Noha egyetlen pont is megtette volna, a Real Madrid nem bízott semmit a véletlenre, és jó alaposan eltángálta az Espanyolt, ezzel pedig behúzta fennállása 35. bajnoki győzelmét. Ennél is nagyobb szám, hogy a királyi gárda edzője, Carlo Ancelotti az aranyéremmel olyan magasságba emelkedett, ahol korábban ember fia sosem járt: ő az első, aki mind az öt nagy európai labdarúgó-bajnokságot megnyerte!
A 62 éves szakember, azt követően, hogy befejezte játékoskarrierjét, nyomban edzőnek állt, az olasz labdarúgás géniusza, Arrigo Sacchi segítője lett a válogatottnál, majd 1995-ben megkapta első csapatát, a Reggianat. Később nem mondhatott nemet a Parmának, elvégre, ott kezdett futballozni, majd jött a Juve, aztán a Milan és vele a trófeák. Ancelotti legsikeresebb időszakát a vörös-feketéknél töltötte játékosként, kétszer nyert Bajnokcsapatok Európa Kupáját és Serie A-t is, úgyhogy edzőként sem adhatta alább. Előbb BEK-et (2004), majd ligaaranyat (2004), majd megint BEK-et, valamint klubvilágbajnoki címet nyert (2007). Új kihívásra vágyott, Londonba költözött és rögvest ő lett az első olasz edző, aki Premier Leauge-győzelemre vezette csapatát (2010). Ment Párizsba, érkezett is a menetrendszerű arany (2013), de amikor az embert a Real Madrid hívja, menni kell. A spanyol fővárosban a La Ligát ugyan nem sikerült behúzni, szépségtapasznak megtette a Bajnokok Ligája-győzelem, meg hogy hátrahagyta Zinédine Zidane-t, aki Ancelotti mellett tanulta meg, hogyan kell BL-t nyerni (a francia később zsinórban háromszor hódította el a kontinens legrangosabb serlegét). A Bayernnél nem kapott könnyű feladatot, Pep Guardiola helyét vette át, a Bundesliga salátástálját mégsem adták ki a kezükből a bajorok (2017). Hazatért, a Napolival második helyig jutott, majd Liverpoolba költözött, hogy az Evertont dirigálja. A helyzet az, hogy ekkor olybá' tűnt, mintha az idő kezdene mellette elmenni, noha a kékek játékán meglátszott munkája keze nyoma, de hát valljuk meg: három BL-győzelemmel a zsebében az ember pályája csúcsán nem egy angol középcsapatnak tart foglalkozásokat. Akármennyire szerették ott, megint mennie kellett, mert a Real hívta vissza.
„Szeretném, ha Benzema a szezonban 50 gólt lőne, Vinícius meg hozzájárulna 30-hoz” – nyilatkozta tavaly nyáron, nem sokkal kinevezése után, amit akkoriban nemigen lehetett komolyan venni. Ehhez képest a 34 éves Benzema pályafutása legkiválóbb szezonját tolja (persze, szombaton az Espanyol kapuját is bevette), minden kiírást figyelembe véve 46 gólnál jár, a brazil szélső pedig 37 találatból vette ki a részét. Ancelotti látnoknak is elmehetne... Az idén tavasszal a Barcelona 4-0-ra elpáholta a Bernabeuban a csapatát, de ezt senki nem rója föl neki, elvégre a bajnoki cím megszerzése után jön a BL-ben az elődöntő visszavágója a Manchester City ellen. Ancelotti egyébként azzal is történelmet írt, hogy idáig vezette a hófehéreket: négy különböző évtizedben van csapata a legjobb négyben. Ja, amúgy pedig La Ligát ilyen koros tréner (62 év 325 nap) sosem nyert még.
Ezzel együtt azt nem lehet mondani, hogy ez a Real szemkápráztató játékkal rukkolna elő, vagy hogy hibátlan lenne, sőt! Nem a leggyorsabb Európában, nem a legtechnikásabb, legtaktikusabb, de talán kétség kívül mentálisan a legerősebb. Csak rá kell nézni Ancelottira, és a legkiélezettebb helyzetekben is nyugalmat áraszt. Játékos- és edzői karrierjének minden tapasztalata csak fokozza a Madrid eleve elképesztő sikereiből áradó erőt.
Amikor a Real kikapott a Barcától, azt üzente Xavinak, a rivális edzőjének:
„Vannak, akik szépen akarnak futballozni, és vagyunk mi, akik címeket nyerünk.”
Ennyike.
