Május 1., a sokarcú ünnep

Május a természet ünneplőbe öltözésének ünnepe, ősi termékenység ünnep. A májusfa állításának szokása még a kereszténység előtti idők emléke. A katolikus egyház a pogány ünnepre építette Szt. Józsefnek, a munkások védőszentjének emlékét őrző ünnepségeket is.

Bár ma is sokan hiszik, hogy a május elsejei munkásünnep egy idejétmúlt szocialista agyszülemény, de ez nem így van. 1817-ben Angliában ezen a napon ünnepelték meg a munkások azt a győzelmüket, hogy az addig átlagosan 14 órás napi munkaidőt sikerült 10,5 órára csökkentetni. Ez az évről évre ismétlődő emlékezés lett a világot átfogó munkásmozgalom nemzetközi ünnepe, amelynek fontos szimbóluma lett a vörös zászló is. A későbbi kor szocialista országaiban ez az ünnep is sokféle politikai tartalmat kapott, de mindig megőrződött benne az egykori majálisok hangulata is.

Az ünnep tartalma, ahogyan az egész életünk, mára gyökeresen megváltozott. A hagyományos munka helyébe egy sokkal bonyolultabb fogalom, az értékteremtés került, aminek a tudás lett a legfontosabb eleme. A hajdani fizikai dolgozókra épült munkásosztály helyét egy sokféleképpen megosztott társadalom vette át.

Sokan mondják, hogy minden gyökeresen megváltozott, a múlt minden részét elsodorta a történelem – de ez nem így van. A munkájából élő társadalommal szemben ma is ott van és egyre követelőzőbb a gazdagok világa. A kizsákmányolásnak csak a formái lettek mások, a lényege ma is ugyanaz. A munkát végző társadalom érdekei ma is ellentétesek a kizsákmányolókéival, és harc folyik közöttük. Gondoljanak a közelmúlt hazai munkavállalók elleni döntéseire és az azok elleni munkás fellépésekre, a pedagógusokra, az egészségügyben dolgozókra, a kiszolgáltatott falusi közmunkásokra, vagy a szakszervezetek jogainak korlátozására. Amíg a kapitalizmus létezik, ezek az ellentétek is fennmaradnak és folytonos lesz a harc az érdekérvényesítésért is.

Amikor a munkások ünnepéről beszélünk, akkor nem csak a társadalmi különbségekre emlékeztetünk. A munka ugyanis a társadalmat összekötő és megújító legfontosabb kapocs, aminek része az emberi bánásmód, a tudás megbecsülése is.

Szociálisan érzékeny emberként egy olyan világban hiszek, amelyben mindenki értelmes munkához juthat, amiből tisztességesen megélhet – egyenlő jogú és megbecsült tagja a társadalomnak. Sokunk nemzeti álma a munkásembert is megbecsülő, új jövőt teremtő ország születése. Széchenyi írta: „ A szegénység karöltve jár a szolgasággal…”