A napokban jött a hír, hogy a kormány 50 milliárd forintot költ rendezvényszervezésre. Szép összeg, különösen annak fényében, hogy közben, mint tegnap megírtuk, 400-500 ezer magyar gyerek nem jut elegendő táplálékhoz, 40-50 ezer pedig effektíve éhezik.
Ez az állami rendezvényökonómia morális oldala – de van számszaki oldala is. 50 milliárdot nem lehet racionálisan elkölteni rendezvényekre – a Sziget Fesztivál tokkal-vonóval kijön tízmilliárdból. Mégis, milyen rendezvényekről lehet szó? Mick Jagger énekel és Whoopi Goldberg szolgálja föl apácaruhában a cápauszonylevest? Ha az ország összes fogadását, falunapját, szezonnyitóját és nyárbúcsúztatóját a kormány fizetné, az sem kerülne 50 milliárdba.
Ez csak a hangulati bevezetés volt, térjünk rá tárgyra: vagyis a pécsi buszbeszerzésre. A történet egyszerre szimpla és tipikus. Pécs város fideszes vezetése használt buszokat akart vásárolni. Megvehették volna olcsó(bba)n is, de megvették inkább egy haveri közvetítőcéget beiktatva, egymilliárddal drágábban. (Bődületes korrupciós profit, és még mindig csak a rendezvényszervezési számla 2 százalékánál járunk.) Magyarázat nincs, felelős nincs, az érintett kormánypárti főember Andersen-összesbe illő védekezést ad elő – azaz minden a papírforma szerint zajlik. Az egész államigazgatás úgy tesz, mintha nem is értené, miért beszélünk róla egyáltalán.
Az orbáni állam üzem közben: egy pillanatra kinyílt a gépház ajtaja, és szemügyre vehettük magát a közpénzekkel olajozott, csillogó gépezetet. A masinát, amelynek nem az a dolga, hogy az állampolgárokat kiszolgálja – például megfizethető, de színvonalas közösségi közlekedéssel –, hanem az, hogy minden adóforintnak, amit az ország elkölt, legalább a harmada a megfelelő zsebbe kerüljön, lehetőleg munka nélkül.
Ez ilyen, így működik. Erre tetszettünk szavazni.