Nemrégiben jelent meg magyar nyelven Johan Ickx könyve XII. Piusz és a zsidók címmel. A szerző a Vatikáni Államtitkárság államközi kapcsolatok szekciója történeti levéltárának igazgatója. Műve megdöbbentő dokumentumgyűjtemény arról, milyen beszámolókat küldtek a Szentszék diplomatái a Vatikánba a zsidóüldözésről.
A könyv jelentősen árnyalja a XII. Piuszról alkotott, nem éppen kedvező képet. Megtudhatjuk, milyen kiterjedt „hírszerzői” hálózattal rendelkezett már a második világháború idején a Szentszék. Természetesen nem James Bondok sorát kell elképzelni, hanem a diplomácia terén jól képzett papokat, akik a hívek révén szinte mindent tudtak arról, mi zajlik a náci Németországban és más államokban.
Kétségtelen, hogy a Szentszék most is minden ukrajnai történésről értesül. Az már más kérdés, jó válaszokat ad-e a háborúra. Jó ötlet volt-e egészen a múlt hétig szorgalmazni a pápa és a háborút elképesztő vehemenciával védelmező Kirill orosz pátriáka közötti találkozót? Jó volt-e Ferenc és Orbán Viktor találkozójának időzítése? Bölcs dolog-e, hogy a pápa név szerint nem említi meg Putyint mint agresszort?
Nyilván nem könnyű megadni a választ, mert a pápa elsődlegesen nem államférfi, hanem vallási vezető, így más szempontokat is figyelembe kell vennie, mint egy elnöknek. Morális vezetőként kíván fellépni, így nem akar nagyon elköteleződni egyik oldal mellett sem. Talán a visszafogottságát az is magyarázza, hogy aggódik a mintegy 800 ezer oroszországi katolikusért. De akad még egy ok: Ferencnek komoly fenntartásai vannak az egyház hagyományos, „igazságos háborúval” kapcsolatos tanítását illetően. Sokszor hangoztatta: elítéli a fegyvergyártást, bár nemrégiben azt is mondta, megérti az ukrajnai fegyverszállításokat, mert Kijevnek meg kell védenie magát. Nem könnyű lavíroznia, s csak a történelem dönti el, jó utat választott-e.