Anyanyelvükön szólalhatnak meg a roma gyerekek egy tiszavasvári iskolában, ez jobban segíti, hogy megtanuljanak magyarul

A romani nyelv nemcsak a tanulásukat könnyíti meg, de személyiségük, kultúrájuk és hagyományaik elfogadását is.

„Szállinel i mádára pá gállya po gállya, szállinel i gyi pálo muj po muj” – lassan betűzzük a zöld táblára írt krétaszavakat a Magiszter Óvoda és Általános Iskola Tiszavasvári Tagintézményében, ahol a negyedikeseknek van magyarórájuk. Ha nem lenne szép gyöngybetűkkel felírva a „megfejtés”, talán akkor is kitalálnánk Arany János közismert sorait: „Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra…”

Az ország egyetlen olyan általános iskolájában vagyunk, ahol a roma gyerekeknek nem kötelező csak magyarul megszólalniuk egy-egy tanórán, főleg, ha az adott témakörben, legyen az irodalom, ének vagy természetismeret, könnyebben ki tudják magukat fejezni a saját, otthon használt és beszélt romani nyelvükön. Ottjártunkkor épp a csodaszarvas regéjét dolgozták fel magyarórán Tündik Zita tanárnő irányításával, aki kisebb csoportokba ültette a gyerekeket. Valamennyien testhez álló feladatot kaptak, hogy annak is legyen sikerélménye, aki netán félénkebb, vagy nehezebben fejezi ki magát.

Két fiú - Orlandó és Rikárdó - Hunor és Magor szerepét magára öltve lelkesen „üldözte a szarvast” az asztalok között, miközben szinte észre sem vették, hogy maga a mozgás, a játék és a felszabadult nyelvhasználat segítségükre van a tananyag elsajátításában. Volt, aki magyarul, volt, aki romani nyelven fejezte ki magát, az oldott hangulat pedig közrejátszott abban, hogy nem tudatosan, hanem természetes módon váltottak egyik nyelvről a másikra. Előfordult, hogy valaki nem pontosan értett magyarul egy kifejezést – neki a társai éppenséggel romaniul tudták megmagyarázni az adott szó jelentését.

A tudomány mindezt „transzlingválásnak” nevezi, a tiszavasvári iskolát pedig egy nemzetközi kutatásba is bevonták, amelynek koordinátora a Károli Gáspár Református Egyetem, Heltai János Imre egyetemi docens irányításával, és az ERASMUS-projekt részvevője rajtuk kívül még a University College London, a finn Jyväskyläi Egyetem, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem és a szímői Jedlik Ányos Alapiskola. Az együttműködésnek köszönhetően az európai tanárképzésben részt vevő hallgatók számára készítenek majd el egy olyan felsőoktatási tankönyvet és videótárat, aminek segítségével a jövendő pedagógusok a romani beszédmódokat bevonva fejleszthetik az iskolai munkában tanítványaik nyelvi készségeit Magyarországon és Európa-szerte.

De miért fontos ez a program Tiszavasváriban?

- Azzal, hogy az itteni roma gyerekek szabadon megszólalhatnak a számukra otthonos nyelven az iskolában, sőt, a pedagógusok erre még ösztönzik is őket, olyan gátak szakadhatnak át, ami könnyebbé teszi a tanulást, és a szülőket is jobban bevonja az intézmény életébe – mondta Kerekesné Lévai Erika tagintézmény-vezető. A református egyetem nyelvtudományi tanszékével és transzlingváló kutatócsoportjával közösen 2016-ban elindított programban egyetemi hallgatók, tudományos szakértők, a helyi iskola és óvoda pedagógusai, illetve itteni szülők, roma polgárok vesznek részt. Közös céljuk, hogy megismerjék ennek a közösségnek a nyelvi gyakorlatait, majd pedig ennek alapján olyan pedagógiai módszereket fogalmazzanak meg, amellyel az itteni gyerekek iskolai pályafutása sikeresebbé tehető.

Tiszavasváriban közel 12 ezer ember él, a helyiek szerint közülük nagyjából háromezren olyanok – főként a majorosi városrészben élők –, akik a magyar mellett a romani nyelvet is beszélik.

