Ha ez év végére nem is, de az Európai Bizottság által javasolt 2023-2024 végi határidőre jórészt alkalmassá tehető a Mol százhalombattai és a pozsonyi finomítója nem orosz nyersolaj tömeges feldolgozására - vélekedett lapunk megkeresésére Deák András György Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.
Deák András György költségbecslésbe nem bocsátkozott, de, tekintve, hogy a két finomító nyersolaj-igénye a horvát Omisalj kikötője felől, az Adria-vezetéken meglátása szerint teljes mértékben kielégíthető, újabb, drága vezetéképítést már nem tart szükségesnek, az egységek elsősorban további tárolókat és keverőket igényelnek. (A Mol az elmúlt évek során 170 millió dollárt költött az Adria felújítására.) A Mol az átálláshoz szükséges időt 2-4 évben, költségét pedig 500-700 millió dollárban jelölte meg. Bár ez első látásra nem kis összeg (180-250 milliárd forint), érdemes figyelembe venni, hogy a Mol csak 2022 első negyedében ennél nagyobb, 833 millió dolláros úgynevezett EBITDA-nyereséget ért el. Vagyis az átállást a csoport egyetlen negyedévi nyeresége fedezhetné. Igaz, ez az érték soha nem látott szinteket ért el (illetve a különböző levonások utáni, 139 milliárdos, negyedéves nettó eredmény tényleges rekord). Ugyanakkor ebben nagy - és március óta egyre nagyobb - szerepet játszik, hogy a háború miatt nő a világpiaci és az orosz olajár közötti különbség.
Tekintve, hogy a Mol Uralsnak, illetve Russian Export Blendednek (REB) nevezett orosz olajat vásárol - amely egyre olcsóbb a világpiacon jegyzett nyersanyagnál -, viszont a végtermékárak egységesen magasak, a Mol igen jelentős extra-nyereségre tesz szert. Bár az orosz olaj vásárlását általános nemzetközi ellenszenv övezi, Deák András György magától értetődőnek tartja, hogy a Mol az átállás ideje alatt, ha egyre csökkenő mértékben is, de orosz olajat vásároljon.
Az ezen elért extraprofit a jelek szerint bőven elegendő lenne a szükséges beruházásokhoz.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a folyamat növelné a Mol költségeit. Ráadásul a váltás új szemléletet követelne a csoporttól - vélekedett a szakértő. A Mol eddigi, az olcsó orosz olaj feldolgozására épülő "kényelmes" üzemvitele helyett folyamatosan keresni kellene az igényeknek leginkább megfelelő, egyszersmind legolcsóbb olajfajtákat. Nyersolaj egyébként "az Adriáról" beszerezhető. A szakértő nem részletezte, mely olaj-kitermelő államokkal kellene szerződnünk. De a világpiacon "olaj van", származzon az akár a Közel-Keletről, Líbiából, a Kaszpi-térségből vagy az USÁ-ból. Ezekből a könnyebb feldolgozhatóság érdekében a jelenlegi REB-hez hasonló keveréket kellene előállítani. Kína és India éppenséggel orosz olajjal pótolhatná az előlük Európa által elszívott nyersanyagot.
Távolodó álláspontok
A magyar kormány álláspontja nem hogy közeledett, de még távolodott is az Európai Bizottságétól azóta, hogy a testület elnöke, Ursula von der Leyen hétfőn Budapesten az orosz olajembargóról tárgyalt Orbán Viktorral. Szijjártó Péter szerdán bejelentette: a magyar kormány kizárólag tengeri korlátozásokról hajlandó tárgyalni, vezetékesről nem. Hozzátette: mivel a bizottsági javaslat is legkorábban 6-8 hónap múlva okozna az oroszoknak bevételkiesést, szerinte legalább ennyi ideig tarthatnának a témában az egyeztetések. Ezt szakértők - a kölcsönös udvariaskodások ellenére - a korábbiaknál is elutasítóbb álláspontként értékelik. Némi reménysugárt jelenthetett volna a megegyezésre Orbán Viktor pénteki rádiónyilatkozata, amikor a kormányfő – igaz, némiképp zavarosan bár, de – a Brüsszel által javasolt 1-2 év helyett 4-5 éves átállási igényt említett. Határidőket ugyanakkor a magyar kormány ma már nem is említ. Szijjártó Péter az elmúlt napokban megismételte: szerintük a bizottság felrúgta a tagállami sajátosságok figyelembe vételét ígérő, versailles-i megegyezését. Az orosz vezetéket a hazai ellátás alapjának nevezte. (Az, hogy Orbán Viktor ennek kapcsán a közrádiónak a magyar tengerpart hiányára panaszkodott, diplomáciai vitát váltott ki az ebben revizionizmust látó horvát kormánnyal.) Szerinte az uniós javaslat „atombombával” ér fel, mivel „fizikailag lehetetlen” máshonnan kőolajat beszereznünk, pedig mi készen állnánk rá. Szerinte a javaslat elfogadása „55-60 százalékos” üzemanyagár-növekedést okozna: a „szakértők legalább” 700 forintos benzin- és 800 forintos gázolajárat „kalkulálnak”. Ez az összes termék árában megjelenne, amit a magyar emberek nem bírnának el. (A piaci viszonyokat ismerő szakértők ugyanakkor már a felvetést sem értik.) Szükségesnek tartják az Adria-vezeték 20 százalékos, több százmillió dolláros horvátországi bővítését, valamint – azért, hogy az új forrásszerkezet ne emelje a hazai árakat - a magyar energiarendszer több milliárd eurós átalakítását is.
