Megkezdődött az idei érettségi szezon, ismét a „megszokott”, pandémia előtti menetrend szerint zajlik az írásbeli. Idén májusban már nem kötelező a maszk, nincs létszámstop, csupán a kézfertőtlenítőt kell biztosítani a termekben; ami ennél is fontosabb: két év kihagyás után ismét lesz szóbeli. Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint idén 114 700-an vizsgáznak. A háború elől menekülő fiatalok, ha akarják, Magyarországon is letehetik az érettségit, 55 ukrajnai menekültről tudunk, aki élt ezzel a lehetőséggel.
Az érettségi első napja hagyományosan magyar nyelv és irodalom tárgyé, ebből idén középszinten 70 944-en, emelt szinten pedig 2209-en vizsgáztak. Tavaly könnyű feladatokat kaptak a diákok, ennek oka valószínűleg a viszontagságos online oktatás és a szóbeli elmaradása volt.
Nem állt túl közel a tanulókhoz az idei szövegértés témája: egy 1999-es szótár előszavát kellett elolvasniuk. Az ismeretterjesztő szöveg szinonimákról, más szótárakról és szócikkekről tett említést. Az internet korában a fiatalok számára szokatlan ilyen anyagot olvasni. Ennek ellenére a szöveg maga könnyűnek és egyszerűnek számított, a hozzátartozó feladatok szokványosak, nem lehet őket félreérteni; a magyar érettségi első feladata valójában könnyebb a tavalyinál. „A feladatlap első fele nagyon jól sikerült, szerintem soha nem írtam ilyen jót, a szótáras szövegre nagyon egyszerűen tudtam válaszolni, időm is volt. Csak vissza kellett keresnek a megfelelő szövegrészt. A 7. feladatot nem nagyon értettem, ott veszíthettem pontot.” mondta Konczvald Tamás a miskolci Diósgyőri Gimnázium diákja, hozzátette: „A feladatlap második felében a novellaelemzést választottam, annyi volt a baj, hogy nem értettem pontosan a kérdést, amit feltettek.” A novellaelemzés kapcsán ugyanis Szabó Magda Ezüstgolyó című novellájában fellelhető elbeszéléstechnikai eszközökre kérdeztek rá a feladatsor összeállítói, ezt a terminust azonban nem biztos, hogy minden középiskolás ismeri, ráadásul nem konkrét.
Cernov Noa, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumának tanulója is a novellaelemzést választotta: „Irodalom fakultációra jártam, nagyon szeretek olvasni és elemezni, de nekem sem volt teljesen egyértelmű, mire kérdeztek rá a novella kapcsán, igyekeztem több szempontot írni a Szabó Magda-íráshoz. Szerintem az első feladatlap elég könnyű volt, csak a szövegértésnél volt olyan kérdés, ha jól emlékszem a 7-es, ami fölött percekig ültünk, mert nem értettük, továbbá a versösszehasonlítást szinte senki sem választotta.” A versösszehasonlításnál két művet, Janus Pannonius ismert Búcsú Váradtól című költeményét és Juhász Gyula Várad című versét kellett elemezni és összevetni; kevesen választják ezt a típusú feladatot.
