A napokban lemondott az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságban betöltött tagságáról Kende Anna szociálpszichológus. Így tiltakozott az ellen, hogy az MTA 26 új rendes tagja közé egyetlen nő sem került be. Szerinte nyilvánvaló, hogy az MTA nem tette meg a szükséges lépéseket azért, hogy a rendes tagok közé több nő kerüljön be.
A megszólított közleményben reagált: az, hogy a rendes tagságra jelöltek között most még nem volt nő, hat évvel ezelőtti állapot lenyomata. Egy olyan állapoté, amelyben az MTA még nem támogatta olyan intenzitással a női kutatók érvényesülését, mint teszi azt az utóbbi években. Az új tagok, az úgynevezett levelező tagok közé idén és három éve, 2019-ben is sokkal több nőt választottak, mint korábban (akadémikusválasztást háromévente tart az MTA). Ez az eredmény már Lovász László korábbi és Freund Tamás jelenlegi elnöknek köszönhető.
Eltérő életpályák
Balázsi Katalin, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke, a Nők a Kutatói Életpályán elnevezésű MTA elnöki bizottság tagja szerint összetett a probléma, és több sebből vérzik. Hat évvel ezelőtt bukott ki először, akkor ugyanis egyetlen női jelölt sem lett levelező tag.
A hierarchia szerint csak akadémikus jelölhet új akadémikust, a tudós urak pedig főként férfi társakat jelöltek. De ahhoz, hogy megértsük a rendszert, még mélyebbre kell menni
– mondta. Egy egyetemen végzett kutatójelölt néhány év alatt PhD-fokozatot szerezhet, ezzel válik belőle kutató. Nyolc-tíz év múlva pályázhat az MTA doktora címre, ami a későbbi akadémikussá válás előszobája. Ám ekkor kezdődik a nehézség. A nagydoktorihoz 13 pontos feltételrendszernek kell megfelelni: legyenek a jelöltnek diákjai, legyen több pályázata, vegyen részt elnökségi munkában, tudjon felmutatni saját kutatási témát, egyszerzős cikkeket.
Aki mindezt teljesíti, annak sorsáról egy habitusvizsgálat keretében döntenek. Munkáját bírálatra, majd nyilvános vitára küldik, amit, ha sikeresen megvéd, megszerzi a nagydoktori címet. Aki viszont a feltételeknek nem felel meg, nem doktorálhat, így akadémikus sem válhat belőle. Pedig ez a levelező, majd a rendes tagság előszobája.Itt ütközik ki a két nem közötti életpálya különbsége, amit még nem igazán vesz figyelembe a rendszer. – Mire egy PhD-fokozatot megvéd valaki – ez is feltétele a nagydoktorinak –, 30 év körül jár. Jöhet a fiatal kutatói pályázat elnyerése, amire 35 éves korig van lehetősége. Ilyenkor indulhat be igazán a karrier, csakhogy a nők éppen ebben a korban mennek férjhez és vállalnak gyereket. Emiatt pár év kiesik a munkából, és sokkal kevesebb lehetőségük van saját kutatási csoport kialakítására is – magyarázta.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal módosította a fiatal kutatók számára kiírt pályázatainak feltételeit, éppen annak hatására, ami hat évvel ezelőtt történt. Figyelembe veszik a gyermekvállalás miatt kiesett kutatói éveket, minden szülés után két év kedvezmény jár. Ez három gyermek esetén azt jelenti, hogy egy 35 éves nő pályázati szempontból még csak 29-nek számít. Az eredmény legkorábban 5-10 év távlatban jelenik majd meg.Balázsi Katalin 44 éves, és a nagydoktorira készül. Azt mondja, vannak már jó példák, ő maga is elmúlt 35 éves, amikor uniós pályázatot adott be. Igazolta, hogy négy évig volt gyesen, gyeden a két kisfiával, elismerték az éveket, és még a pályázatot is elnyerte a konzorciumuk. Ez egy nagy előrelépés szerinte, és hazai szinten is van már erre példa. Megjegyezte ugyanakkor: a tudományos élet szereplőinek szemléletváltása mellett a biztos családi háttérre is szükség van. Férjével (Balázsi Csaba Gábor Dénes-díjas kutató – A szerk.) azonos kutatási területen dolgoznak. Először a férje építette fel a karrierjét, 2016 óta viszont övé a főszerep. Ha előadást tart, tudományos konferencián vesz részt, a férje megy a gyerekekért az iskolába. Együtt is járják az országot, világot, hiszen képzik a jövő kutatóit. Ilyenkor Balázsi Katalin szülei vállalják a gyerekeket. Úgy fogalmazott: szerencsés, hogy neki így alakult az élete, mert akinek nincs meg a hasonló háttere, annak sokkal nehezebb.
Lányok, mint a mesében
Nagy Beáta, a Corvinus Egyetem professzora szintén tagja a Nők a Kutatói Életpályán bizottságnak. Szerinte az, ami az MTA-ban történik, csak a jéghegy csúcsa: a folyamat már a családból indul, és az óvodában, iskolában folytatódik a nemi szerepek szocializációjával. Az oktatásban pedig jelen van az úgynevezett rejtett tanterv.
