Pontosan tíz évvel ezelőtt mutatták be a mozik A külváros mélyén című krimit, amely Párizs egyik rosszhírű elővárosi negyedében, Bobignyban játszódott. A kiindulópont egy fehér nő, egy befolyásos francia férfi nejének holtteste volt. A nyomozásba két, egymástól alapjaiban különböző karakterhez került: az egyik Ousmane Diaktié (Omar Sy), egy Bobigny-ból való színesbőrű rendőrhadnagy, a másik pedig a párizsi bűnügyi rendőrség kapitánya, az úrifiús allűrökkel rendelkező Francois Monge (Laurent Lafitte).
A film egyértelműen Brett Ratner rendezte Rush Hour remake-je volt – nahát, ilyen is van, franciák koppintanak – melyben a kulturális különbséget a Jackie Chan által alakított kínai rendőr és a Chris Tucker hozta nagypofájú amerikai fekete zsaru hozta. A francia verzió annyival érdekesebb volt, hogy a fekete és fehér zsaru ugyanabból a városból származott és a köztük lévő szakadék szolgáltatta a humort, mely számos társadalmi és politikai kritikát is hozott.
A Netflix által gyártott, tíz évvel az első film után érkező folytatás visszahozza a két össze nem illő zsarut. Időközben Diakité befutott nyomozó lett, Monge-t viszont lefokozták és visszaküldték egy kerületi kapitányságra. A véletlen, pontosabban – micsoda meglepetés – egy hulla hozza őket össze. Azaz még pontosabban, egy félbe vágott hulla. A rossz hír: az új film expozíciója nem a régi film hangulatát hozza, hanem afféle gusztustalan altesti vígjáték akar lenni – a szó szoros értelmében jönnek a nemi genitáliákkal kapcsolatos vizuálisan megtámogatott poénok.
Ha valaki kibírja a produkció első húsz percét, annak a furcsa jelenségnek lehet a tanúja, hogy lassan, de magabiztosan, jelentről jelenetre elkezd javulni a film. A furcsa páros ugyanis elmegy vidékre (ahol mindenki szép fehér és jobbra húz), a meggyilkolt és kettévágott személy tragédiáját felderíteni. Mesteri: egyszer csak szélsőjobbos környezetben találja magát a szegénynegyedből érkezett fekete és a burzsoá macronista fehér zsaru. A Louis Leterrier rendező jegyezte folytatás fokozatosan lép vissza a politikai szatíra, nagypofájú társadalomkritika és a krimi elegyéhez és mivel francia gyártásról van szó, nem szűkölködik a politikailag inkorrekt beszólásokban sem. És nem kíméli a politikusokat sem: a radikálisan jobboldali polgármester kapcsán teszi fel a kérdést Omar Sy: a fickó utálja a fekákat, az arabokat, zsidókat, melegeket, rappereket, metoo-t és Európát. Ezt a személyt minek neveznéd, ha nem fasiszta? „Franciának” – érkezik a válasz.
Itt hasított belém a felismerés: tucatfilmeket mi magyarok is gyártunk, csak hiányzik belőlük az irónia.
Infó:
A leszámolás
Bemutatja a Netflix