A tiszavasvári oláh cigány gyerekeknek hiába mesélnek az óvodában a békává változott királyfiról, ha ők ezt az állatot „zsámbá” néven ismerik, a kutyát is inkább dzsukelnek szólítják, és a kis fazekat sem tudnák rögtön odavinni az óvónő kérésére a játékasztalhoz, mert az anyjuk odahaza azt „tigájának” hívja. Az itteni cigány közösségből az iskolába érkezve ezért a legtöbb gyerek szegényes magyar szókinccsel rendelkezik, noha már a helyi óvoda is egy transzlingváláson alapuló külön fejlesztő nyelvi programmal segíti őket.

- Na mi van, fiam, meg vagy kukulva? – biztosan hallották már más iskolákban más cigánygyerekek a tanári kérdést, amikor csak álltak a táblánál, és néztek maguk elé zavartan. Lehet, hogy épp a porszívó szót kellett volna elragozni vagy igévé alakítani, miközben a falu legszélső utcáiban ezt a masinát nem is ismerik, ott legfeljebb seprűvel takarítják a vert padlót vagy – tehetősebbeknél - a kicsit díszesebb kerámiaborítást.

Mindezek ismeretében nem meglepő, ha a pedagógusok szerint az ilyen környezetből érkező diákok a magyar nyelvi források használatakor nem képesek megfelelni az iskolai elvárásoknak.

- Nagyon-nagyon kevés a szókincsük, és ezért nem értik, hogy mit akarok. Például azt mondom, hogy kösse össze a 8-ast a 8-assal, s nem azért nem érti, mert buta, hogy „kösd össze”, hanem mert nem érti, hogy mit mondok. Tehát fel kellett tennem a táblára, és megmutatnom, hogy ez az, hogy összeköt, és akkor gyakoroljuk, hogy mi az, hogy összeköt. Innen kell kezdeni. A ragozást sem megfelelően használják, például azt mondják: „adja nála a ceruzát” – idézik fel a tanítók a kezdeti nehézségeket a kutatás egyik tanulmányában.

Tiszavasváriban, a Magiszter általános iskolában azonban nem jelent szégyent – sőt, kifejezetten ösztönzik ezt a tanárok - romani nyelvre átváltani, ha valaki magyarul nehezebben tudja kifejezni magát. A pedagógusoknak is egyfajta tanulási folyamat ez – mondta Kerekesné Lévai Erika –, hiszen hiába vizsgázott valaki közülük például lovári nyelvből, s próbál netán ezen mesét vagy verset olvasni, a romaniul beszélő gyerekeknek ez is idegen nyelvként hangzik. Jó példa erre annak a kislánynak az esete, aki fellelkesült, hogy „cigányul” is lehet beszélni az órán, aztán kiderült, hogy ők otthon éppenséggel a lovári nyelvet beszélik, de végül a tanórákon az ő plusz képessége egyfajta harmadik nyelvként lépett be a magyar és a helyben beszélt romani mellé.

A kutatócsoport tagjai korábban két párhuzamos első osztályban mérték meg a gyerekek eredményeit: egyikben már év elejétől, a másikban pedig csak második félévtől alkalmazták a transzlingválást.

– mondta lapunknak Heltai János Imre egyetemi docens. A kutatók azonban arra is figyelmeztetnek – tette hozzá-, hogy az oktatás komplex rendszer, a tanulási sikeresség sok tényező függvénye, s csak a nyelvre visszavezetni hiba és leegyszerűsítés lenne. A kérdésre, hogy akkor mi értelme van a transzlingválásnak, ezért inkább az a válaszuk: felszabadítja a gyerekeket. Az, hogy az otthoni nyelvüket elfogadják az iskolában, s beemelik a tanulásba, az egész személyiségük, kultúrájuk és hagyományaik megbecsülését is jelenti, ami teljesen át is írhatja az iskolához, tanuláshoz való viszonyukat. A sikerélmény, a kommunikáció megnövekedett szabadsága, a magabiztos megszólalás lehetősége szárnyakat adhat. Tőlünk sem a feszes és hivatalos „viszonlátásra” köszöntéssel búcsúztak a tiszavasvári negyedikesek, hanem az általuk sokkal ismertebb, jobban használt, dallamos „Tavesz bahtele!”-val kívántak sok szerencsét, s persze mi is nekik viszont.