nyelvhasználat;általános iskola;Tiszavasvári;

Anyanyelvükön szólalhatnak meg a roma gyerekek egy tiszavasvári iskolában, ez jobban segíti, hogy megtanuljanak magyarul

A romani nyelv nemcsak a tanulásukat könnyíti meg, de személyiségük, kultúrájuk és hagyományaik elfogadását is.

„Szállinel i mádára pá gállya po gállya, szállinel i gyi pálo muj po muj” – lassan betűzzük a zöld táblára írt krétaszavakat a Magiszter Óvoda és Általános Iskola Tiszavasvári Tagintézményében, ahol a negyedikeseknek van magyarórájuk. Ha nem lenne szép gyöngybetűkkel felírva a „megfejtés”, talán akkor is kitalálnánk Arany János közismert sorait: „Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra…”

Az ország egyetlen olyan általános iskolájában vagyunk, ahol a roma gyerekeknek nem kötelező csak magyarul megszólalniuk egy-egy tanórán, főleg, ha az adott témakörben, legyen az irodalom, ének vagy természetismeret, könnyebben ki tudják magukat fejezni a saját, otthon használt és beszélt romani nyelvükön. Ottjártunkkor épp a csodaszarvas regéjét dolgozták fel magyarórán Tündik Zita tanárnő irányításával, aki kisebb csoportokba ültette a gyerekeket. Valamennyien testhez álló feladatot kaptak, hogy annak is legyen sikerélménye, aki netán félénkebb, vagy nehezebben fejezi ki magát.

Két fiú - Orlandó és Rikárdó - Hunor és Magor szerepét magára öltve lelkesen „üldözte a szarvast” az asztalok között, miközben szinte észre sem vették, hogy maga a mozgás, a játék és a felszabadult nyelvhasználat segítségükre van a tananyag elsajátításában. Volt, aki magyarul, volt, aki romani nyelven fejezte ki magát, az oldott hangulat pedig közrejátszott abban, hogy nem tudatosan, hanem természetes módon váltottak egyik nyelvről a másikra. Előfordult, hogy valaki nem pontosan értett magyarul egy kifejezést – neki a társai éppenséggel romaniul tudták megmagyarázni az adott szó jelentését.

A tudomány mindezt „transzlingválásnak” nevezi, a tiszavasvári iskolát pedig egy nemzetközi kutatásba is bevonták, amelynek koordinátora a Károli Gáspár Református Egyetem, Heltai János Imre egyetemi docens irányításával, és az ERASMUS-projekt részvevője rajtuk kívül még a University College London, a finn Jyväskyläi Egyetem, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem és a szímői Jedlik Ányos Alapiskola. Az együttműködésnek köszönhetően az európai tanárképzésben részt vevő hallgatók számára készítenek majd el egy olyan felsőoktatási tankönyvet és videótárat, aminek segítségével a jövendő pedagógusok a romani beszédmódokat bevonva fejleszthetik az iskolai munkában tanítványaik nyelvi készségeit Magyarországon és Európa-szerte.

De miért fontos ez a program Tiszavasváriban?

- Azzal, hogy az itteni roma gyerekek szabadon megszólalhatnak a számukra otthonos nyelven az iskolában, sőt, a pedagógusok erre még ösztönzik is őket, olyan gátak szakadhatnak át, ami könnyebbé teszi a tanulást, és a szülőket is jobban bevonja az intézmény életébe – mondta Kerekesné Lévai Erika tagintézmény-vezető. A református egyetem nyelvtudományi tanszékével és transzlingváló kutatócsoportjával közösen 2016-ban elindított programban egyetemi hallgatók, tudományos szakértők, a helyi iskola és óvoda pedagógusai, illetve itteni szülők, roma polgárok vesznek részt. Közös céljuk, hogy megismerjék ennek a közösségnek a nyelvi gyakorlatait, majd pedig ennek alapján olyan pedagógiai módszereket fogalmazzanak meg, amellyel az itteni gyerekek iskolai pályafutása sikeresebbé tehető.

Tiszavasváriban közel 12 ezer ember él, a helyiek szerint közülük nagyjából háromezren olyanok – főként a majorosi városrészben élők –, akik a magyar mellett a romani nyelvet is beszélik.

Az itteni, ahogy helyben mondják a „Széles és a Keskeny utcákban” felnövő gyerekek zöme úgy kerül az óvodába, hogy szinte alig érti a magyar szavakat, hiszen szülei, nagyszülei otthon jórészt romani nyelvet beszélnek, és sokan csak akkor szólalnak meg magyarul, ha boltba mennek vagy hivatalos ügyeket intéznek.

A tiszavasvári oláh cigány gyerekeknek hiába mesélnek az óvodában a békává változott királyfiról, ha ők ezt az állatot „zsámbá” néven ismerik, a kutyát is inkább dzsukelnek szólítják, és a kis fazekat sem tudnák rögtön odavinni az óvónő kérésére a játékasztalhoz, mert az anyjuk odahaza azt „tigájának” hívja. Az itteni cigány közösségből az iskolába érkezve ezért a legtöbb gyerek szegényes magyar szókinccsel rendelkezik, noha már a helyi óvoda is egy transzlingváláson alapuló külön fejlesztő nyelvi programmal segíti őket.