Az idei magyar írásbeli érettségin is volt választható szövegalkotás: 120-200 szóban diákönkormányzati tagként hozzászólás megfogalmazása az osztálykirándulásokról, vagy ugyanezen terjedelemben érvelés az iskolai memoriterekről. Az érvelés témája aktuális, ugyanis 2024-től átalakul a középszintű magyar érettségi, a memoriterek is helyet kapnak benne. Épp emiatt jó a feladat, hiszen a téma nem légből kapott, igencsak aktuális, a diákoknak van róla véleménye. A lapunknak válaszoló mindhárom fiatal az érvelést választotta, ketten a memoriterek ellen érveltek, egyedül Szentirami-Veres Lili, a Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium diákja gondolta úgy, hogy a memoriterek hasznosak is lehetnek: „Szerintem a memoriterekkel fel lehet építeni egy rendszerezett tanulási folyamatot, emiatt érveltem amellett, hogy hasznosak.” Hasonlóan vélekedett a lapunknak nyilatkozó szegedi magyartanár: „Őszintén, több szempontból pártolom a memoritert, fejleszti az agyműködést, megtanítja az ingergazdag környezetben élő fiatalokat egy adott dologra koncentrálni. Azoknak is jó a memoriter, akik nem túl erősek a magyar tantárgyban, azoknak ez biztosíték, konkrétum.” A 2024-ben várható érettségiről viszont így nyilatkozott: „Nem gondolom, hogy a memoritereket egyszerre számon lehetne kérni egy érettségi feladatlapon, ez enyhén szólva túlkapás. Négy év memoriterjét egy adott pillanatban tudni, szinte lehetetlen, és nem elvárható. A műveltségi feladatlappal ugyanez a problémám, hiszen a négy év tényanyagának számokérése a szóbelin történik. Elképzelésem sincs arról, hogy fog ez egyáltalán működni, nem beszélve arról, hogy újabb terheket ró a magyartanárokra, megint lehetetlent várnak tőlünk” - jelezte a lapunknak név nélkül nyilatkozó szegedi tanár, hogy az idei vizsga egyszerre révedt a múltba és tekintett a jövőbe, előrevetítve saját várható avíttságát.
Nem a vizsgán kell nevelni
Az írásbeli érettségi feladatairól, a későbbi érettségikről Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét is megkérdeztük.
Az érettségi szövegértés részénél az 1999-es Magyar szókincstár előszava szerepelt. Ön szerint nem túl száraz ez a szöveg?
Nem gondolom, hogy a szövegértés tárgyát képező ismeretterjesztő szövegnek izgalmasnak kell lennie. A műértelmezés alapszövege adjon ihletet, ennél a feladatnál nem ez a lényeg. Azt azonban nem tartom szerencsésnek, hogy az érettségin, azaz egy vizsgán untig ismételt ideológiai-politikai deklarációkra kérdez rá a feladat: „Most, mikor olyan sokan emlegetjük az európai egységesülést, és sokat is teszünk érte, nem szabad megengednünk, hogy ennek során nemzeti önazonosságunk, identitásunk sérüljön”. Nem a vizsgán kell nevelni. Egyébként a bázisszöveg terjedelmében és tartalmában is megfelelt a követelményeknek. A feladatok is elég változatosak voltak, nem egyféle szövegértési készséget mértek. Két kérdés nem volt egyértelmű, a 6-osban egy táblázat szerepel, amelynek egyik rubrikájába a szöveg alapján nem lehet konkrét információt írni. A 7-es kérdés utolsó alkérdése pedig nem egyértelmű. De a szövegértés résznél a kérdések mennyiségéhez képest ez alacsony hibaszázalék.
Az írásbeli következő feladata a szövegalkotás volt, itt lehetett érvelni az iskolai memoriterek mellett vagy ellen is. Tudjuk, hogy 2024-től műveltségi teszt is, memoriter is szerepel majd az érettségin. Ezt figyelembevéve mit gondol a feladatról?
Visszás dolog egy ilyen témát behozni, azt is mondhatnám, hogy álságos. A diákok meg tudják írni, nincs ezzel gond, de nem ízléses, hogy egy középszintű érettségin vizsgaszituációban arról kell véleményt nyilvánítani, hogy tanuljunk-e memoritert, mikor az a szóbelin számonkérhető a memoriter. A másik problémám a kiindulószöveg. Nagy László sorai ezúttal fölöslegesen bonyolultak, cirkalmasak, nehéz bevonni őket az érvelésbe., A vitakérdés egyik része pedig hamis prekoncepciót tartalmaz: „Hasznos tudást ad a diákoknak a szöveg(részlet)ek ismerete?” – teszi fel a kérdést a feladat, ennek alapján azonban a szövegrészletek ismerete egyet jelent a memoritertanulással, pedig a szövegeket sokféleképpen lehet ismerni, nem csak pontos idézet szintjén. A memoriternek van létjogosultsága, ad egyfajta összetartozást, ha egyazon szövegeket ismerjük, tudjuk idézni, de a szöveg- és irodalomismeret ezerféle lehet.