– Ez az oktatásszociológiai fogalom azt írja le, hogy az iskolában a gyerekek nemcsak a tananyagot tanulják meg, hanem azt is, hol a helyük a társadalomban. Az, ahogy a tankönyvek ábrázolják a férfi és a női szerepeket, ahogy a tanárok a fiúkkal és a lányokkal viselkednek, amire biztatják őket, amiért dicsérik vagy szidják őket, mind-mind erre nevel. Ahogy az is, hogy kit küldenek el matekversenyre. Egy tanítványával publikáltak egy ifjúságikönyv-elemzést (Pálóczi Bence–Nagy Beáta: Nemi sztereotípiák a mese- és gyerekkönyvekben).
Kiderült, hogy a gyerekeknek szóló irodalomban a női szereplőknek sokkal ritkábban van hivatásuk, a háztartásban élik a napjaikat, míg a férfiak izgalmas és aktív tevékenységet végeznek.
Nagy Beáta használ egy másik fogalmat is arra, miért lesz kevesebb nő, mint férfi kutató. Ez a „szivárgó vezeték” metafora. A férfiak és a nők egyaránt részesei a tudástermelésnek, de a tehetséges nők kiesnek ebből a folyamatból. Például azért, mert nem őket léptetik elő, nem ők kapnak lehetőséget egy jó feladatra, és egy külföldi ösztöndíjra is kevésbé esélyesek, főleg, ha családalapítás előtt állnak. Ráadásul sok esetben barátságtalan munkahelyi légkörben kell dolgozniuk. Minél erősebben férfiarca van egy foglalkozásnak, annál kirekesztőbb a környezet a nőkkel szemben. Visszatérve az akadémikussá választásra, kijelentette: szerinte jó, ha a téma napirenden van. Sokan gondolhatják, hogy a nők kevésbé szorgalmasak, vagy a gyerekvállalás a félreállásuk igazi oka. Nagy Beáta szerint minél szélesebb körben el kell mondani, hogy ez nem így van. Azt mondja, vannak már pozitív lépések, de az igazi változáshoz sok minden kellene, például, hogy a lányok merjenek és akarjanak a matematika, a fizika iránt érdeklődni, majd műszaki pályára lépni, és csökkenjen a szegregáció. De az is fontos lenne, hogy sokkal magasabb legyen a fizetés azokon a területeken, ahol többségében nők dolgoznak: a szociális szférában, az oktatásban, az egészségügyben. Ha ezeket jobban megbecsülnék, az már egy jelzés lenne a nők elismerésére, és vélhetően több férfi is vállalna ilyen munkát. Megjegyezte azt is: többségében most ugyan nők küzdenek azért, hogy a tudományos életben is egyenjogúság legyen, de néhány férfi is elkötelezett az ügy mellett. Hat évvel ezelőtt például Somogyi Péter akadémikus volt az, aki elsőként tiltakozott, mert hiányoztak a nők az MTA új levelező tagjai közül. Ennek nyomán jött létre az MTA említett elnöki bizottsága.
Lebontanák a sztereotípiát
– Minden lány megérdemli, hogy részt vegyen annak a technológiának a kifejlesztésében, ami megváltoztatja a világunkat és annak vezetőit. Malala Juszufzai Nobel-békedíjas aktivista gondolata a mottója Balázsi Katalinnak, aki a Nők a Tudományban Egyesületet vezeti. Az első, amin társaival változtatni szeretne: nagyon kevés továbbtanuló lány választ természettudományos területet. Van saját tapasztalata, hiszen olyan középiskolába járt, ahol villanyszerelő-jelöltek tanultak. Felvidéken született, és ez az iskola volt Szlovákiában az egyetlen, ahol informatikát oktattak. Nem az ő választása volt, édesapja íratta be. Fiúk között tanult, az iskolába csak néhány lány járt. Pedig szerinte a műszaki terület nem fiús szakma. Ő is megszerette, annyira, hogy 1996-ban a pozsonyi műszaki egyetemre felvételizett.
A nemek aránya ott sem volt jobb, 1200 fiú mellett 9 lány tanult.Az egyesület ezért is indította el a Lányok Napját, ilyenkor egy pályaorientációs nap keretében próbálják lebontani ezt a sztereotípiát. Az általános iskola felső tagozatában és a középiskolákban, gimnáziumokban szerveznek érzékenyítő találkozókat, ilyenkor kutató-mérnök-programozó nőkkel találkozhatnak az érdeklődők. A programokon csak lányok vehetnek részt, mert az ilyen kérdéseket a fiúk vagy a tanáraik előtt nem merik feltenni. Visszajelzéseket is kapnak arról, hogy éppen a tanárok beszélik le a műszaki pályáról őket. Az utánkövetésben megkérdezettek harmada bár nem tervezte, mégis a műszaki pályát választotta. Egy másik statisztika szerint a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 2017-re 7 százalékról 14 százalékra nőtt a női hallgatók aránya. Ez még nem sok, de mindenképpen pozitív a folyamat – fogalmazott.
A kávéfőzés tudománya
A műszaki doktori képzésben részt vevő nőkkel készített interjúkban, amelyet Paksi Veronika doktorjelölt készített, sokan arra panaszkodtak, hogy kevésbé ismerik el a tudásukat. Ők kapják az adminisztratív munkát, intézik a projektmenedzsmentet, „kávét főznek”, vagy egyéb, nem kutatási feladatot végeznek. Eközben a velük egykorú és végzettségű férfiak izgalmas, pénzes kutatási projektekben vehetnek részt. Az egyik interjúalany elmesélte, hogy egyetemi tanára kijelentette: amíg ő ott tanít, nő biztosan nem fog ötöst kapni. A többiek ezután azzal vigasztalták, ő még jól járt, mert régebben előfordult, hogy valaki szexuális sérelmet is elszenvedett.
