Jelentős mértékben emelkedett az elmúlt években az iskolai szegregáció mértéke a hátrányos helyzetű (hh) és a halmozottan hátrányos helyzetű (hhh) gyerekek körében - mutatott rá az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Közgazdaságtudományi Intézetének idei, “A közoktatás indikátorrendszere 2021” című kiadványa. A hh-s és hhh-s gyerekek iskolai elkülönítésének egyik széles körben használt mutatója a szegregációs index, ez 2010 és 2020 között 27,2-ről 40,7-re nőtt a hátrányos, illetve 29,2-ről 37,5-re a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók esetében. Minél magasabb az index mértéke, annál nagyobb iskolai elkülönülést jelez.
Mindez látszólag ellentmondást mutat a hátrányos helyzetű gyerekek arányának alakulásával: a hh-s tanulók aránya 2012-ben még 27,5 százalék volt, 2019-ben viszont már „csak” 10,4 százalék. Hasonló változás történt a hhh-s gyerekek esetében is: arányuk 2012-ben 9 százalék körüli volt, ami 2019-re 5,6 százalékra esett vissza.
A kutatók ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy ez elsősorban nem azért történt, mert a hátrányos helyzetű gyerekek hirtelen jobb körülmények között kezdtek el élni, hanem azért, mert 2013-ban volt egy jogszabály-módosítás, amely szigorúbb feltételekhez kötötte a különböző kategóriákba sorolást.
Ennek hatására a legkevésbé hátrányos helyzetűek veszítették el státuszukat, a statisztikákban így már nem szerepelnek, de az iskolák tanulói összetételében „valódi” változás nem történt.
A hh-s és a hhh-s gyerekek többsége roma családokból kerül ki. Az Európai Bizottság (EB) 2020-as országjelentésében is kiemelte, hogy Magyarországon nőtt a hátrányos helyzetű és roma gyerekek koncentrációja egyes iskolákban. Ezt támasztja alá az úgynevezett gettóiskolák (ahol a diákok több mint 50 százaléka roma) arányának alakulása is. A jelentés szerint ezeknek az intézményeknek az aránya a 2008-as 9 százalékról 14 százalékra nőtt 2018-ra. Az iskolai elkülönítés hozzájárulhat az alulteljesítők magas magyarországi arányához (25,3 százalék), és ahhoz is, hogy a felsőoktatásban nagyon alacsony a hátrányos helyzetű diákok aránya (1,4 százalék), a romák aránya pedig mindössze 0,8 százalék.
A szegregációs adatok összefüggenek a korai iskolaelhagyók arányának alakulásával is, ami az utóbbi években ugyancsak emelkedett. Korai iskolaelhagyónak azok a 18-24 éves fiatalok tekinthetők, akiknek általános iskolai végzettségük van, vagy még az sem, és nem vesznek részt semmilyen iskolai képzésben. Magyarországon 2010-ben 10,8 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, 2020-ban már átlagosan 12,1 százalék. Az arányok a férfiak körében magasabbak, mint a nőknél. Sokkal nagyobbak a különbségek a megyék szintjén: az ELKH tanulmánya szerint Nógrád megyében több mint 30 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, 20 százalék feletti Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, illetve 20 százalék Baranya megyében. Ezzel szemben Budapesten a fiatalok csak 2,5 százaléka, Vas megyében 5 százaléka tartozott ebbe a csoportba.
Az Európa 2020 stratégia egyik célkitűzése volt, hogy a korai iskolaelhagyók aránya 2020-ra 10 százalékra csökkenjen, amit a legtöbb EU-tagállamban sikerült is megvalósítani. Magyarországon azonban továbbra is átlag feletti maradt (az uniós átlag 10,6 százalék), s mint az EB jelentése szintén rávilágított, különösen magas a legkevésbé fejlett térségekben és a romák körében: a roma fiatalok 65,3 százaléka tartozott a korai iskolaelhagyók csoportjába.
Egyházak: meredek emelkedés
A roma gyerekek iskolai elkülönítése az egyházi intézményeknél is látható. Esetükben az iskolai szegregáció két típusát lehet megkülönböztetni: vagy kifejezetten cigány gyerekeknek tartanak fenn iskolákat, vagy szegregáló hatású iskolákat alapítanak, teljesítmény, illetve társadalmi státusz alapján szelektálva a diákok között. Az elmúlt években - az Orbán-kormány közreműködésével - fokozódott az egyházi iskolák térnyerése, az ELKH kiadványa szerint arányuk tíz év alatt (2010-2020 között) majdnem megduplázódott, 9,4 százalékról 17,1 százalékra emelkedett. Míg az állami iskolákba járó romák aránya állandó volt az elmúlt évtizedben, addig az egyházi és egyéb fenntartású iskolákba járóké jelentősen növekedett: 2010-ben még 5 százalék körüli volt az egyházi iskolákban tanuló cigány gyerekek aránya, 2019-ben már több mint 15 százalék.