- Na mi van, fiam, meg vagy kukulva? – biztosan hallották már más iskolákban más cigánygyerekek a tanári kérdést, amikor csak álltak a táblánál, és néztek maguk elé zavartan. Lehet, hogy épp a porszívó szót kellett volna elragozni vagy igévé alakítani, miközben a falu legszélső utcáiban ezt a masinát nem is ismerik, ott legfeljebb seprűvel takarítják a vert padlót vagy – tehetősebbeknél - a kicsit díszesebb kerámiaborítást.

Mindezek ismeretében nem meglepő, ha a pedagógusok szerint az ilyen környezetből érkező diákok a magyar nyelvi források használatakor nem képesek megfelelni az iskolai elvárásoknak.

- Nagyon-nagyon kevés a szókincsük, és ezért nem értik, hogy mit akarok. Például azt mondom, hogy kösse össze a 8-ast a 8-assal, s nem azért nem érti, mert buta, hogy „kösd össze”, hanem mert nem érti, hogy mit mondok. Tehát fel kellett tennem a táblára, és megmutatnom, hogy ez az, hogy összeköt, és akkor gyakoroljuk, hogy mi az, hogy összeköt. Innen kell kezdeni. A ragozást sem megfelelően használják, például azt mondják: „adja nála a ceruzát” – idézik fel a tanítók a kezdeti nehézségeket a kutatás egyik tanulmányában.

Tiszavasváriban, a Magiszter általános iskolában azonban nem jelent szégyent – sőt, kifejezetten ösztönzik ezt a tanárok - romani nyelvre átváltani, ha valaki magyarul nehezebben tudja kifejezni magát. A pedagógusoknak is egyfajta tanulási folyamat ez – mondta Kerekesné Lévai Erika –, hiszen hiába vizsgázott valaki közülük például lovári nyelvből, s próbál netán ezen mesét vagy verset olvasni, a romaniul beszélő gyerekeknek ez is idegen nyelvként hangzik. Jó példa erre annak a kislánynak az esete, aki fellelkesült, hogy „cigányul” is lehet beszélni az órán, aztán kiderült, hogy ők otthon éppenséggel a lovári nyelvet beszélik, de végül a tanórákon az ő plusz képessége egyfajta harmadik nyelvként lépett be a magyar és a helyben beszélt romani mellé.

A kutatócsoport tagjai korábban két párhuzamos első osztályban mérték meg a gyerekek eredményeit: egyikben már év elejétől, a másikban pedig csak második félévtől alkalmazták a transzlingválást.

Az előbbi osztály eredményei valamivel jobbak voltak, s az is kiderült, hogy a romani jelenléte a mindennapokban a magyar nyelvi kompetenciákra is jó hatással van 

– mondta lapunknak Heltai János Imre egyetemi docens. A kutatók azonban arra is figyelmeztetnek – tette hozzá-, hogy az oktatás komplex rendszer, a tanulási sikeresség sok tényező függvénye, s csak a nyelvre visszavezetni hiba és leegyszerűsítés lenne. A kérdésre, hogy akkor mi értelme van a transzlingválásnak, ezért inkább az a válaszuk: felszabadítja a gyerekeket. Az, hogy az otthoni nyelvüket elfogadják az iskolában, s beemelik a tanulásba, az egész személyiségük, kultúrájuk és hagyományaik megbecsülését is jelenti, ami teljesen át is írhatja az iskolához, tanuláshoz való viszonyukat. A sikerélmény, a kommunikáció megnövekedett szabadsága, a magabiztos megszólalás lehetősége szárnyakat adhat. Tőlünk sem a feszes és hivatalos „viszonlátásra” köszöntéssel búcsúztak a tiszavasvári negyedikesek, hanem az általuk sokkal ismertebb, jobban használt, dallamos „Tavesz bahtele!”-val kívántak sok szerencsét, s persze mi is nekik viszont. 

Kétnyelvű roma gyerekek 

Az, hogy a transzlingválás beépül a tiszavasvári gyerekek oktatásába, csak az első lépés: hosszú távon azt kell elérni, hogy a romani és a magyar nyelvet egymástól elkülönítve, két nyelvi entitásként használják majd. Erre ráépítve tudnak majd ugyanis akár egy harmadik idegen nyelvet elsajátítani és használni – mondta lapunknak Huszár Ágnes nyelvész, aki maga is részt vett nemrégiben a tiszavasvári modellt bemutató tudományos konferencián. Arra a kérdésünkre, vajon nem kellene több iskolában is működnie ilyen kezdeményezésnek, azt válaszolta: a hazai cigányság jó része egynyelvű, s jelenleg nem tudjuk, hány olyan település van, mint amilyen Tiszavasvári, ahol van létjogosultsága egy ilyen programnak. Szerinte nem ártana országosan is felmérni az igényeket, mert az ilyen közegből érkező tanulók előrehaladását legalább az első időkben megkönnyítené, ha mindkét nyelvet használhatnák az órákon. (D.J.)