Tungsram;elbocsátás;Nagykanizsa;lámpa;dolgozók;

2022-05-06 13:31:00

„Rohadjon meg mindenki, aki hagyta, a Cseresnyés meg az Orbán is” – Tehetetlenség és düh az úr az utcára kerülő tungsramosok között

Dől a panasz a Tungsram nagykanizsai dolgozóiból, akik közül a közeljövőben 700-at bocsátanak el. Sokan azt gyanítják, annak, hogy idáig jutottak a helyi kormánypárti képviselők gyenge lobbiereje is közrejátszott.

– Rohadjon meg mindenki, aki hagyta, hogy idáig jussunk! A Tungsram, a polgármester, a Cseresnyés meg az Orbán is – fakadt ki az ötvenes éveit taposó, a műszak leteltével a nagykanizsai fényforrásgyárból a buszmegálló felé ballagó férfi. – Harminc év után úgy vágnak ki az utcára, mint macskát szarni!

Hasonló korú társa bólogatva szitkozódott, rá is hasonló sors vár, pedig csak hat éve van a nyugdíjig, most kereshet új munkahelyet, már, ha talál, hiszen hiába a szakemberhiány, az ötven pluszosokért nem kapkodnak a cégek. Márpedig Nagykanizsán a közeljövőben 700-an kerülnek utcára a Tungrsam Group helyi gyárából, miután a cég bejelentette, az életben maradás érdekében a 3100 dolgozójából 1600-tól válik meg júliustól.

– mondta lapunknak Kupó Csaba, a Nagykanizsai Fényforrásgyár Demokratikus Szakszervezetének elnöke. – A további három ütemben pedig 50-50 dolgozótól köszönnek el, s mint elmondták, ezt most bejelentették a munkaügyi központnak is. A következő két hétben a feltételekről tárgyalunk, s remélhetőleg sikerül valamelyest jobbat kialkudnunk, mint amit a Munka Törvénykönyve (MTk.) meghatároz.

Ami nem lesz könnyű, hiszen a Tungsram februárban felmondta a kollektív szerződés csoportos leépítésre vonatkozó passzusait, ami súlyosan érinti a kirúgásra ítélt dolgozókat.

– Az MTk. szerint, akik 25 évnél régebb óta dolgoznak itt, azoknak három havi felmondás és fél év munkabérnek megfelelő végkielégítés jár – folytatta az érdekképviseleti elnök. – A korábbi kollektív szerződés alapján ők még plusz nyolc havi bért kaptak volna. És nem kell nagy összegre gondolni, hiszen az emberek több, mint fele minimálbért keres.

A gyárból hazafelé tartók sem a fizetés miatt sajnálták, hogy megszűnik az állásuk, hanem a bizonytalanságtól tartottak. A többség ötven feletti, 20-30-40 évet húzott le a cégnél, s úgy tervezték, onnan mennek nyugdíjba.

– Ez nem szomorúság, hanem a tehetetlenség, a düh, a kiszolgáltatottság – törölgeti az arcát. – Pedig amikor négy éve a vezetőség megvette a gyárat a General Electrictől, mindenféle fejlesztést meg termékbővítést ígértek. Aztán két éve már nem voltak tervek, csak a nagy kussolás. És most sem voltak egyenesek, mert a választások előtt nem merték bejelenteni, hogy elzavarnak hétszáz embert.

– Balogh László polgármester is leszar minket: amikor az ellenzék a választás előtti közgyűlésen felhozta a témát, a polgármester azt mondta, hogy csak a hangulatot akarják kelteni és kivonult a fideszesekkel együtt – háborgott egy másik nő. – A képviselőnk, Cseresnyés Péter is csak azt tudta bejelenteni, hogy épül majd egy vagongyár, de a Tungsram ügyben meg sem szólal. Ahogy a kormány sem, pedig a választások előtt szórták a milliárdokat, csak ide nem jutott semmi.

Dőlt a panasz a Tungsram-dolgozókból, akiknek többsége a hagyományos és autóizzókat gyártó egységben dolgozik, amelyet végleg bezár a cég. Az üveggyártást is beszüntették már, csak a LED-lámpákat gyártó egységet, valamint egy fröccsöntőüzemet tartják meg. A megyei lap közben arról írt, mennyi lehetőség lesz elhelyezkednie a leépítetteknek. A cikkíró azt is megjegyezte, „az sem ördögtől való felvetés, hogy valaki a megyeszékhelyen keressen munkát, manapság is sokan ingáznak, és hát valljuk be, az 50 kilométeres távolság nem jelent megoldhatatlan kihívást”. Ami persze oda-vissza már száz kilométer, tömegközlekedéssel legalább két óra.

– Nagyjából ilyen a hozzáállás mindenkitől, aki döntési pozícióban van – legyintett egy negyvenes férfi. – Kanizsa Egerszeghez képest perifériára szorult, s nemcsak gazdaságilag, de politikailag is. Nincs semmi lobbiereje sem Baloghnak, sem Cseresnyésnek, csak bólogatnak mindenre, ami döntés fent születik, és kussolnak, ha az rossz a városnak meg az embereknek. És persze mondanak mindent a vakvilágba, mint a tervezett vagongyár, amit közvetlenül a választás előtt jelentettek be. De maga elhiszi, hogy egy három éve alakult cseh cég majd pont Kanizsára jön, ahol nincs elegendő olyan munkás, aki nekik kellene? Mert mi nem! A szerencsésebbek elmehetnek majd betanított munkásnak szalag mellé, amit amúgy még az életben nem csináltak, s szépen befordulnak majd a monotóniától. Esetleg, aki bírja, mehet a Balatonra konyhai kisegítőnek. Nekem még jobb a helyzetem az átlagnál, ennyi idősen biztosan találok valamit, bár nem így terveztem, de két gyerek mellett nem hagyhatom el magam. Ha Egerszegre kell mennem, hát oda megyek, ha külföldre, akkor oda. Olvashatta az újságban, nem olyan ördögtől való ez.