Rendkívüli vitákat vált ki a világban a vatikáni diplomácia. Legfőképpen amiatt érik bírálatok Ferenc pápát, mert nem ítélte el név szerint Vlagyimir Putyint az Ukrajna elleni agresszióért. Ám egyre több dokumentum bizonyítja, hogy a Szentszék a színfalak mögött konkrét lépéseket tett az ukrajnai lakosságért - más kérdés, hogy ezek a törekvések kudarcot vallottak.
A La Nación című argentin lapnak a pápa nemrégiben azt mondta, „kész vagyok mindent megtenni, hogy megállítsam a háborút”. Arra a kérdésre, hogy miért nem említi Putyint, vagy miért nem ítéli el Oroszországot, azt válaszolta, hogy „egy pápa soha nem nevezhet meg közvetlenül egy államfőt, nemhogy egy egész országot, amely bizonyos értelemben az ország vezetője felett áll”. A pápa akkor azt is közölte, hogy a háború május első napjaiban véget érhet, de hozzátette: "Senki sem lehet biztos abban, hogy mi fog valójában történni". A Corriere della Serának a napokban adott interjúban pedig felidézte, hogy amikor április végén Orbán Viktorral találkozott, a magyar kormányfő azt mondta neki, az oroszok tervei szerint május 9-én "mindennek vége lesz". A pápa kijelentette, hogy Moszkvába is hajlandó lett volna elmenni az öldöklés leállításáért.
Az egyházfő számos támadásnak van kitéve, még katolikus gondolkodók is bírálják az Oroszországgal szembeni enyhe fellépés miatt. Álhíreket is terjesztenek, a minap a kyiv-pravosl.info oldalon jelent meg az az állítás, miszerint 2019-ben Ferenc „A béke angyala” emlékérmet adományozott Vlagyimir Putyinnak. A honlap utalt a pápa és az orosz elnök közötti „privilegizált kapcsolatra”. A kijevi nunciatúra cáfolta az állítást.
Nemrégiben Ferenc pápa és Pietro Parolin államtitkár is utalt arra, hogy a színfalak mögött a Szentszék aktív diplomáciai tevékenységet folytat. Az olasz L’Espresso című lap tárta fel, milyen konkrét lépésekre vállalkozott a Szentszék. Ebből kiderül, hogy a Vatikán komoly erőfeszítéseket tesz, de az orosz hadsereg fittyet hány a Szentszék békeközvetítéseire. A konfliktus több mint két hónapja alatt Ferenc pápa három kísérletet is tett, diplomáciai csatornákon keresztül üzent a Kremlnek és a moszkvai patriarchátusnak is, hogy segítsen humanitárius folyosó létrehozásában a földdel szinte egyenlővé tett Mariupolban. Oroszország azonban mindhárom alkalommal azt válaszolta, hogy nem garantálja az ukránok biztonságos távozását.
A legutóbbi, két héttel ezelőtti próbálkozás során még az is felvetődött, hogy a mariupoli acélműben rekedt civilek átszállítását a Szentszék sárga-fehér lobogója alatt közlekedő hajóval tegyék lehetővé. Az Il Messaggero című lap úgy tudja, hogy erről néhány napig egyeztettek, majd végül nemet mondtak rá, még akkor is, ha logisztikai szempontból talán könnyebb lett volna a civilek elszállítása hajón, mint buszokon, mivel az Azovsztál acélmű közvetlenül Mariupol kikötőjénél található.
Erről a nyilvánosság nem értesült, de a vatikáni államtitkárság más diplomáciai lépéseit sem szokta megosztani a közvéleménnyel. Mindenesetre a Szentszék valóban minden tőle telhetőt megtett azért, hogy menekülési útvonalat biztosítson az acélműben rekedt civilek számára. A lebombázott Azovsztálban embertelen körülmények uralkodnak, nincs folyóvíz, csak a radiátorokban lévő vizet tudják használni.
Március 22-én Volidimir Zelenszkij telefonon beszélt a pápával a békéről és a menekültek megmentéséről. Ez nem az első telefonbeszélgetésük volt a háború óta, Ferenc már az agresszió megindításának másnapján felhívta az ukrán elnököt, Putyinnal azonban már több hónapja nem cserélt eszmét.
Március 23-án a Szentszék felszólította a kijevi nunciatúrát - azon kevés külképviselet egyikét, amely soha nem hagyta el a fővárost -, hogy a lehető leghamarabb szervezze meg humanitárius folyosó megnyitását egy legalább 50 buszból álló konvoj bejutását Mariupolba. Visvaldas Kulbokas nuncius tájékoztatta erről a kijevi külügyminisztériumot és bevonták a moszkvai ortodox egyházat is. A tervek arról szóltak, hogy egy ortodox püspöknek is segítenie kellett volna a folyosó kialakítását, csakhogy az orosz katonai hatóságok igen negatívan reagáltak a Szentszék kezdeményezésére, így az egészből nem lett semmi. Kulbokas volt egyébként a tolmács a pápa és Kirill moszkvai pátriárka történelmi, 2016-os kubai találkozóján.
A második kísérletre húsvét környékén került volna sor. Ekkor Ferenc a humanitárius missziókkal megbízott bíborosát, a lengyel Konrad Krajewskit küldte volna Mariupolba, aki addigra sikeresen levezényelte egy mentőautó Rómából Kijevbe szállítását. Ez a pápa ajándéka volt az ukrán fővárosnak. Krajewski maga vezette a mentőautót Lengyelországon keresztül. Úgy vélte, ugyanezt Mariupol esetében is megtehetné, ám az orosz hatóságok ebben az esetben is halogatták a döntést, majd közölték, hogy nem garantálják a biztonságát.
A vatikáni közvetítési kísérletek kudarca nyomán Pietro Parolin bíboros államtitkár borúlátóan beszélt az orosz-ukrán párbeszéd lehetőségével kapcsolatban. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a dialógust nem szabad feladni.
Óvatosan a diplomáciai libikókán
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívta Kijevbe a pápát, aki április 2-án, a Rómából Máltára tartó repülőgépen megerősítette, „terítéken van” a vizit. Néhány héttel később azonban azt mondta, mégsem tartaná hasznosnak az utat. Az I.Media ügynökség által idézett diplomáciai forrás szerint az orosz hatóságok és az orosz ortodox egyház igen rosszul fogadná az ukrajnai utat, s a Szentszéknek fel kellett volna adnia a közvetítést. A vatikáni diplomácia mindig igyekszik tiszteletben tartani ezt az egyensúlyt, azaz ha két hadban álló félről van szó, mindkettőhöz el kell látogatni.
