hónappal ezelőtt György-érmet kapott, amiért ül­­dözőbe vett és leszerelt egy késsel felfegyverzett férfit, aki három embert megölt. Kétszer megszúrták, majdnem elvérzett. Az az ember egy igazi hős! Emlékképek kúsznak a fejembe. Újságfőcímek. Tévés közvetítés. A Camden Marketen történt egy forgalmas szombat délelőttön. Egy zavart elmeállapotú férfi megvadult, és egy henteskéssel rátámadt a vásárlókra meg az árusokra.

– Alapos ok nélkül letartóztatott egy rend­őrt – mondja Drysale.

– Bántalmazott egy nőt. Az áldozat ruhája csupa vér volt, a bal szemét nem tudta kinyitni.

– A nő kihívta a rendőrséget?

– Nem, uram.

– Tett vallomást?

– Egy szomszéd panaszt tett…

– Tett vallomást?

– Nem, uram.

Drysdale leül és hátradől, vaskos ujjait összefonja a méretes hasán.

– Goodall nyomozó azt mondja, még azelőtt szerezte a sérüléseit, hogy ő odaért volna a helyszínre.

– A nő nekem nem ezt mondta.

– Határozat és a nyomozó engedélye nélkül lépett a lakásába.

– Aggódtam a nő állapota miatt. Kohli rend­őrbiztos meg fogja erősíteni…

– Beszéltünk Kohlival. Azt mondja, az ön döntése volt, hogy letartóztassák Goodall nyomozót.

– Mindketten…

– Goodall nyomozó őrmester egyértelműen azonosította magát, és magyarázattal akart szolgálni, de maga nem volt hajlandó végighallgatni.

– Nem így történt. Ha beszél Nishsel…

– Hazugnak nevezi Goodall nyomozót?

– Ő támadt rám, uram. Agresszív és bántalmazó volt, megpróbálta megakadályozni, hogy beszélhessek az áldozattal.

– Az informátorával.

– Micsoda?

– Tempe Brown regisztrált rendőrségi informátor. Emellett prostituált is, akit a stricije megvert, ezért megkereste Goodallt, hogy segítséget kérjen tőle. Úgy érzem magam, mintha valaki oldalra döntötte volna a padlót, én pedig kezdenék lecsúszni róla.

– Tempe Brown abban a lakásban él. Láttam a ruháit a szekrényben. A megjegyzés végképp feldühíti Drysdale-t. A szája sarkára apró, habos nyálcseppek tapadnak.

– Nem figyel rám. Meggondolatlanul támadt egy őrmesterre, és kínos helyzetbe hozta magát. Egy prostituáltnak hitt egy rendőrrel szemben. Goodall nyomozó panaszt tett maga ellen. Azzal vádolja, hogy jogtalan és szükségtelen erőt alkalmazott.

– Ez nevetséges.

– Harcművészeti fogással érte el, hogy le tudja tartóztatni?

Nem felelek, de Drysdale kitölti a csendet.

– A londoni rendőrség szabályzata szerint csak a képzése során elsajátított megfékező és visszatartó mozdulatokat használhatja, és azokat is csak a szükséges mértékben.

– Nem fejtettem ki a szükségesnél nagyobb erőt – felelem immár kevésbé magabiztosan.

– Goodall nyomozó kötelezettségszegéssel vádolja.

– Baromság! – mormolom halkan.

– Mit mondott?

Connelly próbálja megnyugtatni a kedélyeket, és úgy emeli fel a kezét, mintha egy ijedős lovat akarna csitítani.

– Vegyünk mindnyájan egy nagy levegőt, és higgadjunk le! Biztos vagyok benne, hogy el tudjuk ezt intézni minden további kalamajka nélkül.

Ódivatú szó a kalamajka, de ő már csak ilyen. Lefogadom, hogy pamutflanel pizsamában megy aludni, és kedvesemnek vagy életemnek szólítja a fele­ségét.

– Kitöltötte már a családon belüli erőszakos eseteknél használatos letartóztatási nyomtatványt? – kérdezi.

– Még nem, uram. Egyelőre nem ellenőriztem mindent a bűnügyi nyilvántartásban.

– Azt bízza csak rám! Na és a testkamerája?

A mellkasomra mutatok.

Kinyújtja a kezét.

– Adja ide!

Habozok.

– Még nem töltötték le a felvételt.

– A belső ellenőrzés majd átveszi.

Vonakodva ugyan, de lecsatolom a kamerát, és átadom. Drysdale-re pillantok, azon töprengek, vajon honnan jött: melyik osztályról vagy részlegről.

– Menjen haza, McCarthy köz­rendőr! – mondja Connelly.

– De a papírmunka…

– Véget ért a műszakja.

– Fel vagyok függesztve?

– Amíg ez el nem rendeződik, otthon marad.

Annyira megdöbbent a hirtelen jött kegyvesztettségem, hogy észre sem veszem, amint Drysdale kijön velem az irodából, és végigkísér a folyosón. Megérinti a vállamat. Ösztönösen reagálok, védekező állásba helyezkedem.

– Nagyon gyors – jegyzi meg egy kényszeredett mosoly kíséretében. Az alsó fogsora erősen torlódott, és kezd sárgulni. – Tudom, hogy nem tartja tisztességesnek, de ilyen időkben meg kell védenünk az embereinket.

– Milyen időkben, uram?

Nem felel.

– Goodall felelősségét kivizsgálják?

– Az nem a maga dolga.

– Tehát nem.

Az öntelt, önelégült mosolya az arcára fagy.

– Engedje el, McCarthy! Semmi jó nem származhat belőle.

Szeretnék egy olyan gyilkos beköpéssel visszavágni, amely mindig akkor jut eszembe, amikor már túl késő, de a nyelvem a legnagyobb ellenségem. A karate segít a temperamentumom megfékezésében, de a számra még mindig kellene egy kézifék vagy egy éberségi kapcsoló. Elfordulok, és felkocogok a lépcsőn a szekrényes öltözőkhöz, ott visszaveszem a civil ruhámat, elzárom a szúrásálló mellényemet meg a munkahelyi övemet, a kalapomat pedig leteszem a felső polcra. A számban érzem a harag ízét, és azt kívánom, bárcsak egysze­rűen kiköphetném, aztán kiöblíthetném egy kis szájvízzel. Nem akarom egyből a legrosszabbat feltételezni Darren Goodallról, mert majdnem ottmaradt a Camden Marketnél, amikor megmentette azokat az embereket, és lehet, hogy az eset miatt poszttraumásstressz-szindrómában, akut stresszzavarban szenved, vagy más viselkedésbeli problémája van, de látom magam előtt Tempet a menhelyen, ahogy megveti a keskeny ágyát, megtörölközik zuhanyzás után egy foszlott törölközővel, és a sebeit ápolgatja. Goodall prostituáltnak és az informátorának nevezte. Még ha igazat mondott is, akkor sem volt joga megverni. Az apám mindig azt mondta, hogy ha egy férfi kezet emel egy nőre, akkor gyáva, és az ördög lakik a szívében. Lezárom a számzáras lakatot, felkapom a dzsekimet, és ellenőrzöm, hogy a kulcsaim meg a tárcám megvannak-e. Odakint zsebre vágom a kezem, aztán elindulok hazafelé abban a tudatban, hogy a világ nem lett sem biztonságosabb, sem tisztább, sem igazságosabb attól, amit tettem. A jó sosem győzedelmeskedik. Egyszerűen csak tapossa a vizet, és várja, hogy megint felszínre jöjjön a rossz.

                                                     Fügedi Tímea fordítása