Egy sötét terem lila fényben úszik, miközben a dj pultnál egy fiatal nő játszik laptopon morajló zenét. Aztán belép a térbe két lány, akik gurulós bőröndöt húznak maguk után, majd egy-egy mikrofonhoz lépnek, és elmondják, milyen a helyzet most Ukrajnában. Kedd este a józsefvárosi Turbina Kulturális Központban szűk egy órára a háborúról és annak traumájáról esett szó egy performanszban, melyet három, Kijevből érkezett lány adott elő.
– Nem akarok menni! Ez az otthonom! – kiáltja Marisa a mikrofonba, de azt is mondja, hogy ne pusztítsák el a népét, és hogy nem akarnak elveszni ebben a véres háborúban. Az előadáson a két lány hol ukránul, hol angolul beszél, miközben az atmoszférát a szorongató, lüktető zene mellett gépi zörejek, szirénahang és harangszó szolgáltatja. Az előadásban a háború kitörése óta írt naplórészleteiket adják elő, de mauripoli gyerekek gondolatait is felolvassák, valamint részleteket a Bibliából. Egy jelenetben pedig egy földgömböt dobálnak egymásnak, mellyel metaforikusan is jelzik, a világ az utóbbi időben kifordult a sarkából.
– Mi a háborúhoz kapcsolódó érzéseinket akartuk átadni. Ezért az előadás inkább egy performansz, nem egy klasszikus dráma – mondja Marusia, az egyik színész, hozzátéve, a darab ezért is tartalmaz többnyire szimbolikus jeleneteket. Az egyikben például a két előadó papírból egy-egy repülőgépet hajtogat, így utalva a február 27-én az oroszok által megsemmisített Antanov AN-225 típusú nevű gépre, mely a világ legnagyobb teherszállítója volt, és melyből csak egyetlen darab készült el. A jelenet szintén allegorikus, hisz a gép neve Mrija, mely ukránul álmot jelent. – Lehet, hogy Mriját az oroszok elpusztították, de az számunkra örökké élni fog – mondja Marusia, kiemelve, ennél a résznél Miyazaki Hayao japán rendező 2013-as animációs filmjéből idéztek: „A repülők nem a háború eszközei. Nem arra valók, hogy pénzt keressünk velük. A repülők gyönyörű álmok. A mérnökök pedig az álmokat valósággá teszik”.
A három lány közül a két színész, Marusia és Nadiya még kilenc éve, Kijevben az egyetemi évek alatt ismerkedett meg, míg harmadik társukkal, az akkor még nagybőgősként játszó Kristinával egy művészeti fesztiválon találkoztak. A háború kitörése után noha próbálkoztak művészeti projektekkel, a harmincharmadik napon fogtak neki a mostani előadásnak, melyet Ukrajna észak-nyugati részén fekvő Lutszk városában terveztek két héten át. – Miután elkészültünk, a performansszal hamarosan felléptünk Lvivben, Kijevben, majd Vinnicjában, később pedig Hannoverben és most Budapesten – mondja Marusia, hozzátéve, holnap már utaznak vissza Kijevbe.