A Politico nevű brüsszeli orgánum szerint az Európai Bizottság tetemes pénzügyi támogatást ajánl az átállási nehézségekkel küzdő tagállamok számára, ami ellen viszont a többi tagállam berzenkedik.
A Mol magasabb költsége emelheti a nagykereskedelmi árat, ami miatt valamennyivel drágulhat az üzemanyag. Igaz, a Mol nem költség-, hanem piaci alapon áraz. Bár a kutató szerint a Molnak ebben nagy a mozgástere - hisz a finomítók gyakorlatilag területi monopóliumok -, korlátait a versenyhivatal húzhatná meg. Az más kérdés, hogy a kormány jelenleg a hazai nagykereskedelmi árra is 480 forintos hatósági árkorlátot szabott. Mindazonáltal felhívta a figyelmet, hogy a Mol az első negyed év során a nagykereskedelmi árkorlát ellenére is rekorderedményt ért el. Vagyis a jelek szerint az olcsó orosz olajon elért nyereség az árkorlátból adódó veszteséget legalábbis ellensúlyozza. Ezért sem tudja értelmezni azt a kormányzati felvetést, hogy az uniós csomag elfogadása "700-800 forintos benzin- és gázolajárakat" eredményezne.
Deák András György ugyanakkor méltányolhatónak tartja azt a felvetést, hogy az eddig alapvetően orosz olajra szakosodott közép- és kelet-európai finomítók az Európai Bizottság központi javaslata ellenére ez év végére nem képesek teljes egészében lemondani a keleti nyersanyagról. De Németország is csak az egykori NDK területén lévő schwedti finomító termeléscsökkentésével képes áthidalni a kérdést. Bár Magyarországhoz hasonlóan több állam - így Szlovákia, Csehország, Bulgária és Horvátország - is kért haladékot, a legmerevebb ellenállást EU-szerte az Orbán-kabinet képviseli. Bár az uniós egyezség esélyét nem kívánta megbecsülni, szerinte a hazai ellátás biztonságát komoly veszélybe sodorná, ha az Orbán-kabinet ellenállásával végül egyedül maradna.
Kétségtelen ugyanakkor: ha az Európai Bizottság nem tudja lebeszélni a magyar kormányt az orosz olaj összuniós embargójának vétójáról, az elképzelésből nem lesz az összes tagállamra kötelező jogszabály. Ugyanakkor a testület ezután sem lenne tehetetlen. Egyrészt felkérheti a tagállamokat az orosz olajmegrendelések önkéntes lemondására. Másrészt akkora büntetővámot is kivethet a termékre, ami mellett már nem érné meg a vásárlás. Igaz, ezen belül - szintén saját hatáskörben - kivételekről is dönthet.
Deák András György Orbán Viktor egyéb, kapcsolódó felvetéseit politikainak és nem szakmainak ítélte, így azokat nem kívánta véleményezni.
Úgyszintén nem tartja életszerűnek azt a - lapunk által feltárt - lengyel felvetést, hogy az ottani PKN Orlen orosz olaj híján is képes a teljes közép-kelet-európai térség ellátására. Lengyelországnak nincs sem ennyi nyersanyaga, sem feldolgozási képessége. A terv megvalósítását a két állam közötti olajvezeték hiánya is akadályozná.
Kereskedőkkel kell tárgyalni
Egy Unió-szerte elrendelt orosz olajembargó rövid távon valóban ártüskét eredményezne a nyersanyag piacán - vélekedett megkeresésünkre egy másik, magát megnevezni nem kívánó, Deák András Györggyel egyébként egyet értő szakértő. Ugyanakkor a piac szabályai szerint ekkor új kínálat lépnének be, ami már néhány hetes távban képes lenne, árcsökkenés mellett, pótolni a napi 5-7 millió hordós orosz kitermelést. Szintén nem kívánta nevesíteni, Oroszországot mely államokra kellene "lecserélni". De szerinte az Kőolaj-exportáló Országok Szervezetén (OPEC) belül és kívül is lenne bőven játéktér az uniós - ezen belül magyarországi - igények kielégítésére. Az olajpiacon mindazonáltal nem "államokkal", hanem kereskedőkkel kell tárgyalni. A velük lekötött megrendelések elmaradását elképzelhetetlennek tartja. Az amerikai palaolaj segítő szerepét jóval kisebbnek véli, mint amekkora politikai nyomást fejt ki a washingtoni adminisztráció Európára az orosz energiahordozó-megrendelések lemondása érdekében. Deák András Györgyhöz hasonlóan úgy vélte, az orosz olaj elhagyása új szemléletet követel a Moltól, amennyiben gyakrabban kellene a megrendeléseket a késztermék-igényekhez, a kínálathoz és az árakhoz idomítani. Ilyen képességű menedzserek a piacról szintén "levadászhatók". Szerinte az átálláshoz nyersolajkeverők mellett só- és kénmensítő is szükségessé válhat. Szerinte az, hogy az ország orosz olaj nélkül is képessé váljon az önellátásra, stratégiai és kereskedelmi érdek is. Annak kapcsán, hogy ez bizonyosan növelné-e a Mol költségeit, úgy fogalmazott: az új eljárás hatékonysága még nem kipróbált. És akkor az Orbán-kormány a "rezsicsökkentést" sem a több milliárd dollárra tehető "háborús járadékból" tartaná fenn - tette hozzá.