Elég változatosnak tartja a feladatokat?
Az első vizsgarész három feladatát együttesen egysíkúnak tartom. Ezek a szövegek nem nyitnak a világ felé, az első feladatlap témaválasztásai teljesen szemben állnak azzal a fajta szövegértési kompetenciával, amit a PISA-teszt képvisel, amit az iskolán túli mindennapokban is tudunk használni. Mindhárom feladat szűken iskola- és tantárgycentrikus, ez már előszele a későbbi érettségiknek, amelyek nagyon korlátoltan fogják értelmezni mind a világot, mind az irodalmat.
A második feladatlapon a novellaelemzésnél Szabó Magda műve szerepelt. Ez nem jelent előrelépést?
Szabó Magda novellája rendkívül szerencsés választás több szempontból is: egyrészt végre egy XX. századi szerzőtől olvashatunk szöveget, másrészt végre egy női szerző is szerepel az érettségin, harmadrészt a szöveg terjedelme abszolút átfogható, és végül ez a szöveg mindenki számára érthető, világos, ugyanakkor vannak olyan mélységei és titkai, ami miatt valódi feladatot tud jelenteni a műértelmezés. Viszont itt is problématikus például annak a részfeladatnak a megfogalmazása, ami az „elbeszéléstechnikai eszközökre” kérdez rá. Ez szakszerűségében ijesztő, ugyanakkor nem elég konkrét, nem nyújt fogódzót. A többi szempontot is egyszerűebben és gondolkodásra késztetőbben lehetett volna megfogalmazni.
Mindezeket összevetve, mire számítsunk a következő magyarérettségik kapcsán?
Annyit elmondhatok, hogy gyakorlati szövegalkotás nem iskolacentrikus lesz, hanem egyáltalán nem lesz, ennek helyébe lép a műveltségi feladatlap. A szövegértési feladat nem pusztán szövegértési, hanem szövegértési és nyelvtani feladat lesz A 2024-es érettségit nem tartom sem diákbarátnak, sem irodalombarátnak, sem pedig korszerűnek.
Előzmények
A január 31-én kétórás figyelmeztető sztrájkkal, majd február 14-én polgári engedetlenségi akciókkal, márciusban pedig pedagógussztrájkkal folytatódó ellenállás két dologra hívta fel a figyelmet: az jövő generációját nevelők méltatlan helyzetére és a keserédes pozitívumként a diákok tiszteletére és együttérzése. A soha nem látott tiltakozási hullám során a tanárok és a diákság végig együttműködött. Az érettségizőkre külön figyelmet fordítottak az oktatók, hogy a vizsgákra való felkészülés hiányt ne szenvedjen.
NAT Az alacsony bérek, a tanárhiány, a megbecsülés teljes hiánya mellett a Nemzeti Alaptanterv ellen is felszólaltak a tanártüntetéseken. „A Magyartanárok Egyesületének véleménye szerint ez a Nemzeti alaptanterv a magyar nyelv és irodalom tantárgy tekintetében nem nemzeti és nem alaptanterv. Nem nemzeti, mert ekkora mennyiségű tananyag az adott korosztály legalább kétharmada számára nem elsajátítható, őket a nemzetből mintegy kirekeszti. Nem alaptanterv, mert a tanítást teljes részletességgel s nem csupán alapjaiban szabályozza. Komoly óraszámcsökkentés mellett jelentős tananyagbővítést hajt végre.” – olvasható a Magyartanárok Egyesülete állásfoglalásában a Nemzeti alaptanterv 2020. január 31-én nyilvánosságra hozott szövegéről. Az egyesület szerint a NAT bővülése nem tükröz tudományos szemléletet, az új szerzők és művek nem esztétikai, hanem ideológiai szempontok szerint kerültek be. Az új NAT-ban helyet kaptak a konzervatív és a határon túli írók: Herczeg Ferenc, Wass Albert, Nyirő József, Kós Károly és Reményik Sándor; ám méltatlanul kimaradt egyetlen Nobel-díjas szerzőnk, Kertész Imre és a 20. század magyar irodalmának meghatározó alakja, Ottlik Géza.
